Önök mennyit adnának egy befőttesüvegbe zárt színházi pillanatért? És mennyit hajlandóak fizetni egy belgrádi kínai boltban vásárolt, egyszerű, piros trikóért, amelyet három évvel ezelőtt egy színésznő az egyik performanszában viselt? Vagy mennyire éri meg Önöknek, hogy pénzt adjanak egy olyan még meg nem jelent tanulmányért, amelynek Önök lehetnek a harmadik olvasói? Esetleg egy másolt, zenei CD-ért versenybe szállnának egy aukción? Licitálnának egy órányi foglalkozásért egy színésznővel, aki megmutatja, hogyan kell rázni, rángatni a kezünket? Nos, éppen erre volt kíváncsi Dragana Bulut belgrádi, jelenleg Berlinben élő táncos, koreográfus, aki a Pass it on című produkcióval érkezett a szabadkai Desiré Central Station nemzetközi/regionális kortárs színházi fesztiválra. Az előadás tulajdonképpen egy aukció volt, a nézők számot kaptak, amelyet levegőbe emelve licitálhattak egy-egy termékre, olyanra és hasonlókra, mint a fent említettek.
(fotó: Molnár Edvárd)
Az előadás a műalkotások értékének vizsgálatával foglalkozik, az anyagi és a nem anyagi értékek kapcsolatával. Azt vizsgálja, hogy mit jelent, ha az eszmei értékeket anyagivá próbáljuk tenni – mondta az előadás szerzője, Dragana Bulut.
Az előadás közönsége vevő is volt ezekre a dolgokra, elkelt a póló, elkelt a befőttesüvegbe zárt színházi pillanat, gazdára talált a zenei CD, heten is jelentkeztek résztvevőnek az egyórás műhelymunkára, valaki haza is vitte a még meg nem jelent tanulmányt.
A fesztiválon a hétfő estét, amelyen három előadást láthattunk, az Újvidéki Egyetemi Kultúrközpont Megölni Zoran Đinđićet című előadása után Senka Bulić Istenítélettel végezni part one című produkciója zárta, amely – ahogyan azt az előadás zágrábi szerzőjétől hallhattuk – a koncert, a performansz, az installáció határán mozog. A produkció Antonin Artaud hangjátéka alapján jött létre, és Senka Bulić a legkülönfélébb hangokkal futtatta a hideget a hátamon: mélyen búgott, magasan visított, visongott, rikácsolt, s amikor éppen nem a hangokkal játszott, szöveget mondott rúdtáncolás közben. Olykor a fülemhez kaptam, egy-egy hangra összerezzentem a székemben, de talán éppen ilyen nézői reakció elérése is szerepel a produkció céljai között.
