Premier küszöbén áll a Nyári Mozi Színházi Közösség. A Terra Vojvodina című új produkciójukat vasárnap 19.30-kor mutatják be a szabadkai Kosztolányi Dezső Színházban. A előadás szereplői Nagy Karina, Pámer Csilla, Varga Heni és Nyári Ákos. A dramaturg Oláh Tamás, a zeneszerzők, zenészek Ábrahám Máté és Szerda Árpád, a díszlet Salomon Luna munkája, a fényterv pedig Boris Butoracé. Az előadás rendezője Döbrei Dénes:
– Ez tulajdonképpen egy csapatmunka. Az ötletet az előadáshoz Igor Halašević fotói adták. Körbeutazta Vajdaságot, a gyönyörű, álomszerű tájainkat fényképezte és készített egy fotósorozatot. Nagyon szép lett. Tavaly mutatta meg, engem pedig megfogott a táj hangulata, a horizont, hogy a végtelenbe el lehet látni. Innen jött az ötlet, hogy ebből kiindulva készítsünk egy előadást.
A munkafolyamat első részeként mi is utazgattunk a kis csapatunkkal. Igor Halašević képei közül kiválasztottunk kettőt, azokat kinagyítottuk és vittük magunkkal. Teljesen véletlenül Babapuszta környékén megtaláltuk az egyik helyszínét, ráismertünk az egyik képre. Az utazás során kis filmetűdöket is készítettünk. Utána a próbákat főleg Kelebián és a KDSZ-ben folytattuk. Meg is ragadnám az alkalmat, hogy köszönetet mondjak a KDSZ csapatának, hogy ott is otthon lehetünk. Ez nagyon jó érzés. A próbák során számos alkotóval találkoztunk. Elmentünk Törökkanizsára, megtekintettük Szabó Benke Róbert kiállítását. Ő nemrég tért vissza és erről is beszélgettünk vele, hogy ezt hogyan élte meg. Tárlatvezetést is tartott nekünk. Tulajdonképpen megvárt bennünket a kiállítás lezárásával, segítettünk is neki leszedni a képeket. Hosszú ideig én sem éltem itt, több mint tíz éve jöttem vissza. Keresem az egyensúlyt a múlt és a jelen között, közben előjönnek régi történetek régi ismerősökről, és az újabbak, hogy ki merre van, mivel foglalkozik. Sok emberrel felvettük a kapcsolatot, Danyi Zoltánnal is összefutottunk, Hegyi Csaba festőművész is a munkatársunk volt – hallottuk Döbrei Dénestől és arról is szólt, mi minden adott még ihletet.
– Egy nagyon szép Kosztolányi-idézet: „Mégiscsak érdemes járkálni e földön, mert lépten-nyomon olyasmit látni, amire képzeletünk aligha gondol.” Kosztolányinak ez a mondata még inkább az álomszerűség felé hajtott bennünket, az előadás alcíme akár az is lehetne, hogy az álmunk. Másképp tekintenek az itteni tájra azok, akik innen származnak, de elmentek máshova és bizonyos távolságból néznek vissza, vagy időnként hazajárnak, és másképp azok, akik itt maradtak. Dobó Tihamér Cigonya egy interjúban azt mondta, hogy Afrikában is a Tiszát festette. Fontos volt a számunkra Sziveri János, Tolnai Ottó, Végel László, Bada Dada és Danilo Kiš, sokukat lehetne még felsorolni. Az előadás készítése során az inspirációt írásokból is merítettük, sok könyvvel vettük körbe magunkat, de mi nem a szövegekre összpontosítunk, mindennek az esszenciáját próbáljuk színpadra vinni.
Merész ez a cím, mert a vajdasági föld mindenkinek mást jelent, mindenki másképp érzékeli, látja, gondol rá. Mégis abban reménykedünk, hogy az előadás egy egységes érzést is kivált a nézőkből. A terra a föld, a sárgaföld, a szikes, a fekete föld, a homok, az erdei humusz... Elkezdtünk gondolkodni azon is, ami kinő a földből, és a gyönyörű színek évszakonkénti változásáról is. A földhöz pedig kötődik a jelen, a múlt, a költészet, az irodalom, a képzőművészet és megannyi anekdota. Tulajdonképpen egy előadás-sorozatot lehetne készíteni erre a témára.
Amikor autóval megyünk, nem sokat látunk, ha viszont gyalogolunk, belátunk a kerítéseken, észrevesszük az aszfalt repedéseit, elkezdjük a talpunk alatt érezni a földet. Sajnos a romesztétikával is szembetaláljuk magunkat. Sok helyütt eléggé romos, elhagyatott a környezetünk. Eléggé szomorú és fájdalmas ezzel szembenézni, de mi megpróbáljuk nemcsak ezt meglátni, hanem a szépet is, a tavasz kezdetét, az élet erejét, hogy újra történik valami.
Amikor pályáztunk, Kosztolányival kezdtük és Sziveri mondataival fejeztük be: „Átváltoztam, mint soha még. Egyszerűen: Az lettem, ami voltam. Önmagammá alakultam. Most már vagyok, mert tudom: lenni, nem hasonlítani akarok.” Végül is Kosztolányi és Sziveri gondolatai köré is szövődnek ezek az álmok, amikről az előadásunk is szól – fejtette ki a lapunknak Döbrei Dénes.
Az előadás támogatója az Emberi Erőforrások Minisztériuma. A Kortárs Kulturális és Művészeti Központtal karöltve készült, a Klara és Rosa Egyesület, a Nemzeti Koalíció a Decentralizációért, a Jelena Šantić Alapítvány, a 484 csoport és az EU támogatásával is.
