Az elmúlt hétvégén, immár hatodik alkalommal a Topolyai Múzeum emeleti termében tartották a fiatal néprajzkutatók és kulturális antropológia szakos hallgatók konferenciáját. Az idei tanácskozáson 15 előadás hangzott el, vajdasági illetve magyarországi egyetemi hallgatók, középiskolások, kezdő kutatók valamint ismert szakemberek részéről. A négy témakör köré szerveződő tanácskozáson ülésszakonként Papp Árpád, Klamár Zoltán, Nagy Abonyi Ágnes és Raffai Judit elnökölt. A szeptember 12-e tanácskozás első részében Egy épített örökség és egy kutatói hagyaték vizsgálata –Harkai Imre nyomában címmel Klamár Zoltán, majd őt követően Dömötör Bea és Dóra Fruzsina számoltak be azokról a tendenciákról, amelyek a Harkai hagyatékot és kutatási módszereket alapul véve megfigyelhetők Topolyán és Pacséron.
Történelmi előadással szerepelt Tomik Nimród, de a többi között hallhattuk gombosi, csókai, bácskertesi és bácsfeketehegyi terepi kutatások eredményeiről:
Lénárd Valentina és Guzsvány Szandra dolgozatát a KMV-ről, illetve két óvóképzős, Pésti Kornélia, és Jakus Anita munkáját.
Az elmúlt évek találkozóit, a tendenciákat, a témaválasztásokat figyelembe véve merre mozdult a rendezvény; az első pillanatban látható, hogy megfiatalodott a konferencia, sok az új arc.
– Valóban igaz, hiszen a középiskolások is tartottak előadást, ez mindenképpen arra mutat, hogy elindult egy folyamat: bevonjuk az egészen fiatalokat, a tanácskozáson ismét be tudják mutatni a dolgozatukat, az idősebb kollégák véleményét is meghallgathatják. A fiatalok lendülete, és az idősebbek tapasztalata, szerencsésen találkozik itt, és ez előre mutató tényező, abban erősít meg bennünket, hogy a néprajz nem fog avíttá és feleslegessé válni a tudományok körében, mert nem csak idős emberek végzik, hanem mert a témái, a megközelítés is változik, fiatalosságot sugall.
A témaválasztásokat és a módosulásokat figyelembe véve elmondhatjuk, hogy a korábbi burjánzó, rengeteg előadásból áttértünk egy csendesebb mederbe, ami azért jó, mert sokkal több teret szentelhetünk a konkrét feladatoknak. Ez a tanácskozás tehát már nem azt az arculatot mutatja, hogy mindenki kedvére, szabadon választott témában mutatja be eredményeit, hanem az előadások zöme topolyai, és Topolya környéki kutatások eredményeit elemzi. Ez azt erősíti meg, hogy kutatni kell a terepen, és ennek mindig van hozadéka. Ami nagyon szerencsés az idei tanácskozás tekintetében, hogy nem az internetről, úgymond a kényelemes helyekről szedik le az anyagot, hanem kimennek a terepre a fiatal kutatók, és az ottani tapasztalatokat építik be a mondanivalójukba. Ez is más, mint amit korábban tapasztaltunk, és ennek az útnak az egyengetését kell magunk elé célul kitűzni – hallottuk Papp Árpádtól.
n Viszont egy olyan előadás is elhangzott, amely a világháló nélkül elképzelhetetlen lenne.
– Szűgyi Ferenc szakrális építményekről szóló előadása azért volt izgalmas, mert él ezzel a lehetőséggel. Ez egy óriási előrelépés, mert korábban nem volt Vajdaságban ilyen vállalkozás, hogy valaki az eredményeit már folyamatában felteszi világhálóra. Az Identitás Kisebbségkutató Műhely honlapja valóban egy áttörés, és remélem, hogy a Néprajzi Társaság korábbi kutatásai is elérhetőek lesznek ily módon is.
A felsoroltakból is látszik, hogy néprajzi, tájtörténeti, művelődéstörténeti előadásokkal, sokszínű, tartalmas fórummá alakult a Társaság topolyai összejövetele. Olyan témák villantak fel, amelyekkel érdemes lesz a jövőben foglalkozni, illetve a nagy elődök munkájának folytatására, újraértelmezésére is alkalmat adott. A konferencia előtt a Társaság vezetői megemlékeztek a jeles topolyai néprajzkutatókról, virágot helyeztek dr. Borús Rózsa, dr. Harkai Imre és Tóth Ferenc sírjára, a konferencia végén pedig összegezték az elmúlt időszakban végzett kutatásokat, a terveket is felvázolták, illetve bemutatásra került két friss kiadvány. A Néprajzi Társaság Építészet és emlékezet című Harkai Imre emlékére szentelt konferencia tanulmánykötetét Klamár Zoltán, a Bácsország szeptemberi számát Beszédes Valéria, és a néprajzi szám szerkesztője, Silling Léda ajánlotta a közönség figyelmébe.
