Egy szimpatikus fiú, a kiváló matematikus Novica súg egy bakancsos, borotvált fejű versenytársának, Reljának a matematikaversenyen. Lebukik, kizárják a versenyből. A segítség azonban nem marad hála nélkül. Relja egy könyvvel köszöni meg a segítséget, nem is akármivel, saját Bibliájával, Hitler Mein Kampfjával, majd magával viszi a visszahúzódó fiút meccsre, ahová szórakozásból csak rendbontani jár a szurkolói csoport, azután Novicát már a horogkeresztes zászlókkal teleaggatott klubban látjuk részegen kiabálva az asztalon, s innen már egyenes út vezet a falfirkákon át a cigánygyerek megöléséig. És még annál is tovább. Dús, barna haját kopaszságra, tornacipőjét bakancsra, a tollat Molotov-koktélra, a matematika feladatok megoldását akciódúsabb történésekre, továbbtanulási terveit pedig forradalmi eszmékre váltja.
Olyan világba kerül, ahol nem érték a tudás, ahol nem számít az emberi élet, főleg ha az egy roma élete, ahol a bandavezérré válás jelenti a karriert és a kiteljesedést, ahol korruptak a rendőrök és a politikusok, ahol a fiát egyedül „nevelő” apa a fia átváltozására csak ennyit reagál:
– Fiam, új frizura? Jól van. Inkább ez, mint a drog.
Aki korpa közé keveredik, megeszik a disznók. Vagy netán maga is disznó lesz, ebben az esetben gyilkos, szélsőséges nézeteket valló forradalmár, skinhead, aki putrikat gyújt fel, megveri a tanárát, aki azelőtt a hozzá közel álló mentora volt, és lenyúlja az addigi bandavezér helyét és barátnőjét is. Áldozatból gyilkos vezér, jófiúból rosszfiú válik Stevan Filipović kiválóan ívelő Šišanje (Tarvágás) című filmjében. Bár a vetítés után a szabadkai Lifka Sándor art moziban szervezett beszélgetésen – amelyen többek között az ombudsman, a Szociális Munkaközpont pedagógusa, tanárok, iskolapszichológusok, -pedagógusok vettek részt – voltak, akik megkérdőjelezték, hogy valaha is jó fiú volt Novica, míg mások – ők voltak többen – a denacionalizáció, a széthulló családok, a kilátástalanság és a valahová való tartozás vágya áldozatának tartják. Egészséges, parázs vita, véleménycsere alakult ki. Hallhattunk az iskolai nevelés és a biztos családi háttér fontosságáról, arról, hogy legyen, aki megérteti a kiskorú gyerekkel, hogy matekversenyt és ezáltal amerikai ösztöndíjat kapni (no, ezt végül persze Relja nyerte el a matekverseny győzteseként) az érték, nem pedig romákat gyilkolni. Ám a családok széthullanak, s ha még nem is válnak el, a kvázi egységes családban a szülőknek a pénzkeresésben nincs sem idejük, sem türelmük a gyerekkel foglalkozni, a szurkolói csoportokba való tartozást azzal intézik el, hogy jól van, barátkozik a gyerek. Miközben – ahogyan azt a Szociális Munkaközpont pedagógusától hallhattuk – két évvel ezelőtt a szurkolói csoportok „csak” falakat firkáltak, mára már verekednek, rabolnak, rongálnak...
