A magyar filmgyártásban visszatérő sirám, hogy ritka a közönségfilm, amely Magyarországon ezrével vonzaná be az embereket a moziba, amelyről hétvégi sörözések közben is lehetne beszélni, s amely miatt mi, határon túliak is vennénk a fáradságot, hogy a legközelebbi (értsd: szegedi) filmszínházakba elzarándokoljunk.
Legutóbb talán az Üvegtigris harmadik része volt az, ami felkeltette a széles közönség figyelmét, már ami a játékfilmeket illeti. A sors fura fintora, hogy az elmúlt év legsikeresebb alkotását eredetileg nem is a moziknak szánták. A legnagyobb nézőszámot magáénak tudó Vad Magyarország című természetfilmet 20ezren látták a mozikban, pedig Török Zoltán, a film rendezője a HD-ben készült filmet csupán egy próbavetítés erejéig adta oda a jó digitális rendszerű Uránia filmszínháznak, aztán már csak azt vette észre, hogy telt házasan fut az alkotása. A legnézettebb két játékfilm az összesített listán csak a harmadik és az ötödik helyezést érte el (a második helyezést M.Tóth Géza animációsorozata, a Bogyó és Babóca érdemelte ki). A Pál Adrienn 10ezer eladott jeggyel lett az év legnézettebb játékfilmje, a negyediken az eredetileg televíziós vetítésre szánt és tavaly tartományunkban is bemutatott, Az ügynökök a paradicsomba mennek című „rendszerváltós sztori”, ötödik helyen Bergendy Péter eredetileg úgyszintén a televízióba szánt, Avizsga című filmje végzett 5825 nézővel. Pedig Bergendy filmje sokkal több reklámot és mindenekelőtt sokkal több nézőt érdemelt volna, mivel minden tekintetben kiváló alkotással rukkolt elő az Állítsátok meg Terézanyut! rendezője. Már maga a témaválasztás egy óriási csillagos ötöst érdemel. Valljuk be őszintén, míg az utóbbi időben mind több film szól az 1956-os forradalomról, ez idáig szinte senki sem vállalta, hogy az ezt követő orwelli időszakot, a Kádár-korszak hajnalát vegye górcső alá. Bergendy története épp 1957 karácsonyán játszódik. Alig egy nap a cselekmény ideje, a helyszíne pedig egy épületben lévő két konspirált – vagyis állambiztonsági célokra berendezett – lakás. Viszont ez az egy nap teljes egészében felforgatja a film (anti)hőseinek az életét, a film nézőjét pedig a székhez szögezi. Mint mondtam, 1957- írunk. Az Államvédelmi Hivatalnál ekkor vezetik be az úgynevezett Kádár-vizsgát, amelynek segítségével az ’56-os forradalom után azt vizsgálták az ávósok, hogy ügynökeik rendszerhűek maradtak-e. Ki gondolja komolyan, hogy a párttal, a néppel egy az útja. A film hősei ezek az ügynökök, akik ugyanazon cégnél dolgoznak, de mégis kíméletlen, kegyetlen macska-egér játékot játszanak egymással. A film főhőse Jung (Nagy Zsolt), az ígéretes fiatal ügynök, látszólag ő az egyetlenegy célpontja a vizsgának, azonban az idő múlásával a lehallgatók egy részéből is lehallgatottak lesznek… Jung lépéseit, minden szusszanását veterán felettese és egyben mentora, Markó (Kulka János) hadnagy figyeli, aki fiaként tekint a fiatalemberre, s gondos apaként, nem pedig parancsnokként cselekszik, amikor Jung „félrelép” egy látszólag ’56-os forradalmárral, egy csinos fiatal nővel (Hámori Gabriella), s lényegében ezzel a saját sorsát is eldönti. A történetet még feszültebbé teszi a kezdetben szürke, semmitmondó Kulcsár elvtárs is (Scherer Péter).
Bergendy Péter a filmben nagyszerűen szövögeti a cselekményt, és a történetet egyik pillanatban sem engedi ellaposodni. Egy angol és amerikai kémfilmekkel vetekedő alkotást tett le a néző elé, a különbség csupán az, hogy míg James Bond, Jason Bourne és Jack Bauer (észrevette már valaki, hogy a legsikeresebb filmes ügynököknek ugyanazok az iniciáléik?) megmentik a világot, Bergendy hősei menthetetlenek. Egyik oldalon ott vannak, akik a rendszer és a párt hűséges kiszolgálójaként veszítik el emberiességüket, a másik oldalon pedig ott a magányos hős, akit egy kíméletlen, krónikus paranoiában szenvedő rendszer tapos el.
Bergendy Péter filmje ugyan az ötvenes évek végén Magyarországon játszódik, de valójában akár napjainkban is könnyen elképzelhető, és megtörténhet azokban a társadalmakban és közösségekben, ahol a párbeszéd tarkasága és gazdagsága helyett a pártbeszéd kíméletlensége, sivársága és paranoiája nyomja rá a bélyegét az emberek életére.
