A Prágában működő Teatr Novogo Fronta a Dotex és a Dias de Las Noches című előadását láthattuk a szabadkai Desiré fesztiválon. Előbbi a lélek útjáról, utóbbi pedig két, Argentínába emigrált orosz színészről szól.
– Hogy mit jelent a Dotex? Azt nem árulom el, csak annyit, hogy a válsághoz van köze – hallottuk Irina Andreevától, Teatr Novogo Fronta Dotex című előadásának rendezőjétől és színészétől. Ám ő és Ales Janak színész, rendezőannyit még elárult, hogy az előadás az emberi lélek útjáról szól, amely út nehéz időszakon, válságon vezet keresztül, de a reményt nem veszítette el.
Mint megtudtuk, az előadás nyelve több nyelv keveréke, ezért nem szükséges, hogy a nézők megértsék. A test nyelve, a fizikai nyelv a fontos, ez az, amit nyelvektől függetlenül mindenki megért.
– Amikor a testnyelvet beszéled, megszűnnek a határok, és minden ember megérthet. Minden ország eltérő, de ez az út mindenhol járható. A mozgás és a koreográfia is van annyira fontos, mint a beszéd – mondták. – Az a legfontosabb, hogy egységes hangulatot teremtsünk a közönséggel együtt. Az érzelmek nagyon fontosak. Nincs konkrétan meghatározva, hogy milyen érzést keltsen egy-egy előadás. Lehet öröm is, félelem is, bármi.
A társulatnak nemzetközi csapata van. Különböző kultúrákból érkező művészekkel dolgoznak együtt, van, aki több projektumukban dolgozik, van, aki csak egyben. Általában három hónapig készül egy-egy előadásuk. S míg az egyik produkción dolgoznak, már arra is gondolnak, hogy mi lehet a következő.
Vendégeink arról is beszéltek, hogy szívesen játszanak a különböző helyszíneken, tereken, performanszaik alkalmazkodóképesek a különböző helyszínekhez. Hangsúlyozták, hogy minden helyszín változik, és ezt azért fontos szem előtt tartaniuk, mert a hellyel együtt változik a környezet, az atmoszféra is. Utcán is játszanak, régi épületekben is, de azért szeretik a színházakat is.
