Július 3-án volt Ács Károly halálának 10. évfordulója, melynek alkalmából emlékestet szervezett a Vajdasági Írók Egyesülete, a Forum Könyvkiadó Intézet és a Szabadkai Városi Könyvtár. A rendezvényre hétfőn Újvidéken, a Forum-ház 4. emeleti tanácstermében, Szabadkán, a költő szülővárosában pedig tegnap a városi könyvtár nagytermében került sor.
Az újvidéki rendezvényen Bordás Győző, az íróegyesület elnöke bevezetőjében összefoglalta Ács Károly gazdag költői, szerkesztői pályafutását, amely 17 éves korában kezdődött, 1953-ban pedig megjelent első, Kéz a kilincsen című kötete. Költészetét olyan jelzőkkel illetik, hogy urbánus, emlékező, műves, formaműves, de magányos ember szorongása, idegensége is kiérződik a verseiből.
– Hangja első megszólalásától kezdve eltért az 1940-es és 50-es évek kemény szocialista irányzatától, ama dömpingszerű traktoros versektől, s Papp Józseffel és Fehér Ferenccel együtt hármójukat a modern vajdasági magyar költészet megteremtőinként kell tisztelni. Ács Kosztolányi, Babits és Szabó Lőrinc nyomvonalán haladva érzelmeit és értelmezését fogalmazta meg verseiben.
Ács Károly szuverénül bánt a nyelvvel és a formával, amit három szonettkoszorúja is bizonyít, tükrözvén azt, mennyire ismerte a költő a zártságon belüli egységet – fejtegette Ács lírikusi munkásságát Bordás Győző. Köteteit nagyon tudatosan állította össze, a hangsúlyt pedig a megkomponáltságukra fektette. Életművét az 1988-ban megjelent Összes versei zárják, melyek végére egy újonnan megírt verse került, amellyel Ács saját szavai szerint pontot tett költői megszólalására.
– A vers önálló életet él, a költő dolga úgyszólván csak az, hogy felszínre hozza, tisztába tegye, iktassa, lajstromozza, adminisztrálja. Persze, nem olyan egyszerű ez, mint amilyennek látszik – idézte Bordás Győző Ács ars poeticának is beillő sorait. Bevezetőjében felelevenítette Ács Károly szerkesztői pályáját is: több mint tíz évig szerkesztette a Magyar Szó külpolitikai rovatát, 1965 és1975 között állt a Híd folyóirat élén, de szerkesztőként évtizedeken át jelen volt a Forum Könyvkiadóban is. Ő álmodta meg a Forum Gemma elnevezésű könyvsorozatát, amelynek eddigi 45 kötete számos, ma már ismert és elismert vajdasági magyar irodalmár, teoretikus, művész pályafutásának kezdetét jelentette. Műfordítóként mintegy 20 könyv magyarra ültetése kötődik nevéhez.
Ezt követően Faragó Kornélia egyetemi tanár Az Ács-levelezés fontos mozzanatai címmel tartott előadást, melyben Ács Károly hatalmas korpuszt képező levelezésének egy mikrorészletét mutatta be. Előadásából megtudhattuk, hogyan alakult ki Ács Károly és Méliusz József baráti, munkatársi kapcsolata, továbbá az is, hogy 1966 és 1977 között zajló folyamatos levélváltásuk milyen módon járult hozzá az erdélyi magyar költő, Szilágyi Domokos a Híd és az Új Symposion folyóiratokban való versközléseihez.
Virág Gábor arról beszélt, hogyan viszonyul(t) nemzedéke Ács Károlyhoz.
– Nemzedékem viszonya Ács Károly költészetéhez, Ács Károly a nemzedékem szemében címmel szerettem volna mondani pár szót a kilencvenes években szocializálódott (nem létező) irodalmi nemzedékem egy költőhöz fűződő (nem létező) viszonyáról – kezdte a Forum Könyvkiadó Intézet igazgatója, majd így folytatta – Részben mentik a helyzetem a kilencvenes évek történései, valamint az a tény, hogy Ács Károly már nyugdíjasként, később pedig már kölni lakosként tengette napjait, amikor jómagam és társaim első publikációi megjelentek, majd lassan mi is lapok, folyóiratok közelébe keveredtünk, majd magunk is szerkesztők, főszerkesztők lettünk. Ropogva-recsegve omlott össze akkoriban mindazon felépítmény, ami Ács Károly életét, írásművészetét jelentősen meghatározta. Összedőlt az ország, amelynek lakója volt, megkérdőjeleződött a kulturális intézetek további működése, amelynek munkatársa volt, az addig meghatározónak számító értelmiségiek egy része pedig eltávozott az országból – ecsetelte Virág Gábor, majd Ács Károllyal való kishegyesi találkozásáról mesélt és személyes benyomásait osztotta meg a jelenlévőkkel.
Az est folyamán Ács Károly versei Jónás Gabriella és Molnár Zoltán színművészek előadásában hangzottak el, de olyan szöveget is tolmácsoltak, amelyek sem a költő életében, sem pedig posztumusz nem kerültek nyilvánosságra. A hét eddig publikálatlan vers Bordás Győző bejelentése szerint a Magyar Szó, a Hét Nap hasábjain, valamint a Híd folyóiratban kerül majd közlésre.
