A szabadkai városnapi ünnepségek programjában szerepelt a Szabadkai Filharmónia koncertje is, amelyen főként filmzenék csendültek fel, s amelyen Pitti Katalin budapesti opera-énekesnő és a hazai tehetségkutató versenyt megnyert Dušan Svilar fiatal szabadkai énekes lépett fel szólóénekesként. A sajtó képviselői a koncert előtt találkozhattak velük, így a fellépésre készülés izgalmában szólaltak meg.
Pitti Katalin 1973 óta van a pályán, s a kérdésre válaszolva, hogy melyeket tartja élete legmeghatározóbb szerepeinek, fellépéseinek az elsőként eszébe jutottakat mondta:
– Mindegyik szerepem a saját gyermekem, mindegyiket másért, másként szeretem. Szép szerepeim voltak, s van olyan is, amit még szeretnék elénekelni, de eddig még ez nem történt meg. Hogy mi az? Ez titok. A fő területem a opera és az operett. Az elmúlt évtizedekben bejártam több várost, országot, kontinenst, énekeltem Európa fővárosaiban, de Tokióban is felléptem például a Víg özveggyel, Rio de Janeiróban pedig Tatjana szerepében. Ám számomra az a legfontosabb, hogy ma mit tudok nyújtani. Önálló esteket is tartok. A múlt héten például Liszt Ferenc-dalestem volt, amire felkészülni igazán komoly, több hónapig tartó feladat.
Szabadkára Huszár Elvira karnagy meghívására érkezett (ő vezényelte a filharmónia koncertjét). Ismeretségük a Liszt Ferenc Zeneakadémiához kötődik, ahová együtt jártak. Pitti már többször fellépett Szabadkán a székesegyházban, s egyik ilyen produkció után született meg az ötlet, hogy énekeljen szólót a filharmóniával.
– Külön öröm számomra, hogy a koncerten három különböző műfajban mutatkozhatok meg, operával, operettel, musicallel.
Ez utóbbit, a West Side Story egyik dalát Dušan Svilarral közösen adta elő. Svilar hangsúlyozta: nagy megtiszteltetés számára, hogy ilyen neves művésszel énekelhet duettet, és annak is örül, hogy a filharmónia kíséri őket, ugyanis eddig még nem lépett fel a filharmóniával.
A koncertet Szabadka főterén tartották meg. Pitti Katalin ezzel kapcsolatban szabad téri fellépéseinek néhány élményeit osztotta meg velünk.
– Énekeltem már a Margit-szigeten 13 fokban, sőt szélviharban is, amikor egy jó ideig csak köpködni lehetett, hangot kiadni nem. Szabad téren énekelni különleges élmény, megvan a varázsa, de nagy fegyelmet követel az előadótól, mert az énekes nem hallja önmagát. Egyszer felléptem az olaszországi Taormina amfiteátrumában, ami azért volt nagyon különleges, mert a fellépés mindenféle elektromos herkentyű nélkül történhetett, olyan kivételesen jó a terem akusztikája. Ugyanezt tapasztaltam Japánban is.
