Szerda este a Szerb Nemzeti Színházban ünnepélyes keretek között emlékeztek meg a nagy szerb költő, Branko Radičević születésének 200. évfordulójáról. Az ünnepségen Igor Mirović tartományi kormányfő mondott beszédet, aki kiemelte, hogy a jubileum alkalmából számos intézmény vesz részt, azzal a céllal, hogy emlékeztessen Branko Radičević életére és halhatatlan munkásságára.
– Branko egyfajta forradalmat csinált a 19. század közepén, amikor több évtizedes régi, kissé unalmas és egyhangú szerb költészet után kicsi, de erőteljes munkájával sikerült felélesztenie a népszellemet – mondta Mirović, aki az ünnepi évben megvalósuló programokról is szót ejtett. Elárulta azt is, hogy a Matica srpska két és fél évtized után két kötetben adja ki Branko Radičević összegyűjtött műveit.
– A költő kreativitásával nagy nyomot hagyott irodalmunkban, kultúránkban, történelmünkben és az emberek lelkében, mert Branko sarokköve még mindig megjelenik költészetünk alapjaiban, amelyre építeni tudunk – fejtette ki a tartományi kormányfő.
Radičević életéről és munkásságáról Dragan Jovanović Danilov szerb költő, esszéista és prózaíró tartott beszédet.
Branko Radičević 1824-ben született Brodban, és 1853-ban hunyt el Bécsben. Laza Kostić és Jovan Jovanović Zmaj mellett a 19. századi szerb romantikus költészet képviselője. Ő használta először a szerb irodalmi nyelvet a költészetben. 54 vers és 7 eposz költeményt hagyott az utókornak. Verseiben a természet, az érzelmek és a szerelmi témák domináltak. Gyakran emlegetik a szerb költészet „aranykorának” egyik legfontosabb alakjaként.
Legismertebb versei közé tartozik a Đački rastanak (Diákévek). Ebben érzékletesen ábrázolta a fiatalok érzéseit, álmaikat és reményeiket.
Branko Radičević tragikusan fiatalon, mindössze 29 éves korában halt meg, ennek ellenére művei továbbra is népszerűek maradtak, és hozzájárultak a szerb irodalom és kultúra gazdagításához.
Verseit Herceg János és Gál László is fordította magyarra, így magyar közösség is megismerhette kiváló, de rövid munkásságát.
