2024. július 17., szerda

A megújulásba és a hagyományba vetett hit

A 100 éve megjelent könyv reprint kiadása is hozzájárul a szabadkai városháza jubileumának méltó megünnepléséhez

A száz évvel ezelőtti kiadvány (Fotó: Bálint Zoltán)

Száz éve készült el a szabadkai városháza épülete. Az akkori avatóra adták ki a Városháza című könyvet, amelynek reprint kiadása hamarosan megjelenik, az MNT anyagi támogatásával, a Hét Nap gondozásában.
Búcsú Ottó nyugalmazott újságíró húsz éve látta először ezt a 100 éve megjelent könyvet:

– Feleségem egy diákja, Kocsis Zsuzsi hozta el akkor, két évtizede ezt a régi könyvet társadalmi ismeretek órára, amikor Szabadkáról tanultak. Lefénymásoltam, mert szerettem volna, hogy nekünk is meglegyen, ám tudtam, megvenni már nem lehet. Most, a 100. évforduló közeledtével eszembe jutott ez a díszes kiadvány – mesélte. Először, még az év elején Dudás Károlyhoz, a Hét Nap akkori főszerkesztőjéhez fordult, akinek tetszett az ötlet, s azt mondta, kérjen nyomdai árajánlatot. Ez sehogyan sem akart megérkezni.

Búcsú Ottó úgy gondolta, célszerűbb lesz az MNT-hez fordulni.

– Lovas Ildikó kulturális tanácsos örömmel támogatta az elgondolást, rögtön felhívta telefonon László Editet, a Hét Nap igazgatónőjét, s megbeszélték, a gépírónők azonnal el is kezdik a szöveg gépelését. Az eredeti példányt kölcsön kellett kérni Kocsiséktól, mert a fénymásolaton rossz minőségűek voltak a képek, nem lehetett beszkennelni – hallottuk Búcsú Ottótól. Mint mondta, már korábban járt a Városi Könyvtárban, érdekelte, ott is megvan-e ez a kiadvány, rá is akadt, de annak hiányzik a fedőlapja, nem olyan ép, mint Kocsiséké. Úgy hiszi, néhány példány még biztosan létezik a városban, ennyi év után is megmaradt a könyvből, lehet, hogy épp poros padlásokon.

Kocsis Etelka – Zsuzsi édesanyja – azt mesélte el, hogyan került hozzájuk ez az érdekes jubileumi kiadvány. A hetvenes években anyósa az idős Réger házaspárt ápolta. Őket, a fiatalokat kérték meg Réger úrék, takarítsák már le azt a sok kacatot a padlásukról. Ott akadtak rá néhány régi könyvre is, köztük a Városháza című kötetre, amely annyira megtetszett nekik, hogy el is kértek a valamikori városházai tisztviselőtől.

– Mint azt már a május 25-én ezzel a témával kapcsolatban megtartott sajtótájékoztatón elmondtam, a szabadkai városháza-könyv újbóli, az épület 100. évfordulója kapcsán történő kiadását az MNT támogatja, mégpedig a kerek évfordulós események megünneplésére előirányzott keretéből. Búcsú Ottó keresett fel, az ő személyes ötlete volt az, hogy ezt a könyvet újból kiadjuk. Mivel ő a Hét Nap sokéves munkatársa, magától adódott az ötlet, hogy a könyvet hetilapunk gondozásában jelentessük meg – nyilatkozta Lovas Ildikó, a Magyar Nemzeti Tanács kulturális kérdésekkel megbízott tanácsosa.

– Emlékszem, amikor 2004-ben sor került a városháza, a zsinagóga, a palicsi épületegyüttesek tervezői, Komor Marcell és Jakab Dezső mellszobrának a leleplezésére, az alkotón, néhány művészettörténészen és elkötelezett szabadkain kívül senki nem jelent meg. Akkor a holokauszt 60. évfordulójára való méltó megemlékezés is szomorú, de megkerülhetetlen keretet adott az eseménynek. Ezt azért tartom fontosnak megemlíteni, mert nem múló tapasztalat, hogy bizonyos események, évfordulók, történések megítélése nem kulturális, helytörténeti, történelmi szempontból történik, hanem valamely más, számomra értelmezhetetlen szempontból – mint azon mellszobrok felállításának kezdeményezője, a bőrömön tapasztaltam ezt.

Éppen emiatt a tapasztalat miatt annyira különleges és fontos Búcsú Ottó, nyugalmazott újságíró kezdeményezése, aki, akár a város élő lelkiismerete, ezzel a méltó, finom és felülírhatatlan gesztussal emelte át a százéves városházát újra oda, ahol a helye van: a polgárok közé.

Egyébként a szabadkai városháza nemcsak egy kornak, ízlésnek, merészségnek a lenyomata, hanem annak a mindent túlélő erőnek, amely Szabadkát jellemzi: ez pedig a megújulásba és a hagyományba azonos mértékben vetett hit. Vannak, akiknek ezt nehéz megérteni, ellentmondásnak is tekintik, a várost pedig provinciálisnak. A helyzet azonban az, hogy iparkodnunk kell, ha újra azon a szinten akarunk lenni, amely szinten azok voltak, akik padlására ilyen könyvek kerültek – tette hozzá Lovas Ildikó.