Az idei tanév végén anyanyelvből és matematikából tesznek záróvizsgát az általános iskola végzősei, ám az eddigi minősítő vizsgától eltérően most ismeretlen feladatokat is kapnak az ismertek mellé. A cél ezzel az, hogy a diákok ne magolják be a vizsgára a feladatokat, hanem alkalmazzák a megszerzett tudásukat. Hogy erre hogyan készülnek az iskolákban, arról Varga Ildikó matematikatanárral és Móra Regina magyartanárral beszélgettünk.
– Az első félév végén kapjuk meg a feladatgyűjteményt. Még nem értesültünk róla, hogy a feladatok koncepciója miben fog változni. Úgy tudom, hogy a feladatok fele ismert lesz, negyed része valamennyire ismert és negyed része teljesen ismeretlen – hallottuk Varga Ildikó matematikatanártól.
MÁR ÖTÖDIKTŐL KÉSZÜLNEK
Hogyan készülnek a vizsgára?
– Már ötödik osztálytól készülünk. A gyakorló órákon az előző évek feladatgyűjteményeiből oldunk meg feladatokat. A nyolcadikosok emellett külön felkészítő órákra is járnak, és az év végén, amikor már nincs nekik tanítás, előkészítő oktatáson is részt vesznek. Képlettárakat készítettem, hogy azok segítségével gyakoroljanak, de rendszeresen ki is kérdezem őket a képletekből, mert a vizsgán nem használhatnak semmilyen segédeszközt, így képlettárat, sőt még zsebszámológépet sem. Arra is odafigyelek, hogy egyénenként felmérjem, ki mit nem sajátított el, ezt feljegyzem, majd ezeket a diákokat hívom pótórákra, amelyeken a hiányosságaikat igyekszünk pótolni.
A Szerbiai Matematikusok Egyesülete úgy véli, hogy legjobb lenne, ha a vizsgalapokon teljesen ismeretlen feladatok szerepelnének, mert szerintük így elkerülhető lenne, hogy a tanulók bemagolják a feladatokat. Mi erről a véleménye?
– Úgy gondolom, hogy az életben kapott feladatokra is magunknak kell megoldást találnunk, ezek sincsenek megírva egyik könyvben sem. A feladatokat bármilyen adattal és formában meg kell tudni oldani. A feladatgyűjteményben 350 feladat van, ember legyen a talpán, aki ezt bemagolja! A fejből tanulást az is akadályozza, hogy helyesen levezetett kidolgozás nélkül nem lehet elfogadni a jó végeredményt, tehát az sem elég, ha azt bemagolják.
Az előző évek feladatgyűjteményeiből gyakorolnak. Mit gondol ezekről a gyűjteményekről?
– Szerintem a feladatgyűjteményben szereplő feladatok alapján jól fel lehet készülni a megmérettetésre. Mivel teljesen kidolgozott feladatokról van szó, a diákok fel tudják mérni tudásukat, és az esetleges hiányosságaikat még pótolhatják a középiskolai tanulmányaikhoz. Azzal viszont, hogy milyen keveset kell teljesíteni a vizsga letételéhez, már nem vagyok elégedett. Arra biztatom a tanítványaimat, hogy ne kizárólag azért tanulják a matekot, mert le kell vizsgázniuk, hanem alkalmazzák a tudásukat a mindennapi életben is. Erre bőven van lehetőség mind a leendő foglalkozásuknál, mind a magánéletükben – és persze minderre az órákon is kitérünk. A kisérettséginek ilyesmit kellene jelentenie: inkább a tudás, a munka értékelésévé kellene válnia, és nem puszta formalitássá. Amíg azonban elég 1-1 pont ahhoz, hogy beiratkozhassanak a középiskolába, ez nem fog bekövetkezni. Nem az iskolának, nem az érettségire tanulunk, hanem az életre – mondta el beszélgetőtársunk.
HA IDŐBEN MEGKAPJÁK A FELADATGYŰJTEMÉNYT
Móra Regina magyartanártól megtudtuk, hogy a tavalyi tanév vége felé az iskolák CD-n kaptak két feladatlapot, mindkettő 16-16 feladatot tartalmaz (magyar nyelvi, szerb nyelvi és matematikai füzetek). Egyes iskolák ezt csak az idén kapták kézhez, az ő iskolájuk, a Miloš Crnjanski Általános Iskola azonban az idén sem. Úgy kérték el egy másik iskolától. Így ebből gyakoroltak ők is.
– Ezt a két, füzetnek nevezett, feladatlapokat tartalmazó feladatgyűjteményt fénymásoltam a tanulóknak, és közösen oldottuk meg a feladatokat. Először felolvastuk az utasításokat, melyek a tesztek megoldására vonatkoznak, azokat értelmeztük. Aztán a diákok megpróbálták önállóan megoldani a feladatokat, majd közösen ellenőriztük le őket. Minden egyes feladat után megbeszéltük a megoldást. Ha több megoldási lehetőség volt, akkor azokat.
Milyenek a feladatok a füzetben?
– A füzetekben jól elhatárolódnak a különféle szintű feladatok. Az egyik sorból a másikba való másolás az alapszintet képezi. A fogalmazásírás meg a véleményezés viszont a haladó szintet képviseli. Szeptember végén volt egy munkatanácskozása nyolcadik osztály után tett kisérettségiről a Vajdasági Pedagógiai Intézetben, amelyen az Észak-bácskai Magyar Pedagógusok Egyesülete elnökségi tagjaként vettem részt. Ott hangzott el, hogy tudásszintek léteznek: alapszint (elvárható, hogy ezt minden tanuló elérje), középszint (előreláthatóan a tanulóknak kb. 50 százaléka eléri), haladó szint (a tanulóknak 20–25 százaléka eléri). Az alábbi kérdések merültek fel, s ezeket majd a minisztérium által kiadott szabályzat megfogalmazza:
technikai szervezés (például van-e második kör), pontozás (a különböző szintű feladatokat hogyan pontozzák), mi a teendő, ha a tanuló nem ér el pontot, beiratkozhat-e stb.
Próbálom rávezetni a diákokat a kompetenciaalapú problémamegoldásra, mert azon alapulnak a feladatok, tehát inkább képesség, készség kell hozzájuk, mint lexikális tudás. A szövegmegértésből indulnak ki, és sok feladat a szövegben való kutatáson. A régi felvételi füzetek fénymásolatát is felhasználom gyakorlásképpen. A magyarórák keretében megtartott nyelvtani és irodalmi foglalkozásokon is igyekszem hangsúlyozni a program által előírt és tanulandó fogalmakat, elemeket, amelyekre feltehetőleg szükség lesz a záróvizsgán. Ezeket állandóan ismétlem, ismételtetem. A füzethez hasonló feladatokat, kérdéseket állítok össze a tananyagból, és azokat oldjuk meg.
Az eddigiekhez hasonlóan a mostani tanév végén is anyanyelvből és matematikából tesznek vizsgát a diákok, de ez már kisérettségi lesz, amelyen a diákok ismeretlen feladatokkal is találkoznak majd. Mit gondol, milyen megmérettetés vár a tanulókra?
– Szerintem nem lesz nehéz a záróvizsga, csak időben kell megkapnunk a felkészítő feladatgyűjteményt. A magyartanárok várják, és amint kézhez kapjuk, megkezdjük az abból való felkészítést is, de addig is gyakorolunk a tanulókkal, és ezt a kollégáim nevében is kijelenthetem. Ami nehéz mindebben, hogy új, és hogy ismerve a oktató-nevelői rendszerünket, mindenhez az utolsó pillanatban fogunk hozzájutni. A tanulók és a szülők izgulnak, hogyan is fog mindez lezajlani. Szerintem rendben lesz. A tanárok dolga, hogy a programban előírtakat átvegyék a tanulókkal, s ezt tesszük. A tanulók dolga az új ismeretek megtanulása, illetve az átadás folyamatában való aktív részvétel. Ez pedig majd kialakul.
