Két évi munkát vett igénybe 10 tantárgyból azoknak a mércéknek a kidolgozása, amelyek azt határozzák meg, hogy mi az az az ismeretanyag, amelyet mindenképp tudnia kell minden egyes diáknak, aki befejezte az általános iskolát. Még a korábbi összetételű Országos Oktatási Tanács munkacsoportjai vettek részt ebben a munkában, de már az új összetételű testület fogadta el ezeket a mércéket. Az Országos Oktatási Tanács jelenlegi elnök asszonya, dr. Desanka Ranunović, a belgrádi matematikai fakultás tanára szintén részt vett ezeknek a szabványoknak a kidolgozásában, a saját tantárgyából.
– Egy-egy tantárgyból – anyanyelv, történelem, földrajz, fizika, kémia, matematika, biológia – tanítónők, általános iskolai, középiskolai és egyetemi tanárok dolgoztak együtt a munkacsoportban. Leszögeztük, hogy mi az alapvető tudásanyag, amellyel az általános iskolából kikerülő diákok 80 százalékának rendelkeznie kell. Készült egy középszintű követelmény, amely ismeretanyagot a tanulók legkevesebb 50 százalékának el kell sajátítania. S kidolgoztuk, mi az a legmagasabb szintű tudásanyag, amelyet a diákok legalább 20 százalékának meg kell szereznie.
A kisebbségek anyanyelvi tantárgyából, így magyar nyelvből és irodalomból nem készült ilyen mérce.
– Erre Soós Edit, aki az Országos Oktatási Tanács tagja, felhívta a figyelmemet. Az, hogy kimaradt, annak a mulasztása, aki két éve megrendelte a mércék kidolgozását. Kétség nem fér hozzá, ezt pótolni kell. A napokban Újvidéken a tartományi oktatási titkárral találkozom, s megbeszéljük a követelményrendszer kidolgozását azokból az ismeretanyagokból is, amelyek egy-egy nemzeti kisebbség számára fontosak.
Milyen gondjaik voltak a mércék kidolgozásánál?
– Kiderült, téves elképzeléseink vannak arról, hogy mit tudnak a nyolcadikos diákok. Elvárásaink jóval magasabbak voltak a valós tudásszintjüknél. A próbatesztelésen ez gyorsan kiderült, úgyhogy csökkenteni kellett a mércéket. Majd egy népesebb diákcsoporton ellenőriztük, sikerült-e pontosan meghatározni, beállítani a követelmények szintjét.
Szakmai körökben bíráltak bennünket, hogy nagyon alacsonyra tettük a mércét. S félő, hogy majd a tanárok is lecsökkentik a saját követelményeiket, csak az alapszintet követelik. De számomra az a lényeg, hogy első ízben mondjuk ki világosan, precízen, hogy mi az, amit tudnia kell minden, az általános iskolát befejezett diáknak. 2011-től bevezetésre kerül nyolcadik után a záróvizsga. Ez szolgálna a középiskolába való bejutáshoz.
Mit lehet tudni a záróvizsgáról?
– A záróvizsgára, vagy kisérettségire való áttérés fokozatos lenne. Idén a minősítővizsgán már a matematikafeladatok egy részénél más számokat adnak meg, hogy ne legyen minden ugyanaz, mint a feladatgyűjteményben, amelyből készülnek erre a négyéves középiskolai szakokra való beiratkozáshoz szükséges vizsgára. Először áttérnek majd arra, hogy e két tantárgyból – anyanyelvből és matematikából – ismeretlen feladatokat kelljen kitölteni, a most meghatározott mércék alapján. Majd más tantárgyakat is bekapcsolnak.
Hány tantárgybóllesz ilyen záróvizsga? Lehet, hogy más-más tantárgyból vizsgáznak azok, akik természettudományi, műszaki és azok, akik társadalmi, nyelvi szakirányon folytatják a továbbtanulást a középiskolában?
– Nem tudni még, hogy hány tantárgyból tesznek záróvizsgát a diákok. Mint említettem, még évekig nem kell gyökeresebb változásokra számítani. Minden javaslat megfontolás tárgyát képezi, még az is, hogy legyenek bizonyos eltérések a társadalomtudományok és a műszaki szakok iránt érdeklődők esetében.
Már hatodik osztályban is ,,megreformált” tankönyveket használnak. Most készülnek az új hetedikes könyvek. Ezek – például a több éve elkészült elsős, másodikos könyvek – mennyire vannak összhangban a most kidolgozott mércékkel?
– Azért vannak összhangban, mert a feladatunk az volt, hogy egyelőre ne javasoljunk újdonságokat, hanem mérjük fel és vessük papírra a jelenlegi helyzetet. De ez csak átmeneti állapot, ugyanis új mércéket dolgozunk ki, amelyek előirányozzák a tudásszint fokozatos megemelését, a színvonalasabb oktatás érdekében. Ehhez persze a tanároknak, diákoknak is jobb feltételeket kell teremteni, hogy ez reális elvárás lehessen. Ezek a mércék tehát néhány év múlva változnak, mert módosul a tananyag és ezzel együtt más követelmények lesznek. Akkor új tankönyvek is készülnek. Most tulajdonképpen e mércékkel a tanárok dolgát könnyítjük meg. Világos lesz számukra, hogy a még mindig terjedelmes, bőségesre szabott tantervekből, tananyagból mi az, amit mindenkinek el kell sajátítania. Aki ezeknek az alapoknak a megszerzésére nem képes, azzal többet kell foglalkoznia. S világos, precíz útmutatót kap a tanár az azokkal a diákokkal való munkához is, akik többre képesek. A diák is mérvadó információt kap arról, hogy mit kell tudni a kettesért, hármasért, négyesért.
A tanár tehát önmagát ellenőrzi? Hogyan kíséri a minisztérium figyelemmel a pedagógustársadalom munkáját?
– Még dolgozunk azon, hogy ne csak nyolcadikban legyen ellenőrzés, hogy a diákok tudása eléri-e a megszabott mércét. Például akár harmadik, hatodik osztályban is lehetne ilyen felmérést végezni, hogy a diákok tudása megfelel-e a szabványoknak. Mindez még átgondolásra, kidolgozásra vár. Tehát, ilyen szempontból mindenképp ellenőrizzük majd a tanárok munkájának hatékonyságát.
Ön matematikus, egyetemi tanár. A diákok számára az egyik mumus épp az Ön tantárgya. Mi ennek az oka?
– Mindenképp okleveles matematikatanároknak kellene tanítaniuk ezt a tantárgyat. Nagyon fontos a mai világban is a matematikai írástudás, e nélkül nem tudjuk például pénzügyeinket végezni, nem tudjuk, hogy adott feltételek között mennyi pénzt fizetünk kamat gyanánt vissza. Mindenképp az a fontos, hogy a matematikai alapokat, tehát ezt a numerikus írástudást és azt, ami a tudományt jelenti, elkülönítsük. S nyilvánvalóvá kell tenni, hogy egy diáknak az oktatás egy adott szintjén mit kell tudnia és mi az, amivel nem kell terhelni. Egy jó tanárnak nincs problémája a matematika tanításával sem.
