Les Miserables, 2012. Rendezte: Tob Hooper. Claude-Michel Schönberg és Alain Boublil Victor Hugo nyomán készült musicaljéből a forgatókönyvet írta: William Nicholson. Fényképezte: Danny Cohen. Vágó: Chris Dickens és Melanie Oliver. Kosztüm: Paco Delgado. A főbb szerepekben: Hugh Jackman, Russell Crowe, Ann Hathaway, Amanda Seyfried, Sacha Baron Cohen, Helena Bonham Carter, Eddie Redmayne, Samantha Barks.
Csak föl ne nézz, míg láncod húzva lépsz – éneklik a rabok, miután az elázott és megtépett francia lobogón áthatolva megpillantja őket a kamera. Vagy másfél órával később ugyanezt a dalt már a párizsi utca népe adja elő a kocsikban vonuló grófoknak.
Valahol e két pillanatban kapható el A nyomorultak című film.
A durván húsz évet felölelő történet főhőse, Jean Valjean kenyeret lopott, amiért tizenkilenc év gályarabságot kellett kibírnia. Szabadulása után ismét lopni kényszerül, mert a társadalom kiveti magából. Egy abbé ajándéka fejrúgásként éri a férfit, és új életet kezd egy vidéki város gyártulajdonos polgármestereként. A múlt azonban egyre üldözi Javert főfelügyelő személyében. A mesébe belekeveredik egy szövőnőből lett prostituált, Fantin, annak gyorsan megárvuló leánya, Cosette, majd egy kilencéves időugrás után a francia forradalmat újraálmodó párizsi ifjúság, egy halom bűnöző és a pórnép. Mindez szinte szünet nélküli zenével és pár elejtett prózamondattal. Az amerikai közönség őrjöngése nem véletlen: Schönberg és Boublil musicalje minden idők egyik legsikeresebb Broadway-produkciója, amely harminchárom éve van szakadatlanul műsoron.
A film helyenként egyszerűen elhasználja a színpadi mű szituációit, esetleg kissé gazdagítja vagy kijavítja, életszerűbbé finomítja a jeleket. Nem sok mást tehet – a feszes szerkezetet nem könnyű kicselezni. Dramaturgiailag talán csak a Halld, a nép hogy énekel forradalmi dallamának megoldása emelkedik ki, amelyet kiragad az eredeti ABC kávéházas helyszínből, és egy gyászmenet indulójává tesz.
Filmes szempontból azonban A nyomorultak túlmutat közelmúltbéli elődjein (a Sweeney Toddon vagy az Operaház fantomján). Itt merül föl a produkcióval kapcsolatban sokszor emlegetett különlegesség: először fordul elő, hogy a dalokat a helyszínen rögzítették, ami egyrészt hatalmas kezdeményezés a hangfelvevők és -mixerek részéről, másrészt pedig egészen más tónust ad a színészek játékának.
Ezzel a lehetőséggel a játszók nagy része élni is tud. Hugh Jackman minden broadwayes tapasztalatát beveti, hogy eljátssza a 24601-es foglyot. Ann Hathaway egyetlen snittben grimaszolja végig az Álmodtam egy álmot című megasikert, mégsem válik unalmassá. Helena Bonham Carter és Sacha Baron Cohen Thenardiér házaspárként hatalmasat bolondoznak a Mikulással. A szereposztás abszolút gyönge pontja Russell Crowe, aki amatőr merevségével próbálja meg énekelni és játszani Javert-t, ám egyik sem jön neki össze. Az egyébként emlékezetes öngyilkosság-dalnak legfeljebb azért örülünk, mert nem kell tovább néznünk agyagba öntött, mimikaképtelen arcát.
A cikk elején említett sor, a musical első sora megmagyarázza, mi is a rendezői pálca vezérelve. A vertikális viszonyok végigrajzolhatók mind a két és fél órán. Valjean lenn, Javert fenn. A nép lenn, a nemesek fenn. A katonák lenn, a forradalom fent. Nem egy nagy találmány, ugyanakkor jól működik, annál is inkább, hogy a tizenkilencedik századi nyomorultak és a gazdagok viszonyától egyetlen lépésre található a gazdasági világválság miatt kiélesedett mai viszonyok leegyszerűsített struktúrája. Így, bár jelentősen lebutítva, ez a film a kisember mellett áll ki, utolsó képeivel és a Halld, a nép hogy énekel című induló újbóli felhangzásával kijelentve, hogy a Mennyország azért mégiscsak az örökké tartó polgári engedetlenség egy barikád lángoló csúcsán.
Kár, hogy ezt pont a kapitalista művészkedés fellegvárában dalolják el.
Ez a film leginkább a legjobb betétdal elismerésére számíthatna, de attól tartok, azt Adele Skyfallja fogja bezsebelni. Ugyanígy a mozi és a rendező esélyei is kétesek. Esélyesek maradnak tehát a színészi díjak (Jackmant és Hathawayt is joggal jelölték), a legjobb kosztümnek és a legjobb díszletnek járó szobrocska. A legbiztosabbra azonban akkor megyünk, ha a hangmixért járó technikai Oscart jósoljuk meg.
