A siránkozik (sopánkodik, lamentál) ige szinonimájaként bukkant fel nemrégiben a bozsékol: Aztán semmit sem csinál senki, csak bozsékol. – A másik rokon is csak bozsékolt. – Amióta anyunak elmondtam dolgokat, azóta kicsit bozsékol nekem, hogy ismerkedjek, hogy éljem az életemet. – Erre bozsékolt ott nekem, és mondja nekem, hogy 100 EUR a büntetés. – A csujesz nem tudva mire vélni a dolgot, menekülve bozsékolt, amikor a rettenetesen haragos őrnagy elől bemenekült, az őrnagy úr odafordult Csinoshoz. – Néhány, verekedő embert élőben még sosem látott jogvédő máris bozsékol, hogy így a gyülekezési jogok, meg úgy a gyülekezési jogok.
Ez az ige minden bizonnyal a szerb bog főnévnek vocativusi bože alakjára vezethető vissza, és olyan környezetben jöhetett létre, ahol a magyarok gyakran hallhatták szerb személynek sopánkodását (O, bože, bože!), de nem értették, mit mond az illető. A kunsági tájnyelvben fellelhető ugyan a bozsékol, de itt ’folyamatosan, értelmetlenül mormog’ a jelentése, tehát eltér attól, amilyen értelemben a szleng él vele. A vajdasági magyarok beszédére különösebben nem jellemző, esetleg konkrét helyzetre utalnak vele: Egyszer csak látom és hallom, hogy egy kalapos hölgy fehér uszkár kutyája előtt "bozsékol": Jao meni! (Jaj, nekem!). Jao bože! (Jaj, Istenem!).
Olyan típusú képződményekből, mint a bozsékol, van néhány a magyar nyelvben: jajgat, jajveszékel, hümmög, hesseget, magáz, tegez, kendez, leszamaraz, éljenez, vivátoz, igenel, bizonygat stb. Ezeknek az a közös vonásuk, hogy egy bizonyos kimondott szóra utalnak (jaj, hüm, hess, maga, te, kend, szamár, éljen, vivát, igen, bizony). Az efféle szavaknak egy része tiszta képzésű, az alapszóhoz módosítás vagy kiegészítés nélkül kapcsolódik a képző. Ilyen például a jajgat, amely egyrészt azt jelenti, hogy ’a jaj indulatszót ismételten, többször hangoztatja, vagy hasonló hangon többször fájdalmasan felnyög, felkiált’, illetve hogy ’elégedetlenkedve vagy keserűségében (folyton) panaszkodik, siránkozik’. A bozsékol abba a csoportba sorolható, amelynek tagjai az alapszó módosulásával vagy kiegészítésével jöttek létre. Létrejöttekor az e átalakult é-vé, és megjelent egy hiátustöltő hang, a k. A tegez szó esetében a g jelenti a kiegészítést, és sejthető a mintája is, mégpedig a magáz, amelyben ez a hang szerves része a maga szótőnek.
