A Magyarországon tíz éve fennálló Ars Sacra Fesztivál részeként hétfőn este Belgrádban, a Collegium Hungaricumban A test pillérei címmel megnyílt Verebes György, zentai születésű, neves kortárs magyar festő kiállítása.
– Verebes Györgyöt a rövid lejáratú festői hatás nem izgatja. Az ő olvasmányokon, irodalmon, történelmen, filozófián, zenén, képzőművészeten, szabadon, tehát különös és irigylésre méltó természetességgel átjáró mentalitása úgy működik, hogy abban ott a részletek finom szépségének teljességtudata, a föltárható mikroszkopikus elemben a mikro-világ egésze, a teljesség együttlátásának képessége – olvasta fel Dezső János, a belgrádi Collegium Hungaricum igazgatója a kiállítás megnyitóján Antall István a művészhez intézett gondolatait.
– Az Ars Sacra fesztivál célja a remény jeleinek felmutatása a kultúrában. A művészet minden ágának bevonásával világít rá a szépre, jóra és igazra. Vagyis az európai kultúra alapjaira – mutatott rá az igazgató a nemzetközi fesztivál jelentőségére.
A zentai származású, Szolnokon élő Verebes Györgynek, a kortárs magyar festészet képviselőjének munkáit fivére, Verebes Ernő író, zeneszerző, a budapesti Nemzeti Színház vezető dramaturgja méltatta.
– Verebes György munkáiról nem tudok elfogultság nélkül szólni, ismerve keze vonását, ötleteit, vagy azt, hogy a nap mely szakában hogyan tudta megalkotni ezeket a képeket… Hogyan lehet szembesülni arckifejezésekkel, ha azok tekintet nélkül viszonozzák a tekintetünket? Hogyan lehet elfogadni azok személytelenségét? – tette fel a kérdést a méltató, majd rámutatott – Verebes György csupán megörökíti érzéseit. A megörökített, csukott szemű arcok a vak tekintet néma megnyilvánulásai. Az arc igazsága ugyanis a lélek igazsága is. Tekintetre nincs szükség.
– A kezet test nélkül lefesteni olyan, mint az arcot tekintet nélkül megörökíteni… A tekintet személyiséget teremt, a kéz pedig a megfogható tárgyakat. A tekintet nélküli arc és az erő nélküli kéz az ember céltalanságát hittel tölti meg az anyagiasság mérhetőségében. Ezeken a képeken látható a test hite. De mivel a hit nem ábrázolható, csak az arcokra és a kézre támaszkodhatunk – mondta méltatásában Verebes Ernő, aki az est részeként öccsével négykezes zongorajátékkal, improvizatív zenei reflexiókkal tette meghittebbé a megnyitót, amelynek részeként Jónás Gabriella és Dóczy Péter színművészek Hamvas Béla műveiből adtak elő részleteket magyar és szerb nyelven. (Sava Babić fordításában).
