Március 20-án nyílt meg a zentai Városi Múzeumban a Bolyai Tehetséggondozó Gimnázium és Kollégium képzőművészeti szakos végzőseinek tárlata, ahol a diákok az elmúlt négy év alkotásait mutatták be a nagyközönség számára. Az adai Dobai Melánia is a kiállító fiatalok között van, osztálytársaihoz hasonlóan ő is sokoldalú művészként mutatkozott be. Alkotásai közül a fotók különösen magukkal ragadták a tekintetet. A fiatal tehetséget a fotózásról és a terveiről kérdeztük.
Hogy ismerkedtél meg a fényképezéssel?
– Amióta az eszemet tudom, foglalkozok fotózással, hiszen apukám fotós, és a tatám is az volt, így mindig is láttam, hogyan dolgoznak. De a Bolyaiba nem emiatt iratkoztam be, hanem mert szeretem az összes művészetet. Igaz, azt már akkor is tudtam, hogy fotózással szeretnék foglalkozni, az utóbbi két évben pedig 100 százalékosan biztos lettem ebben. Éppen nemrégiben találtam olyan képeket az első telefonomon, ahol úgy állítgattam be a babáimat, mint ahogy apa állította be az embereket a műteremben. Apukám mindig is nagy hatással volt rám.
Mit szeretsz fotózni?
– Szeretem különböző eseményeken megörökíteni azokat a pillanatokat, amiket mások talán észre sem vesznek, vagy amikre esetleg nem is emlékeznek, de ha meglátják a képeket, akkor rájönnek, hogy nahát, ez tényleg megtörtént. Emellett a testvéremet szoktam gyakran fotózni, mert ő nagyon jó modell, tehát beállított képeket is csinálok. De az események egyértelműen közelebb állnak hozzám.
Nehéz megtalálni ezeket a pillanatokat?
– Sok olyan visszajelzést kapok, hogy milyen jól meglátom ezeket a pillanatokat, de nálam ez inkább ösztönszerű, nem szándékosan, nem erőltetve csinálom. Igyekszem megfigyelni az esemény hangulatát, és mind a fotózáskor, mind az utómunka során arra törekszem, hogy ezt a hangulatot átadjam.
Az utómunkát mennyire tartod a fényképezés részének?
– Nagyon fontos, szerintem a jó kép 40 százalékban az utómunkán múlik. Már amikor csinálom a fotót, közben azon gondolkodok, hogy mit dolgozzak még rajta, hogy még jobban átadja azt a hangulatot, amit közvetíteni szeretnék. Szeretem is az utómunkát egyébként.
Szerinted mitől jó egy fotós?
– Szerintem attól, hogy észre tudja venni azokat a dolgokat, amiket esetleg más nem, ha meg tudja örökíteni az érdekes pillanatokat. Meg nagyon fontos, hogy élvezze a fotózást, mert ha valaki nem szereti csinálni, akkor az látszik a munkáján is.
Mit gondolsz, mennyire tanulható a fotózás? Vagy erre inkább születni kell?
– Tanulható természetesen, de azért kell hozzá művészi beállítottság, mint ahogy kreativitás is. Enélkül nem látod, hogy jó-e a kompozíció, vagy mit kellene változtatni a képen.
Mik a terveid a fotózással?
– Mindenképpen ezzel szeretnék foglalkozni, különböző képzéseket is tervezek elvégezni, de nagyon fontos számomra, hogy bebiztosítsam magam, és legyen több tervem is. Ezért a Magyar Tannyelvű Tanítóképző Karon szeretném folytatni a tanulmányaimat, hogy tanító néni legyek majd, mivel szeretem a gyerekeket meg a pszichológiát is. A fotózás viszont mindenképpen marad. Koncerteket nagyon szeretek fotózni, voltam is már többön, illetve esküvőkön, kültéri programokon, szülinapokon is. Ezek fotózásába szeretnék majd jobban belemélyedni. Emellett a stúdiófotózás is érdekel. Most is van otthon stúdiónk, valamennyit foglalkoztam is ezzel, de szeretnénk ezt a stúdiót egy kicsit átalakítani, hogy jobban tükrözzön engem.
Nyitókép: Innen indul egy fotóskarrier: koncertek, portrék, tárgyfotók (Gergely Árpád)
