A szabadkai KDSZ Desiré fesztiváljának a közepéhez érve, vasárnap délután a város lakóit meglepő látvány fogadta a központban. A Jadran színpad épületének elülső fele szinte teljes egészében be volt szőve biztonsági szalaggal. Sokan a járókelők közül megijedtek, azt hitték történt valami az épületben, vagy az épülettel és arra készülnek, hogy lebontják. Holott erről szó sem volt. A biztonsági szalag a Szóló című szlovén előadás díszletéhez tartozott. A produkció jelenetei több helyszínen játszódtak, a Jadran előtt, az előcsarnokban, a színpadon, sőt az épület körüli parkban is. Az ilyen meglepetést okozó momentumok mindig izgalmasak, elvégre egy kortárs színházi fesztiválról van szó.
A Szóló Nina Rajić Kranjac, Nataša Keser, Benjamin Krnetić és Marko Mandić ötlete és koncepciója alapján készült el. Tulajdonképpen egy színházi projektumról beszélhetünk, amelyben a rendező és a színészek improvizációk által találkoznak. Kísérletük arra irányul, hogy miként lehet eseményt létrehozni egy sugallatból, reflektálva társadalmi jelenségekre is. Marko Mandić nem először lépett fel a Desirén, legutóbb a MandićGép című szólóelőadással járt itt:
– A Szóló is egy monodrámának indult, Nina Rajić Kranjac szóló előadásának, mi hármunkat pedig arra kért fel, hogy vezessük a készítési folyamat során. Az előadás róla szól, a színházról, a jelenünkről, a mai kor problémáiról. Valójában azt szerettük volna, hogy megfordítsuk a szerepeket, Nina Rajić Kranjac játsszon, mi színészek pedig rendezzünk. A próbák során viszont egyre inkább a közös meglátások jutottak a felszínre, és az is gyorsan nyilvánvalóvá vált, hogy ez nem egy szólóprodukció lesz, hanem mind a négyen játsszunk benne. A címe ennek ellenére megmaradt. Az előadás játszása nem szokványos helyszínt igényel, felléptünk vele a BITEF-en és Mariborban is, de bárhol vagyunk, az épület történetével is foglalkozunk, az épületet is beemeljük az előadásba, mint szereplőt – hallottuk Marko Mandićtól.
Jelenet a Nero című előadásból (Fotó: Molnár Edvárd)
Az idei Desiré fesztivál a budapesti Stúdió K Színház két előadásával kezdődött, mindkettőt Hegymegi Máté rendezte. Egyik Heinrich von Kleist Heilbronni Katica című lovagdrámája nyomán készült, a másik, a Nero pedig Kosztolányi Dezső Nero, a véres költő című regénye alapján. A Stúdió K Színház munkájáról Gyarmati Kata dramaturggal, igazgatóval beszélgettünk, aki korábban az Újvidéki Színház és a szabadkai Népszínház művészeti vezetője is volt:
– A Stúdió K Színház idén ünnepelte fennállásának ötvenedik évfordulóját. Ez egy független színház, ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy bérelt, de saját épületünk van, héttagú társulatunk, és még négy tagunk, akik az adminisztrációval foglalkoznak. Mi csinálunk tehát mindent, beleértve a színészeket is. Ez mindig is így volt ennél a színháznál, ettől még jobban a magunkénak érezzük. Leginkább ebben különbözik a Stúdió K Színház munkája a nem független színházaktól. A működésünk sokrétű és sok előadást tartunk a repertoáron. A színháznak két profilja van, felnőtteknek és gyermekeknek is készítünk produkciókat, feldolgozunk klasszikus és kortárs műveket egyaránt – hallottuk Gyarmati Katától, akit az előadásokról is kérdeztünk.
– Nyilván mindkét előadásban felismerhető a rendező kézjegye, de két teljesen különböző műről van szó, az előadások pedig más-más témákat is feszegetnek. Hegymegi Máté rendezéseiben az a rendkívüli, hogy mindig a műből indul ki, abból meríti ki azokat a kérdéseket, amelyeket később a színpadon kifejt, ezért az előadásai mindig másmilyenek. A Heilbronni Katicának teljesen más a varázsa, mint a Nerónak. A Heilbronni Katica egy lovagdráma, amit egy kis térbe kellett beszűkíteni, a Nero esetében pedig a szöveg mennyisége okozott kihívást – mondta Gyarmati Kata, aki a Heilbronni Katica előadás dramaturgja is volt, az elmondása szerint pedig nagyon jól együttműködtek a rendezővel. Hegymegi Máté egyébként nemrég kezdte meg új előadásának a próbáit, ezúttal épp a szabadkai Kosztolányi Dezső Színházban.
Nyitókép: Molnár Edvárd
