Idén két magyar osztály nyílik a leendő elsős diákok számára a szabadkai Svetozar Marković Gimnáziumban. 1990-ben még négy magyar osztály működött – 2 a természettudományi és 2 a társadalmi szakirányon –, majd ebből a kilencvenes évek elején 3 magyar gimnáziumi osztály lett. Most pedig 2. Ez egy igen tragikus hír, de múlt csütörtöki megjelentetése óta sajnos nem vettük észre, hogy különösképpen megrengette volna a vajdasági magyar közvéleményt.
Tavaly már a természettudományi tagozaton összevonták a 2 magyar osztályt, mert mindössze 13-13 diák maradt. Ez magyarázható azzal, hogy aki igazán erős matematikából, az igyekszik a Bolyai Tehetséggondozó Gimnáziumba iratkozni, de sokkal többen vannak olyanok, akik gyengék matematikából, fizikából, vegytanból, mert visszaüt az, hogy az általános iskolákban alig van okleveles matematika-, fizika szakos tanár, rossz a tanterv. Az ilyen diákok inkább a kisebb követelményrendszerű szakközépiskolákat vagy a gimnáziumi társadalomtudományi-nyelvi szakirányt választják. A diákok egy része a Kosztolányi nyelvi tehetséggondozó gimnáziumba iratkozik, de nem mindenki érez tehetséget az intenzív nyelvtanulás iránt sem. Épp ennek kapcsán hallottuk az ősszel, hogy jóval nagyobb a szabadkai Svetozar Marković Gimnázium társadalmi szaka iránt az érdeklődés, mint ahogyan mi azt feltételezzük. Arról, hogy van-e túljelentkezés és ez mekkora, nem sikerült adatokat szerezni, mert mindenki azzal utasított vissza bennünket, hogy 2004 óta központosított a középiskolai pályázati procedúra: azt, hogy Szerbia össz nyolcadikosa mely szakokat tüntette fel az első, második... tizenötödik helyen. Állítólag azt sem lehet tudni, hogy valamely középiskolai szakra hány nyolcadikos jelentkezik, csak azt, hogy hány diákot vettek fel. Ha 30 férőhelyre 30 diákot osztott be a központi komputer, állítólag nincs visszajelzés, hogy hányan szerettek volna oda bejutni, hányan maradtak ,,a vonal alatt”. Több illetékestől kaptuk ezt a tagadó választ faggatózásunkra, a belgrádi minisztériumban pedig még csak válaszra sem méltattak bennünket. A középiskolák könnyedén belenyugszanak abba, hogy a népszerűségi mutatójukról semmi visszajelzésük?
Persze, hallottuk – szigorúan nemhivatalosan – azt is, hogy úgysem nyílhatna két osztály a társadalmi szakon, mert a magyar gimnáziumnak, a Kosztolányinak lenne konkurencia (nem vagyunk meggyőződve erről).
Most, amikor természeti, társadalmi és általános szakirányon egy-egy magyar osztály megnyitását tervezték, de ez utóbbira nem kaptak engedélyt, akkor szintén nemhivatalosan nyilatkozók azzal érveltek, hogy a Kosztolányi gimnázium sporttagozata a gimnáziumok általános szakirányú tanterve szerint dolgozik. Minek kettő? Úgysem lenne elég érdeklődő nyolcadikos mindkettő feltöltésére, hallottuk (nem kell elfelejteni, a sporttagozat rendeltetése más, mint a többi általános szakirányú osztályé). Tisztában vagyunk azzal, hogy hány szabadkai nyolcadikos iratkozik Szegedre gimnáziumba, s tehetetlenül tűrjük, hogy emiatt kiürüljenek a szabadkai középiskolák magyar tagozatai, szegezték nekünk a kérdést?
A minisztérium közzéteszi minden évben azt a minimális ponthatárt, amellyel az előző évben egy-egy adott középiskolai szakra bejutottak az érdeklődő nyolcadikosok. Ez a szabadkai Svetozar Markovic Gimnázium magyar tagozatán a társadalmi szakon – az általános iskolai tanulmányi eredmény és a felvételi pontszáma alapján összegyűjthető 100 pontból – 69.52 pont volt (a szerbben 70.86), a természetin a magyar tagozaton 69.86 (szerbben 64.26). Ez az a pontszám, amit az a diák kap, akit utolsó helyen vesznek fel egy adott osztályba, tehát neki van a legkevesebb pontja. Csak összehasonlítás gyanánt: a Kosztolányi sporttagozatán 69.00 volt az alsó ponthatár. Ugyanakkor a topolyai gimnáziumban az általános szakirányon a magyar tagozaton 55.80, a szerb tagozaton 48.54 pont volt a minimális pontszám. Nem okosabbak a szabadkai diákok sem, mint a topolyaiak. Ha Szabadkán nem volt túljelentkezés, akkor értetlenül állunk a rejtély előtt, miért magasabb 15 ponttal a 30. helyre felvett szabadkai diák – tehát a bejutottak közül a ,,leggyengébb” tanuló – pontszáma, mint a topolyai 16. diáké (mert ott annyi magyar gyerek iratkozott be első körben a gimnáziumi osztályba).
A tartományi oktatási titkárság az utóbbi években Bánságban új magyar középiskolai első osztályokat indít, s idén is a nyugat-bácskaiak igénye alapján jó érzékkel 30 magyar ajkú nyolcadikos számára hároméves szakon nyílik olyan továbbtanulási lehetőség, amelyre nem volt példa az utóbbi 20 évben, Temerinben négyéves szak közgazdasági szakirányon... Mindenütt odaálltak a kezdeményezés élére a helyi magyarság vezetői is. Lehet, hogy Szabadkán és Vajdaság számos más településén is ez hiányzik? Vajdaságban van egy átfogó felmérés arról, hogy a nyolcadikosok hova iratkoznának? Van határozott állásfoglalás arról, hogy jó-e nekünk ha 150–200 tizenöt éves vajdasági magyar diák Magyarországon tanul, s mi a távozásuk tényleges oka?
