A híradások szerint július elején adták át Európa első robottechnológiával működő parkolóházát Budapesten. 2,5 milliárd forint értékű beruházással az Akácfa utcában kis alapterületen 341 új parkolóhely létesült, itt az autók parkoltatását teljes mértékben automatizált, kezelőszemélyzetet nem igénylő robotrendszer végzi. A kezelőszemélyzet nélküli, távolról felügyelt robotrendszer alig 60-90 másodperc alatt helyezi el a tárolóban az autókat, illetve vezeti őket vissza. Ennek a robotparkolónak az előde márciusban nyílt az ötödik kerületi Reáltanoda utcában. Ez a parkolóház 200 autó egyidejű befogadására képes. A „tálcás” technológiával felszerelt garázs az évről évre nagyobb parkolási gondokkal küzdő belvárosi autósoknak és vállalkozásoknak kínál megoldást. A tálcás parkoló lényege, hogy az autósok nem maguk keresnek helyet a házban járműveik számára, az autót a földszinti bokszokból egy robotrendszer mozgatja és tárolja, az autósok nem is mehetnek be a parkoló autók közé. Ezek az egész nap működő parkolók gyorsabb, világosabb, biztonságosabb, helytakarékosabb és környezetkímélőbb megoldást jelentenek, mint a hagyományos garázsok.
Nem a nyelvész dolga, hogy eldöntse, melyik parkolóház nevezhető robotparkolónak, csupán az Akácfa utcában levő, vagy a Reáltanoda utcai is. Mindenesetre figyelemre méltó, hogy a robot- előtagú szavak csoportja egy újabbal bővült. A robot főnév a XX. század második feléig leginkább kényszerből, lélek nélkül végzett unalmas, nehéz munkára utalt, néhány évtizede terjedt el az ’automatikusan működő gép, berendezés’ jelentésben való használata. A tudósok különféle robotokat fejlesztettek ki, hogy megkönnyítsék az ember életét és munkáját. Ezek egyike a robotpilóta. A közhiedelemmel ellentétben nem gépember a robotpilóta, hanem számítógép. Kezdetben csak stabilizálta a repülőgép helyzetét és tartotta a magasságot. A modern robotpilóták nagy pontossággal igazodnak a beállított paraméterekhez anélkül, hogy a kormányokhoz kellene nyúlni. A pontos helymeghatározáshoz műholdas navigációs rendszereket használnak, így lehetővé válik, hogy egyre több repülőgép férjen el a légtérben. Indulás előtt még a földön betáplálják az útvonalat, a sebességeket, az üzemanyag mennyiségét, és a kereskedelmi terhelést. A számítógép kiszámítja a maximális utazómagasságot, amelyre fel lehet emelkedni és a kedvező sebességet, amelyet az útvonalon tartani kell. A korszerű robotpilóták rossz látási viszonyok között is képesek leszállni, a pilótának azonban mindenképpen látnia kell a pályát, és készen kell állnia arra, hogy átvehesse az irányítást, ha bármilyen probléma adódik.
