Hogyan lesz egy aradi vagonlakóból a megnyíló Broadway mozi gépésze? Megalázó-e segítséget kérni és bűn-e belekapaszkodni a kínálkozó lehetőségbe egy rossz korban? Milyen nagyanya lesz abból a tanítónőből, aki szíve szerint apáca lett volna, ha nem oszlatják fel az apácarendeket? Ezekre a kérdésekre keres lehetséges választ Lovas Ildikó legújabb regényében, a tőle megszokott módon, nem egyetlen megoldásba kapaszkodva, hanem megengedve a választás lehetőségét is.
A neves írónő, Lovas Ildikó volt a vendége lapunk, a hetvenéves jubileumát ünneplő Magyar Szó Üveggolyó melléklete csütörtök este a zentai Alkotóházban megtartott irodalmi estjének, amelynek kezdetén Kókai Péter, lapunk marketingosztályának vezetője köszöntötte az egybegyűlteket, majd a Bolyai Tehetséggondozó Gimnázium tanulói adták elő az írónő Cenzúra alatti – készülődés szabómagdaságra című, legújabb kötete alapján dr. Katona Edit irányításával összeállított alkalmi műsorukat, ezt követően pedig az est vendége, Lovas Ildikó Gruik Ibolya, lapunk újságírója kérdéseire válaszolva beszélt a regényről, amely a ’20-as és a ’30-as évek történelmének magyar vonatkozásait dolgozza fel.
– Amikor elkezdtem a könyv témájául szolgáló ’20-as, ’30-as évek történelmének magyar vonatkozásaival foglalkozni, akkor ráakadtam egy filmes újságban a cenzúra alatti kifejezésre, és nagyon sokat nyomoztam az után, hogy mit is jelent pontosan, vajon azt jelenti-e, hogy az adott film nem mehet a közönség elé, vagy éppen az ellenkezőjét. Nem azt jelenti, amit gondoltam. A nyelv varázslatos titkaihoz tartozik, hogy mi azt gondoljuk, ami cenzúra alatti, arról nem szabad beszélni, de igazából ez azt jelenti, hogy átment a cenzúrán, tehát alatta van. A regényben viszont úgy használom, ahogyan szinte mindenki értelmezte, akit csak megkérdeztem, filmtörténész, irodalomtörténész, irodalmár, a nyelv kiváló ismerői, ugyanis az én számomra is a titkok megtartását jelenti, azt, amiről nem beszélünk szívesen, amit elfedünk. A történelmünkben bőven van ilyen kibeszéletlenség, amelyekből nagyon sok ellentét és trauma fakad, ezért tartottam meg így a címet. Bízom abban, hogy a regény kellően szórakoztató módon vezeti végig az olvasót a magyar történelmen, azokon a kérdéseken és buktatókon, fájdalmakon és meghatározó eseményeken, amelyek a mi számunkra, vajdasági magyarok számára is fontosak, ugyanakkor a magyar jelen megértése szempontjából sem megkerülhetőek – magyarázta Lovas Ildikó a könyvbemutató után, majd így folytatta: – A regény főhőse, Kiss Piroska egy átlagos nő, akinek számos problémája van, és aki egy olyan válaszút elé érkezik az életében, amelynél ezek a problémák ráborulnak, úgy a jövő szempontjából, mint a múlt szempontjából, amivel egyszerre szembesül. Kiss Piroska egy olyan nő, akit a nagyszülei neveltek fel, és a nagyanyja halálba indulásának folyamata során kell szembesülnie azzal, hogy a nagyapja, aki mozigépész volt, akit nagyon szeretett, és akinek a legjobb barátja Jávor Pál volt, milyen kompromisszumokat volt kénytelen megkötni annak érdekében, hogy munkához jusson a ’30-as években, és azután ez Kiss Piroskában, mint minden lélekkel élő, érzékeny emberben, számos kérdést vet fel.
Az írónő a regénye főhőse megalkotásának körülményeire vonatkozó kérdésre válaszolva elmondta, szerinte nincs olyan író, aki úgy alkotná meg a hősét, hogy önmagát, illetve a saját tapasztalatait, a családja történeteit ne építené bele. – Az mindenféleképpen fontos különbség a korábbi regényeim, a Kijárat az Adriára, valamint A kis kavics hőseihez képest, hogy Kiss Piroskának semmiféle vajdasági kötődése nincs. Kiss Piroska egy Budapesten élő nő, és azért volt szükségem erre az eltávolításra, ha ezt irodalmi eljárásként elfogadhatjuk, hogy sokkal szabadabban tudjak gondolkodni és írni azokról a ’20-as, ’30-as éveket meghatározó történelmi tényekről és kérdésekről, amelyek szerintem fontosak, és meghatározzák a jelenünket is – magyarázta, majd az esetleges folytatásra vonatkozó kérdésre válaszolva hozzátette: – A korábbi regényeim esetében soha nem éreztem azt, mint amit a mostani esetében, azaz azt, hogy nagyon sok kérdés maradt nyitva, és nagyon sok izgalmas terület van, amit nem írtam bele a regénybe. Úgy érzem tehát, hogy vannak még olyan történetek, amelyek nem teljesedtek ki, ezért elképzelhetőnek tartom, hogy folytassam az ebbe az irányba történő kalandozást.
A Pesti Kalligram kiadó gondozásában az idei Ünnepi Könyvhétre megjelent Cenzúra alatti – készülődés szabómagdaságra című kötet lapunk, a hetvenéves jubileumát ünneplő Magyar Szó Üveggolyó című művelődési mellékletének irodalmi rendezvénysorozata keretében került bemutatásra, amelynek szervezői az év végéig szeretnének legalább még egy hasonlóan sikeres irodalmi estet életre hívni, ezzel téve még emlékezetesebbé a hetvenéves jubileum évét lapunk olvasói számára.
