A Magyar Filmek Délvidéki Hete keretében mutatták be Magyarkanizsán (is) Szabó Magda Az ajtó című nagy sikerű regényének filmváltozatát Szabó István rendezésében. A Tisza-parti kisvárosban történő vetítésen a film forgatócsoportjából jelen volt Ragályi Elemér operatőr – akinek filmjei számos díjat nyertek, közöttük Oscar-díjat, Emmy-díjat és ACE-díjat is – és Hábermann Jenő, a film producere. A filmvetítést követően ők meséltek a film forgatásáról és kulisszatitkairól.
– Szabó Magdával nagyon jó viszonyban voltam, s amikor ezért a regényéért megkapta a Femina-díjat, majd átadta a megfilmesítés jogát, felkértem Szabó Istvánt, hogy vállalja el a rendezést. Ő elolvasta a könyvet, s mivel nagyon jó viszonyban volt Magdával, végül elvállalta a rendezést – mesélte Hábermann Jenő, aki többek között olyan televíziós sorozatokon, illetve mozifilmeken is dolgozott, mint a Tűzvonalban, a Retúr, a Felhő a Gangesz felett, a Mansfeld stb.
Az Emerencet alakító Helen Mirrenhez a film készítői Ragályi Eleméren keresztül jutottak el, aki másfél évtizeddel ezelőtt már forgatott az akkor még kevésbé ismert színésznővel.
– Ekkor még nem volt Oscar-díja, s nem is a főszerepet játszotta abban a filmben – emlékezett vissza Ragályi, aki operatőre volt A remény útja című filmnek, amely Oscar-díjat kapott, de ezenkívül ő állt a kamerák mögött A koncert, a Dögkeselyű, a Hazudós Jakab, A miniszter félrelép, az Apám beájulna stb. című filmek forgatásán is. Ragályi elmondta, mivel olyan gonddal és szeretettel világította meg, s olyan fontos volt számára, hogy a színésznő kinézete olyan legyen a filmben, mint amilyet a karaktere megkíván, ezért Mirren megjegyezte a nevét, s egy későbbi magyarországi forgatása során megkérte az asszisztensét, hogy keresse meg az operatőrt. Ekkor Az ajtó című produkció előkészületei már olyan fázisban volt, hogy a színésznőt már kiválasztották a filmre, de az ügynökétől azt a választ kapták, hogy Mirren nagyon elfoglalt, és évekre előre tele a határidőnaplója feladatokkal. Ragályi ennek ellenére úgy döntött, hogy a színésznőnek megmutatja a forgatókönyvet. A találkozón pedig kiderült, hogy mégsem annyira elfoglalt, és elvállalta a főszerepet.
– Életemben ekkor dolgoztam először Oscar-díjas színésznővel, nagyon féltem, hogy milyen lesz, mivel általában óriási a felhajtás az Oscar-díjas színészek körül – mesélte Hábermann, de egyben megjegyezte, hogy Helen Mirren személyében nagyon barátságos, kedves, ízig-vérig profi színésznőt és embert ismert meg.
A színésznő ügynöke egyébként az egyik legkeményebb és leghatalmasabb ember a szakmájában – tudtuk meg a producertől, aki elmondta azt is, hogy ez az ügynök elképesztő dolgokat harcolt ki Helen Mirren számára, amelyekre a színésznő nem is tartott igényt. A producer elmondta azt is, hogy a színésznő egyébként egy alkalommal úgy nyilatkozott, hogy Emerenc szerepe élete egyik legnehezebb feladata volt, mivel annyira más kultúrában nőtt fel, s meg kellett ismerkednie a történet által felölelt bonyolult és óriási korszak történelmével, mivel csak így tudta igaz, őszinte módon megjeleníteni a főhőst.
– Helen igazán akkor talált magára a szerepben, amikor a ruhatervező-csapat egy csomó ruhával, cipővel s kellékekkel kiment hozzá egy olaszországi forgatásra, s elkezdett öltözni. Amikor ráadtak egy kitaposott cipőt, akkor a színésznő így szólt: Na, most már tudom, hogy ki vagyok – mesélte Ragályi. A filmet egyébként német és magyar koprodukcióban lehetett megvalósítani, és a legtöbb pénzt a németek biztosították a forgatáshoz. Ennek viszont az volt a feltétele, hogy a filmnek Oscar-díjas főszereplője legyen.
– Tehát Emerenc szerepére egy olyan színésznőt kellett szerződtetni, akinek Oscar-díja van – tudtuk meg az operatőrtől, aki elmondta azt is, hogy erre a szerepre lett volna egy magyar jelölt is, azonban „nagy duzzogással” végül elfogadták Helen Mirrent, aki végül is kiválóan eljátszotta az egyszerű, de öntörvényű bejárónő szerepét.
Az operatőr mesélt a film képi világáról is, s elmondta, hogy a rendezővel való hosszú beszélgetések konklúziója az volt, hogy nagyon egyszerűnek kell lennie a film képi világának, amikor ilyen kiváló színészek vannak a kamera előtt.
– Ez a történet az arcokon játszódik le, az arcok pontos, egyszerű és emberi megközelítése volt a fő célunk– mesélte Ragályi. A filmet egyébként Budapesten a pasaréti Lotz Károly utcában és egy kölni műteremben forgatták. Az operatőrtől megtudtuk, hogy az alkotásban szereplő lakás belseje díszletben volt felépítve a németországi Kölnben, s az a furcsa helyzet állt elő, hogy Budapesten, a Pasaréten, a Lotz Károly utcában a szereplők beléptek a kapun, útjukat viszont a kölni stúdióban folytatták. A lépcsőház lakásból látható része szintén Kölnben volt felépítve, de Budapesten is elkészítették, sőt Emerenc lakását is Kölnben építették fel, s itt forgatták azokat a jeleneteket, ahol nem lehet kilátni a kertbe, a kertbe kilátós jeleneteket pedig ismét a Pasaréten vették fel, vagyis logisztikailag sem volt könnyű leforgatni a filmet, mivel egyaránt ugyanazt a hangulatot kellett megteremteni a műteremben és a helyszínen is.
– Ez az állatszereplőket illetően is nehézségeket okozott, a filmben szereplő kutyus Budapesten kiszaladt, Németországban pedig beszaladt a képbe – mesélte Ragályi, s egyben megjegyezte, hogy szerencsére kiváló állatidomárokkal dolgoztak. Az operatőr elárulta azt is, hogy amíg a film egyik jelenete szerint az Emerencet alakító Helen nagyon csúnyán megveri Violát, a kutyust, valójában szó sem volt fizikai bántalmazásról, s az ütlegelés nem is fájt a kutyusnak, aki az egészet játéknak vette, vagyis egyáltalán nem sérültek „kutyajogai”.
A filmhez egyébként egy kölyök- s egy közepesen idős teljesen azonos felnőtt kutyát „szerződtettek”, s amikor ezek közül az egyik elfáradt, akkor a másikkal folytatták a forgatást – mesélte Ragályi, aki nem is a kutyáktól, hanem inkább a macskáktól félt, mivel úgy tudta, hogy szinte idomíthatatlanok, és teljesen öntörvényűek. Azonban az egyébként gödöllői származású állatidomároknak köszönhetően velük sem volt gond, s a filmben szereplő a kutya és a macskák barátságát bemutató jelenet is tökéletesre sikerült.
A film operatőre elismerősen mesélt Szabó István rendezői munkájáról is:
– Szabó nagyon érzékletesen tud instruálni, tehát nagyon pontos szavakat talál, hogy az igényét s az óhajait a színészhez eljuttassa – mesélt róla Ragályi, aki egyben kiemelte azt is, hogy e film esetében három nyelven, németül, angolul és magyarul kellett instruálnia a színészeket, de ő is teljes mértékben megállta a helyét – tudtuk meg a legendás operatőrtől.
