A vajdasági magyarokból álló Petőfi-brigádot 1944 végén állították föl. A körülbelül 1000–1500 főt számláló csapat fegyverek nélkül érkezett a frontra, a következő év tavaszára pedig szinte teljesen megsemmisült. Az ő történetüket dolgozta föl Gazdag Olga, a film szerkesztője, és Lavro Ferenc rendező A brigád című dokumentumfilmjükben, melyet március 10-én, vasárnap este fél tízkor vetít a Duna World csatorna, a rá következő egy hétben pedig a www.mediaklikk.hu oldalon is megtekinthető lesz. A készítőket a film létrehozásáról, jelentőségéről és a motivációjukról kérdeztük.
Honnan eredt az ötlet, hogy földolgozzátok a Petőfi-brigád történetét?
Lavro Ferenc: – Az apai nagyapám harcosa volt a brigádnak, ezért természetes volt, hogy ezt a történetet el kell mondani. Akármilyen furcsa, de eddig még nem készült dokumentumfilm erről a brigádról, legjobb tudomásom szerint játékfilm sem. A dolog érdekessége, hogy az apai nagyapám partizán volt, az anyai nagyapám pedig altiszt Horthy seregében. Izgalmas volt összeegyeztetni a két nagyszülőt.
Az anyaggyűjtés hogy nézett ki?
Gazdag Olga: – Több forrást használtunk. Nagyon jó archív anyagot kaptunk az újvidéki tévétől: több mint ötven évvel ezelőtti interjúkat a Petőfi-brigád harcosaival. Ez volt az egyik anyagtörzs, amit használtunk. A másik ilyen a saját kutatásunk volt. Túlélőket kutattunk föl, például Topolyán egy 92 éves bácsit, aki valószínűleg a legfiatalabb harcosa volt a Petőfi-brigádnak. Októberben töltötte be a tizenhetet, ez volt a toborzás alsó korhatára. A film anyagának további fontos összetevőjét a szakértők szolgáltatták: dr. Mészáros Zoltán szabadkai történész, aki a téma legnagyobb szakértője, és Cservenák Pál topolyai helytörténész. Mindketten nagyon fontos és nagyon jó információkat tettek hozzá az anyaghoz.
L. F.: – Köszönetet kell mondanunk Siniša Bokannak és Irina Nemet Tucakovnak, akiktől nagyon sok anyagot kaptunk. Ezenkívül íródott három-négy könyv a témáról, amiket forrásanyagként felhasználtunk.
Mi derül ki a filmből?
G. O.: – Az egyik nagyon érdekes új információ Kis Ferenccel, a Petőfi-brigád kapitányával kapcsolatos. Róla úgy tudni, hogy egy eltévedt német golyó ölte meg, de úgy tűnik, hogy mi megtaláltuk a valódi gyilkosát. Emellett nagyon igyekeztünk, hogy pontosan bemutassuk a brigád létrejöttének okát és a hadi útjukat. Átfogó képet szeretnénk adni erről a katonai alakulatról.
L. F.: – Hogy mi újat mutatunk a filmmel, azt nyilván meghatározza az, hogy mennyit tud a néző. A szépség a befogadó szemében van, ahogy az angol mondja. Mi nem színezünk se pirosra, se feketére, és más színeket sem használunk: bemutatjuk a hétköznapi paraszt ember, a dolgozó ember életét, akinek a feje fölé repül egy háború, és nem tudja, mit csináljon. Közben meg olyanokat hall, hogy pár kilométerrel arrébb az embereket keresztbe vágják, és hasonló vérengzések történnek. Erre valamit lépnie kell. Ez volt az a helyzet, amiben a Petőfi-brigád megindult a harci útjára.
Kik voltak a Petőfi-brigád tagjai?
G. O.: – A filmben dr. Mészáros Zoltán elmondja, hogy ezek az emberek hősök voltak. Abban a korban nem lehetett más tenni: vagy jöttek a partizánok, és megölték a családodat, vagy jöttek a honvédek, és megölték a családodat. Ezek az emberek az életüket áldozták föl a családjukért. Mi azt szeretnénk, hogy azok a családok, ahol volt egy „petőfista” nagypapa vagy dédpapa, büszkék legyenek erre a hagyatékra. Jó lenne, ha ezekről a hősökről beszélgetnénk, és hősökként kezelnénk őket.
L. F.: – Nyilván voltak köztük bűnözők is. Amikor 1200 embert összecsődítünk, ott mindenféle morális és etikai tésztából összegyúrt embertömegről van szó. A helyére kell tenni ezeket a dolgokat. Ki kell mondani, kik követtek el bűnöket, akár háborús bűnöket is, a brigád tagjai közül, és kik voltak a családjuk és a magyarság védelmében egy szál gúnyában és egy szál bicskával hadba vonuló hősök.
A leszármazottaknak mit jelenthet, hogy létrejött ez a dokumentumfilm?
G. O.: – Azt vettük észre, hogy a Petőfi-brigádról nagyon keveset tudnak az emberek, főleg a valódi arcáról. A titói korban, a testvériség-egység szellemében csak jókat lehetett mondani róla. Az utóbbi kutatásokból már kiderült, hogy ez nem így volt. Akik benne voltak a brigádban, nem beszélhettek mindig olyan szabadon róla, ahogy szerettek volna. A fiatalok, az ő unokáik nagyon keveset tudnak ezekről a dolgokról. Nagyon bízunk abban, hogy ez a film hozzájárul egy olyan közbeszéd kialakulásához, ahol az emberek meg akarják ismerni a múltjukat.
L. F.: – Nagyon sokszor csak a rosszat tudjuk elképzelni a kommunizmusról. Mi egy objektív filmet készítettünk el, ahol minden olyan tényezőt bemutatunk, ami a brigád megalakulásához, harci útjának alakulásához, megszűnéséhez vezetett. Ideológiamentesen kezeltük a témát, és nem ferdítettük el a történelmi tényeket. Árnyaltabb képet festettünk annál, mint ami a közbeszédben él.
