Az újvidéki Jogi Karon az 1970-es évektől a '90-es évek elejéig több tantárgyból volt magyar nyelvű oktatás, magyar nyelvi lektorátus is működött. Jelenleg mindössze egyes tantárgyakból folynak magyar nyelvű konzultációk.
Dr. Várady Tibor akadémikus, egyetemi tanár elmondta, oktatóként egyik sikerének tartja, hogy az 1970-es években az újvidéki Jogi Karon sikerült bevezetni a magyar oktatást, ebben nagy segítségére volt az akkori dékán, aki megértést mutatott.
MAGYARORSZÁGI VENDÉGOKTATÓK IS VOLTAK
– A magyar oktatás kétféle módon zajlott, egyrészt működött a magyar nyelvi lektorátus, ahol a magyar szaknyelvi kifejezéseket tanulták, másrészt magyar tanórák is voltak. Én kezdtem el, az első órát én tartottam, vendégelőadóként Mádl Ferenc is tartott órát. Az órák egy része volt magyarul, annyi óra, ahány magyar oktató volt, de egy-két vendégelőadó is tartott magyarul előadásokat. Ez a helyzet a miloševići évekig, a 90-es évek elejéig tartott, amikor is mindez megszűnt. Ez komoly érvágás volt. Ez ellentétben áll azzal az alapvető jogunkkal, hogy a közigazgatás és az igazságszolgáltatás működjön magyar nyelven is, ehhez viszont olyanokra van szükség, akik a szakmájukat magyarul is gyakorolni tudják – mondta Várady. – Nem indult azért a magyar oktatás minden nehézség nélkül, mert voltak kollégák, akik félreértették, és azt mondták, hogy nem lehet a szerb helyett bevezetni a magyar nyelvet, ami persze, hogy abszurdum, mert nem a szerb helyett, hanem a szerb mellett volt. Voltak, akik azt mondták, hogy nem lehet bevezetni, mert nincs minden tantárgyból magyar oktató. Ez igaz, éppen ezért volt csak azokból a tantárgyakból magyarul óra, amelyekre volt magyarul tudó tanár. De a megindulásban nagy szerepet játszott az akkori dékán, Nikola Vorgić, aki támogatta ezt.
Várady szerint a cél most is az kellene hogy legyen, hogy a tantárgyaknak egy része – amennyi csak lehet – magyarul legyen. Így gondolja Buckó György jogász is, aki abban az időben volt a kar hallgatója, amely időszakról Várady beszélt: 1979 és 1983 között.
– A lektorátus a szakkifejezések vonatkozásában volt nagyon fontos, itt kaptunk képzést a jogi szakkifejezésekből. Tehát megtanultuk szerbül is, és magyarul is a szakkifejezéseket, ami nagyon fontos. Tanárfüggő volt persze, hogy melyik tantárgyak voltak magyarul. Volt néhány gyakorlat is, amit magyarul is tudtunk végezni – mondta Buckó, aki szerint alapvető fontosságú, hogy a szakterminológiát magyarul is megtanulják a hallgatók. – Persze az most is tanárfüggő, hogy mi lehetne magyarul, de a jogi képzés gerincét képező tantárgyakból jó lenne, ha magyarul is folyna az oktatás, például a büntetőjogból, közigazgatási jogból, ami az alappillér, emellett akár az alkotmányjogból, családjogból, eljárásjogból is.
BŐVEBBEN MAGYARUL
Az elmúlt esztendőkben legkevesebb két tantárgyból mindig is akadt mód az újvidéki Jogi Karon a magyarul történő konzultációkra – derül ki a Magyar Szó által megkérdezett volt és jelenlegi abszolvens joghallgatók szavaiból. Kovács Ákos jogász, aki tavaly fejezte be az egyetemet a kötelmi jogot hallgatta dr. Szalma József akadémikusnál párhuzamosan a szerb nyelvű előadásokkal, s az ő idejében még a jogelméletet és a római jog előadásait is módjuk volt anyanyelvükön hallgatniuk a magyar tanulóknak párhuzamosan a szerb nyelvű előadásokkal. A kötelmi jogon például az évfolyam összes magyar hallgatója jelen volt, hozzávetőlegesen 15-en. Ezen tantárgyaknál s a nemzetközi magánjog esetében magyar konzultációkat is tartottak (e konzultációs órák nemcsak a magyar ajkúak, hanem bárki előtt nyitva állnak, aki tud magyarul). Novák Attila abszolvens két tantárgyat hallgatott magyarul (ugyancsak párhuzamosan a szerb előadásokkal). Első éven a római jogot tudták magyar gyakorlatokon követni Szűcs Magdolnánál, harmadéven pedig a kötelmi jogot Szalma Józsefnél. Ez úgy nézett ki – számol be Attila – hogy a szerb nyelvű előadásokkal váltogatták a magyar konzultációkat, melyeken bővebben, magyar terminológiával szóltak a tudnivalókról. Általában a magyar anyanyelvű hallgatók mindegyike élt az alkalommal. Elsőben és harmadikban is körülbelül húszan gyűltek össze. A tananyag és a könyvek is szerb nyelven voltak, abból készültek a vizsgákra, s úgymond ezt a tudást bővítették ki a magyar könyvekkel. Attila viszont a nemzetközi magánjogot szerbül hallgathatta, nem volt mód a római jogéhoz hasonló magyar konzultációkra. Igaz, ha a tanárnőhöz, Bordás Bernadetthez fordult kérdéssel, magyarul kapott választ. A magyar konzultációk jelentőségét abban látja, hogy lehetőség adódott a magyar szakkifejezések elsajátítására, mivel a gyakorlatban ez hasznosul, a bíróságon mindenkinek joga van az anyanyelvén eljárnia, főleg azokban a községekben, ahol hivatalos használatban van a magyar nyelv.
