„Csak a magyar tánc az, melly sohasem jára
A jó egészségnek semmi ártalmára,
Mivel mérsékelve mozgatván bennünket,
Frissíti elménket, testünket, vérünket.
Csak a magyar tánc az, melly díszesbé teszi
Az embert és soha hívságra nem veszi... „
( Csokonai Vitéz Mihály )
A népi kultúra, a hagyományaink éltetéséért, a magyar néptánc szeretetének átadásán dolgozik immár több mint 35 éve a topolyai Kodály Zoltán Magyar Művelődési Központ Cirkalom táncegyüttese. Gerincét már hosszú évek óta felnőttek alkotják, hiszen gyereket nevelő szülők, házastársak, élettársak, felnőtt testvérpárok, egyetemisták, középiskolások, nagy részük húsz- harminc éve táncol. A legfiatalabb táncosuk 16, a legidősebb 51 éves.
Az együttes sikerereiről igyekszünk folyamatosan beszámolni. Legutóbb egy budapesti útra kísértük el őket, amikor a hajnali 3 órai indulás, többórás buszozás után a gondos beöltözést, főpróbát követően 11 órai kezdésre már feszült figyelemmel várták, mikor kerülnek sorra a Kárpát- medence legjobb amatőr táncegyütteseit felvonultató műsorban.
A Martin György Néptáncszövetség több mint 25 éve rendezi meg a Néptánc-antológiát, a néptáncosok országos, tél végi ünnepét. A mindössze egyetlen alkalommal, az idén március 12-én bemutatott reprezentatív, színházi műsoron az elmúlt évek kiemelkedő néptáncegyüttesei, alkotói, legjobb koreográfiái szerepeltek. A koronavírus-járvány miatt kényszerűen megszakadt a sorozat, így most az elmúlt 5 év Néptánc-antológiáiból összeállított válogatását láthattuk. A műsorban az idén is több mint 500 néptáncos és népzenész lépett színpadra és elevenítette meg a Kárpát-medence népművészetét. A meghívott szólótáncosok és 14 együttes között volt a topolyai Cirkalom táncegyüttes is, ezúttal Fundák Kristóf– Fundák Kaszai Lili koreográfiáját, a Hajdúsági szélmalom című műsorszámot adták elő a Fokos zenekar kíséretével az Operettszínház színpadán.
A műsor második részében került sorra és vastapsot kapott a vajdasági csapat, majd a fényképezkedés, átöltözés után pakoltunk is a buszba, és indultunk hazafelé.
Ez szombaton volt, vasárnap délután Topolyán, a Hősök sírjánál megtartott koszorúzáson énekeltek, este a színházteremben adták elő a Szabadság oltalmára című táncszínházi produkciót, majd másnap, a vajdasági magyarság március 15-ei központi ünnepségén, Szabadkán léptek fel nagy sikerrel.
Fegyelem, alázat, szeretet, elhivatottság nélkül mindez nem valósulhatna meg.
Az interjúkra a budapesti úton a szusszanásnyi szüneteket kihasználva került sor.
Sörfőző Andor elmondta, a jubileumok éve ez, ötvenéves a táncházmozgalom, 35 éves a Cirkalom, és ő harminc éve táncol. A kezdetekben sporttal is foglalkozott, de végül a tánc győzedelmeskedett. Természetes életérzés ez már a számára, mint a levegővétel. Első körben magabiztosságot ad, fejleszti a mozgáskoordinációt, az alkalmazkodási képességet, de ennél talán fontosabb az, hogy egy közösséghez való tartozás érzését adja meg, és ebben a közösségben egyénként is jól érezheti magát a táncos.
Ha összegezném az elmúlt éveket, azt mondhatom, hogy a lelkesedés az töretlen, a körülmények voltak néha mostohábbak. A koreográfiák közül vannak olyanok, amelyeket kevésbé szeretek, a hajdúsági viszont, amit most előadtunk az antológián, a kedvencek közé tartozik. Az újakat mindig jobban kedvelem, a hajdúsági az régóta kedvenc, valószínűleg azért, mert jó bulis, nem művészkoreográfia, itt valóban jól érzi magát az ember a színpadon.
A táncegyüttes nemrégiben ünnepi műsort mutatott be a fennállása 35 éve jegyében.
–A jubileumi műsor természetesen összegzés is. Nagy dolog volt számomra az is, hogy egy olyan lánnyal zártam a műsort, aki már az én nevelésem. Oda is eljutottunk, hogy már ő is a Cirkalom táncosa lehet, ez boldog érzés, hogy sikerült utánpótlást is nevelni. A hullámhegyek és -völgyek a körülményekből adódtak, de amikor kevésbé volt népszerű a néptánc, mi akkor is táncoltunk már, és a kitartás meghozta az eredményét. Fejlődés van az egészben, ez megérintett abban az ünnepi pillanatban. Ha az ember visszagondol az elképesztően sok órára, amit a színpadon töltött, ezek mögött a heti próbákra, szinte lehetetlen összeszámolni, de úgy érzem, minden percét megérte.
A verseny, a budapesti színpad, vagy mi az, ami inspirál?
–Engem mindig a hazai közönség inspirál. Gyermekegyüttesekkel is foglalkozom, nekik is azt mondom, hogy a falunap többet ér bármelyik föllépésnél, a szülők és a nagyszülők előtt föllépni, akik mosnak, vasalnak rájuk, hozzák a gyerekeket próbákra. Az ő háttérmunkájuk is sokat jelent. Hogy a szakma, a többi együttes mit mond, az is fontos. A szakmai fejlődés, a világlátás szélesítése szempontjából fontos, hogy máshova is eljussunk, másokat is lássunk, de a hazai közönség a legfontosabb, és a nemzeti ünnepek vagy a karácsonyi műsorok. A nemzeti öntudat építése szintén lényeges, a néptánccsoportoknak ez is a feladata. Leglelkesebb, ha lehet ilyet mondani, ezeken a műsorokon vagyok.
Mi a titka a Cirkalomnak? Többen betöltötték a negyvenet, most pár hónapos babákat is hoztak magukkal a szülők a budapesti útra.
–A baráti közösség, ami összetartja a társaságot. Mindenki a saját jóindulatából, önszántából van itt, ezt a munkát csak úgy lehet elvégezni, ha az ember nemcsak saját magáért, hanem a másikért is csinálja. Nagyon sokszor a próbákon érezzük, hogy a többiek miatt is koncentrálni kell, ha fáradtabbak vagyunk. Annyi történet, átmulatott vagy éppen átsírt éjszaka van mögöttünk, hogy ez már szinte egy család. Időről időre ki lehet lépni, de elhagyni aligha. Nem uniformizált a Cirkalom, hús-vér emberek, egyéniségek alkotják, és éppen ettől vagyunk fölismerhetők a Kárpát- medencében. Autentikusak maradtak a táncok, fizikailag kirívunk a többiek közül, nem egy kaptafára gyártott táncosok vagyunk. Természetes délvidéki emberek. Szerintem ez így jó, ahogyan van. Ízes tánc mellett az ének is része a kultúrának, a szólistáink is nagyon jók, az asszonykórusaink, a citerásaink is tudnak énekelni, ezt többen elismerték már.
Slingár Elek és Slingár Levente végzős orvostanhallgatók, Szegeden tanulnak, így természetes, hogy először azt kérdeztem, hogyan lehet összeegyeztetni a táncot a tanulással.
–Ilyenformán, hogy Magyarországon tanulunk, igen sok pluszmunkát igényel, hogy haza tudjunk járni, és részt tudjuk venni a próbákon – kezdte Levente, majd Elek vette át a szót:
–Húsz éve táncolunk, az óvodakezdéssel egy időben kezdtünk a néptánccal ismerkedni. Azóta folyamatosan táncolunk. Általános iskolában volt egy időszak, mikor kicsit kisebb volt a lelkesedés, de utána, azóta rendületlenül itt vagyunk.
A magyarországi munkával nehéz lesz majd egyeztetni, ez még a jövő kérdése, hogy alakul, de alapvetően szeretnének táncolni továbbra is, a közösség, a barátok miatt, de a tánc, a mozgás miatt is.
–A kondíció megtartása, a csapat és a néptáncos közösség miatt is szeretnénk folytatni. Nagyon sok barátot szereztünk, sok városból otthon is, Magyarországon is, ezeket a kapcsolatokat is szeretnénk ápolni. Július közepén a Batyu-tábort várjuk, oda is sokan eljönnek, mi is készülünk – mesélték lelkesen.
–Soha nem álltam úgy hozzá, mint egy versenysporthoz, jó az, ha sikerül szép eredményt elérni, de nem az a fő mozgatóerő, sőt az a legkevésbé – mondta végül Elek.
–Fölemelő érzés viszont otthon fellépni, mert látjuk, hogy közösségformáló ereje van annak, amit csinálunk. Ez hajtóerő, hogy összefogja a közösséget, amit művelünk és próbálunk átadni a közösségnek, a fiataloknak, gyerekeknek – tette hozzá Levente.
A tánclépesek megismerésével együtt nő a közösséghez tartozás élménye, hiszen párjukhoz, a színpadon lévőkhöz, a muzsikához alkalmazkodni kell. A gyönyörű viseletek megszépítenek mindenkit. A fiú-lány, férfi-nő kapcsolat is új dimenzióba emelkedik táncolva. A Cirkalomban több olyan pár is táncol, akik az életben is egy párt alkotnak, és akiket a tánc szeretete hozott össze.
–Óvodáskoromban kezdtem, voltak kihagyások, de újrakezdések is. Három éve újra táncolok, nagyon jó érzés a visszatérés. Nagyon szeretek táncolni, és a közösség is nagyon jó, szinte mint egy nagy család – mondta Peity Valentina. Párja, Bodor Rudolf is óvodáskorában kezdett ismerkedni a tánclépésekkel, népi játékokkal aztán, egy 4 éves kihagyást követően húzta vissza a szíve az együttesbe.
–Most sokat táncolunk együtt a koreográfiákban, valóban nincs külön kedvencünk, mint ahogyan a viseletek között sem. Szeretek ezekben a szép ruhákban lenni, tartást ad – mondja Valentina, és amikor a hajnali indulásról, a többórás próbákról, a viseletek előkészítéséről, a vasalásról kérdezem, hozzáteszik:
–Megterhelés, de nem esik nehezünkre. Kifáradunk, de a varázsa bennünk tartja az érzést, hogy ezt csinálni kell tovább. Egy hosszú nap után, amikor a munka miatt nagyon fáradtak vagyunk, és próbára kell menni, direkt jólesik, mert kikapcsolódunk – mesélik egymást kiegészítve, és amikor arról érdeklődöm, hogy mi az, amit legjobban szeretnek a néptáncban, szinte egyszerre feleltek:
–Az egészet egyben. A próbának a gyümölcse a fellépés, a fellépés gyümölcse a közönség visszajelzése, a taps, ami nagyon jó érzés. Szeretünk fellépni mindenhol, de leginkább hazahúz a szívünk.
