Nemrég a Vajdasági Magyar Képző-, Kutató- és Kulturális Központ szervezésében dr. Vitkay-Kucsera Ágota koncert- és operaénekes, rendes egyetemi tanár, valamint mgr. Jelena Simonović-Kovačević zongoraművész, egyetemi docens adott koncertet Vajdaság mikrokozmosza címmel, amelyre a szabadkai Zeneiskolában került sor. A hangverseny tulajdonképpen egy projektum része, és kutatással is párosult. A hangsúly a Vajdasághoz kötődő, kisebbségekhez tartozó zeneszerzőkön és műveiken volt. A repertoáron helyet kaptak egyebek közt Schlesinger József, Ábrahám Pál, Király Ernő, valamint Vitkay Gyula művei is (utóbbi Vitkay-Kucsera Ágota dédnagyapja volt). A koncert előtti „nyugtalan” percekben Vitkay-Kucsera Ágotával beszélgettünk.
– Mindig van egy kis lámpalázam, mert nagyon szeretem azt, amit csinálok. Szeretettel, odaadóan állok hozzá minden hangversenyhez, és persze az emberben mindig van egy rettegés, egy félelem, egy drukk, hogy a hangja jól szolgáljon akkor, amikor kell. A hangon minden megérződik, mindent elárul az érzelmekről.
Itt a Zeneiskolában biztosan sok diákot gyötört már lámpaláz fellépés előtt. Mit tanácsolna nekik ilyen esetben?
– Azt, amit én is teszek: lehúzom a vállam és mélyebben lélegzek. Léteznek külön gyakorlatok a lámpaláz csökkentésére, érdemes kipróbálni, azután pedig vagy nagyon jól beválnak, vagy kevésbé. Nálam ez attól is függhet, hogy milyen napom volt. A koncertek általában ugyebár este vannak, addig sok minden történhet a nap folyamán.
Mi ihlette meg a Vajdaság mikrokozmosza hangversenyt? Merrefelé léptek fel a műsorral?
– Szenttamáson, Óbecsén, Szávaszentdemeteren, de koncerteztünk Újvidéken, Belgrádban és Szarajevóban is. Ez a műsorunk, a Vajdaság dalokban összeállításunkhoz kapcsolódik. A kolléganővel úgy gondoltuk, be kellene mutatni azokat a zeneszerzőket és szerzeményeiket, amelyeket ritkábban lehet hallani. Olyan vajdasági komponistákat, akik mély nyomot hagytak maguk után, nem csupán zenei téren, hanem az oktatásban és a közéletben is. Arról is gondolkodtunk, hogy Vajdaságban sokféle kisebbség él, mégis ritka egy művelődési rendezvényen, egy koncerten, több nyelvet hallani. Ebből indultunk ki. Utánajártunk, kik voltak azok a zeneszerzők, akik a zenei életünket gazdagították. A szülőhelyből kifolyólag kezdtük Újvidékkel, azután kiszélesedtünk Vajdaságra és egyre csak bővítettük a repertoárunkat. Nehéz is volt kiválasztani mely műveket adjuk elő, mert gyönyörű szerzeményekről van szó, semmiben sem maradnak le a külföldi nagy zeneszerzők alkotásaitól. Olyan zeneszerzőt is választottunk, aki nem ide valósi, de itt is tevékenykedett, és olyant is, aki nagy hatással volt vajdasági zeneszerzőkre. Mikuláš Schneider-Trnavský szlovákiai zeneszerző volt, de egy időben Nagybecskereken dolgozott. George Enescu román komponista pedig nem kötődött Vajdasághoz, viszont nemcsak román nyelvű szöveghez írt zenét, hanem más nyelvűekhez is, némethez és franciához, emiatt pedig Vajdaságban is felfigyeltek rá. Úgy gondoltuk, kihagyhatatlan. Így lett a műsorunk címe Vajdaság mikrokozmosza, mivel pedig a hangsúly a kisebbségeken van, a dalokat ehhez megfelelően az adott nyelven éneklem.
Dr. Vitkay-Kucsera Ágota (Fotó: Lukács Melinda)
Mennyire vannak jelen a köztudatban vagy a tananyagban a vajdasági zeneszerzők és a szerzeményeik?
– A népszerűbbek jelen vannak, például Isidor Bajić vagy Josif Ninković. Tőlük is előadunk műveket, mert a kevésbé ismert vagy teljesen ismeretlen szerzemények mellett, amiket szeretnénk megszerettetni a közönséggel, fontos az is, hogy legyenek olyanok, amelyeket már ismernek, ún. közönségkedvencek. Ugyanakkor biztos vagyok benne, hogy a repertoárunkon szerepelnek olyan művek is, amelyeket a közönség soraiban ülők még nem hallottak.
A koncert létrejötte nagy kutatással is járt...
– Így van, magánszemélyeknél is jártunk, zeneszerzők leszármazottjait kerestük fel, családtagokkal beszélgettünk, hogy esetleg nem rejtőzik-e náluk valamilyen szerzemény, és nyilván a szerzői jogok körül is intézkednünk kellett, hogy egyáltalán előadhassuk a műveket. Nem könnyű dalokhoz jutni.
Mit gondol, kallódhatnak még valahol ismeretlen vagy elfeledett szerzemények?
– Biztos vagyok benne, hogy igen. Akit ez foglalkoztat, szerintem érdemes kutatást folytatnia. Aki pedig rátalál valamire, akár hozzánk is fordulhat.
Fellépett már nagy városokban és kis településeken, tágas koncerttermekben, zsinagógában, színházban, de kisebb színpadokon és mint most, zeneiskolában is. Mennyire számít a helyszín?
– Minden művész szereti a szép, nagy, díszes termeket és a minőséges hangszereket, de legjobban a közönséget. Ami leginkább számít, az a közönség. Ha szeretettel és érdeklődve jönnek, azt megérzi a művész. Ha kritikusan és unottan ülnek, azt is. Azzal gátolják az öröm és a szeretetet kibontakozását, amit a fellépő át szeretne adni a színpadról. Még csak nem is az számít, hogy kis vagy nagy létszámú közönség előtt lépünk fel, az előadók és a publikum közti viszony a leginkább mérvadó.
Amikor tanít, biztosan találkozik olyanokkal is, akik nem épp zeneileg erős családban nőttek fel, nem örököltek tehetséget...
– Tulajdonképpen hangképzést adok elő színészeknek. Nem mindenkinek van egyformán hajlama a zenéhez, de mindenkiből ki lehet hozni a maximumot, hogy jó legyen. Persze csakis akkor, ha ezt az illető is kellőképp akarja, kész mindent beleadni, nyitott a hozzáállása és nem rest gyakorolni.
Az Ön életében a születésétől kezdve jelen van a zene…
– Attól még sokat kellett gyakorolnom, és voltak hullámvölgyek, és előfordult, hogy kifáradtam és nyafogtam, de a kitartás a legfontosabb.
Mit gondol a zenés-énekes részekről a színházi előadásokban?
– Nagyon tehetséges, sokoldalú színművészeink és színésznövendékeink vannak, nem tudni, miben jobbak, a színészetben, a táncban vagy az énekben. Mégse gondolom azt, hogy épp minden előadásba kell énekesszám. Előadása válogatja. Ha szinte kiveti magából, nem kell beleerőltetni.
És mit gondol arról, amikor a könnyűzenében, például a rockban jelennek meg komolyzenei részek?
– Nagyon jónak tartom, már azt is, ha reklámokban vagy rajzfilmekben. Arra ösztönzi az embereket, hogy felfigyeljenek rá. A komolyzene gazdagsága fejleszti az agyat, a képzeletet. A gyerekek előtt is jó mielőbb kitárni a zenevilág kapuját.
