A magyar médiaszabályozás 2010-ig is bonyolultnak tekinthető szerkezetét nehéz lett volna egy csapásra átépíteni, így a kormányzó párt több szakaszban hajtotta végre a reformot. A több mint fél évig tartó törvényhozási munka legjelentősebb mérföldköveit alább összegezzük.
Előkészítő szakasz (2010. jűnius 11.)
A kétharmados többséggel rendelkező kormánypárt két képviselője (Cser-Palkovics András és Rogán Antal) öt részből álló törvénycsomagot nyújtott be. Az, hogy az elmúlt húsz évben két nagy médiaháborút is kiváltó állami szabályozás reformját nem kormánytervezet, hanem képviselői „magánindítvány” alapján indították be, lehetővé tette a szakmai és társadalmi vita elkerülését. Ha ugyanis a kormány kezdeményez, akkor a javaslat előkészítésébe törvény szerint be kellett volna vonni az érintett nyilvánosságot.
A tervezetek eleve erőteljes kritikai visszhangot váltottak ki úgy a belföldi, mint a nemzetközi sajtószervezetek körében, de az EBESZ illetékes szerve is a törvényjavaslatok visszavonására szólított fel. Ennek a korai bírálatnak az a jelentősége, hogy a 2010 végén kirobbanó tiltakozásokat előre pontosan lehetett látni.
I. szakasz: Alkotmány-módosítás (2010. július 6.)
Az Alkotmány 61. paragrafusának módosításával megvetették az alapjait a későbbi törvénykezésnek, különösen a (4)-es pont új szövegével, amely kiterjeszti a médiatörvénykezés majdani hálóját a közszolgálati televízión, rádión és hírügynökségen túlra, nyilvánvalóan az internetes médiák szabályozhatóságának érdekében:
„(4) A Magyar Köztársaságban közszolgálati médiaszolgáltatás működik közre a nemzeti önazonosság és az európai identitás, a magyar, valamint a kisebbségi nyelvek és kultúra ápolásában, gazdagításában, a nemzeti összetartozás megerősítésében, illetőleg a nemzeti, etnikai, családi, vallási közösségek igényeinek kielégítésében. A közszolgálati médiaszolgáltatást az Országgyűlés által választott tagokkal működő autonóm közigazgatási hatóság és független tulajdonosi testület felügyeli, céljainak megvalósulása felett pedig az állampolgárok egyes, törvényben meghatározott közösségei őrködnek.”
II. szakasz: A meglévő törvény módosítása (2010. július 22.)
Az 1996-os médiatörvénynek ez a módosítása vezette be a legtöbb újítást a média-felügyeleti szervek és a közszolgálati média átszervezése terén. Az ekkor törvénybe iktatott megoldások jórészt átkerültek az új törvényszövegbe. Azt, hogy erre módosítások és ne azonnali új törvény meghozatala útján kerüljön sor, feltehetőleg a közszolgálati média minél előbbi teljes átalakításának igyekezete diktálta.
III. szakasz: A „Médiaalkotmány” (2010. november 2.)
A Törvény a sajtószabadságról és a médiatartalmak alapvető szabályairól (hivatalos rövidítéssel: Smtv.) a 2010. évi CIV. törvényként született meg: Ezt a jogszabályt nevezték el „Médiaalkotmánynak”, mert – mint címe is sejteti – lefektette a sajtószabadság és a médiaszabályozás alapjait, a közönség jogait és a sajtó kötelezttségeit. Beterjesztői szerint „azt szolgálja, hogy minden újságíró azonos etikai elvek, normák, jogok, lehetőségek és kötelezettségek mentén dolgozzon”.
IV. szakasz: a Médiatörvény (2010. december 20,)
A 2010. évi CLXXXV. Törvény a médiaszolgáltatásokról és a tömegkommunikációról (hivatalos rövidítéssel Mttv.) a médiaszabályozás építményének „koronája”, minden részletre kiterjedő térképe, használati utasítása és vezérkönyve. A majd kétszáz oldalas jogszabály egész sor korábbi rendelkezést hatálytalanít, és egységes felügyelet alá vonja a bel- és külföldi székhelyű, de Magyarországra irányuló összes médiaszolgáltatást, így az internetes hírportálokat is. Részletezi a közszolgálati média minden vetületét, a hatóságok széleskörű jogosítványait, beleértve a büntető jogkörüket is. Ezek között számos olyan kitétel akad, amelynek alkotmányosságát és eurókonformitását bel- és külföldi tényezők hivatalosan is megkérdőjelezték.
