Pénteken véget ért a 25. szabadkai Nemzetközi Gyermekszínházi Fesztivál, de az utolsó két nap is érdekfeszítő programokat tartogatott. Ahogyan arról már beszámoltunk, az idei fesztivál egyik kiemelkedő kísérőrendezvénye a kínai színházművészet előtt tisztelgett. Ennek keretében a csengtui múzeum kiállítását tekinthették meg az érdeklődők, kínai animációs filmeket vetítettek a Szabadegyetem mozitermében, fellépett a pekingi nemzeti gyermekszínház A három szerzetes című produkcióval, csütörtökön délután pedig a sanghaji színiakadémia Rövid történetek kollázsa című előadását láthattuk a Jadran színpadon. Ahogyan az a címből is kiderül, az előadás a kínai folklórból merített, rövid történetekből áll össze, amely során az akadémia növendékei báb- és árnyjátékokat mutattak be. A lenyűgöző előadásban állatmeséket és bábos harci jeleneteket is eljátszottak.
A versenyprogram utolsó produkciója Ausztriából érkezett. A Jadran színpadon láthattuk a bécsi Werk89 társulat Dzsumbusz, eredeti címén Bumm Krach Peng! című előadását. A története egy gyerekről szól, aki nem beszél, hanem hangokon és zenén keresztül kommunikál. Emiatt beilleszkedési nehézségei akadnak, nem talál megértésre sem a szülők, sem az orvosok, sem a tanárok részéről. A címből világossá válhat az, hogy ez nem egy csendes előadás. A színészek mindenféle tárgyakat megszólaltattak, csöveken doboltak, a sárgarépát pedig fúvóshangszernek használták. A közönség soraiban ülő gyerekek különösen élvezték azt, hogy nem kellett csendben maradniuk és nyugodtan ülniük, ők is dobolhattak, csettinthettek, dobbanthattak a lábaikkal, és még sikoltozhattak is. Az előadás végén a szereplők vallomást tettek. Egyiküktől megtudhattuk, hogy amikor gyerek volt, a szülei gyakran vitték koncertre, és ő ezeket unta, egészen addig, amíg el nem kezdett dobolni. A másikuk elmesélte, hogy a hegedűt akarták megszerettetni vele, de nem érdekelte különösebben, amikor viszont az iskolában meghallotta a tanárnőjét fuvolázni, az teljesen elkápráztatta és azóta a fuvola a legjobb barátja.
