A Béta átjáró 2010 címet viselő rendezvénysorozaton ebben az évben is számos kortárs író látogat el a Tisza-parti városba, hogy ha rövid időre is, de egyfajta színes irodalmi kavalkádot varázsoljon a decemberi szürkeségbe merülő kisváros életébe.
Az idei rendezvénysorozat „témaválasztása” kapcsán beszélgettünk el Beszédes Istvánnal, a zEtna folyóirat és könyvkiadó vezetőjével, a fesztivál fő szervezőjével:
– Az átjárhatóság fontos kérdés, időszerűsége van a kapuk kitárásának és az értékek közlekedtetésének. A nagy centrumokon kívül eső helyeken különösen. Ilyen terekben is lehet időlegesen egy-két napra, hétre középpontokat, afféle avar sátorvárosokat kialakítani. Szilárd emlék ugyan nemigen marad utánuk, de a történetbe beírják magukat, s a lélekben nyomot hagynak. A zEtna frígül egyébként is kaput jelent, amit igyekszünk is nyitva tartani. A cím másik fele az, hogy béta, amelynek egyik jelentése a programozásból ismert, s olyan számítógépes programra vonatkozik, ami még tesztelés alatt áll. Eszerint a cím átjárók keresését, azok próbáját jelenti, a fesztivál kísérleti jellegét, törekvését a nyitottságra, a saját hagyomány folyamatos felülírására, ami azért nem mindig jön be, egy ilyen „öreg” rendezvény már egyre többet kénytelen saját lábnyomába lépni. Tudni kell azt is, hogy a béta betűjét a görögök a föníciaiaktól vették át, s ez az ő nyelvükön házat jelent. A béta átjáró tehát átjáróház is, ház az úton, ha úgy tetszik. Az idei fesztiválnál ennek az imaginárius átjáróháznak a szobáit, szalonjait lakják be a Zentai Alkotóházban zajló programok.
Mire számíthatnak a béta átjárón „átutazó” irodalmárok és irodalomkedvelők?
–A program az idén is zsúfolt lesz. Pénteken öt, szombaton négy esemény követi egymást mintegy harminc részvevővel. A pénteki napon a Sirbik Attila vezette Symposionnal találkozunk az átjáróház előszobájában, aztán az első irodalmi szalonban Tolnai Ottóval, a másodikban Végel Lászlóval, egy harmadikban néhány kortárs regényírónkkal ismerkedhet meg az érdeklődő. Ezen az estén – a teljesség igénye nélkül – Balázs Attilát, Bencsik Orsolyát, Danyi Zoltánt, Kalász Istvánt, Mikola Gyöngyit, Nagy Abonyi Árpádot, Orcsik Rolandot, Szajbély Mihályt, Szögi Csabát láthatja, hallhatja a közönség. Az est (éjszaka) a toronyszobában zárul a Verebes Ernő verseire, Verebes György rajzaira épülő, a szerzők mellett Szász Veronika énekes részvételével megszólaló muzsikával.
Szombaton a fesztiváli átjáróházba két kerekasztal-beszélgetést, egy folyóirat-bemutatót és egy költészeti szalont helyeztünk. Az első, a Kaput(t)! című megbeszélést a könyv, az irodalom és az író menedzsmentjének szenteljük. Ez három komoly téma, és össze is függenek. Ezúttal ugyan csak valamelyest körülírni leszünk képesek a témakört, de fontosnak tartom, hogy némi teret kapjon az együtt gondolkodás legalább a kortárs irodalmi értékek védelme, és az irodalom közös ügyeinek kérdésében, hiszen sok a teendő ezen a téren is. A második tanácskozás, a Centrum nélküli periféria az irodalmi identitást veszi górcső alá, annak lokális, regionális, areális vonatkozásait. Ez utóbbi moderátora Fekete J. József, a két kerekasztal-beszélgetés részvevői pedig a tervek szerint Balázs F. Attila, Bihari Zoltán, Bordás Sándor, Kollár Árpád, Ladányi István, Mészáros Márton, Mikola Gyöngyi, Mirnics Gyula, Orcsik Roland, Pécsi Györgyi, Szajbély Mihály és Virág Zoltán lesznek.
A folytatásban az Új Forrást mutatja be Jász Attila és a folyóirat munkatársai, amit a fesztivál költővendégeinek estje/éjszakája követ, a Költészeti szalon(na) az előbb már említetteken kívül például Ayhan Gökhan, Csík Mónika, Sinkovits Péter, Szabó Palócz Attila részvételével. Az idén egyébként a a zentai önkormányzat, a NEFMI, remélhetőleg a Szekeres László Alapítvány, a Tartományi Jogalkotási, Közigazgatási és Nemzeti Kisebbségügyi Titkárság támogatásának köszönhetően jön létre a fesztivál. Társszervezőként pedig a VMMI is besegít.
Szerinted mennyiben változik a helyzet annak köszönhetően, hogy a fesztivált a Magyar Nemzeti Tanács a kiemelt fontosságú rendezvények közé helyezte?
– A döntés mindenképp bizakodásra ad okot, már csak azért is, mert a lista kialakításában nem vettünk részt, nem lobbiztunk érte, nem is vagyunk olyan helyzetben. Az MNT-ben, illetve annak kulturális bizottságában a hasonló nagyságrendű kiadók közül egyedül nekünk nincs képviselőnk. És remélem, a döntést megfelelő gyakorlati alkalmazás is követi majd. Az igazi kérdés a zEtna egészének helyzete. Bízom benne, hogy a formálódó kulturális stratégiák a könyvkiadás és az irodalmi élet vonatkozásában törekedni fognak arra, hogy a támogatottság és az irodalmi produkció mértéke közötti aránytalanság csökkenjen.
