Csütörtökön este a szabadkai Kosztolányi Dezső Színház Desiré nemzetközi regionális kortárs színházi fesztiválján a budapesti Tünet Együttest lépett fel a Sóvirág, avagy a létezés eufóriája című előadással, amelyet Szabó Réka rendezett. A megható, kedves, nagyon inspiráló és tanulságos előadás vallomásokat, párbeszédeket és táncokat is tartalmazott, a szereplői pedig Fahidi Éva, 93 éves és az Auschwitz-Birkenau túlélője, valamint Cuhorka Emese fiatal táncosnő voltak. Az előadás már tavaly szerepelt a Desiré műsorán, akkor Fahidi Éva betegsége miatt elmaradt, de idén a közönség nagy örömére sor került rá. A Desiré sajtótájékoztatóján Szabó Rékától megtudhattuk, hogy miért lett Sóvirág az előadás címe, és ő mit tartott fontosnak bemutatni a nézőknek:
– Azt, hogy a két élet és a két test hogyan tud egymással kapcsolatba kerülni. Hatvan év korkülönbséggel mit adhatnak egymásnak, mit tanulhatnak egymástól, mennyire kíváncsiak egymásra és hogyan tudnak együtt táncolni. Fahidi Éva 18 évesen került a haláltáborba, előtte szép élete volt. Debrecenben és a környékén, ahonnan Éva származik, a sóvirág jellemző növény volt, Magyarországon őshonos, kitartóan kapaszkodik, a legszikesebb talajban is túlél, egyébként pedig szerénynek mutatkozik, lila virága és fanyar illata van. Úgy éreztük, hogy a sóvirág erősen jelképezi Fahidi Évát – hallottuk Szabó Rékától.
A Tünet Együttes idén még egy előadással érkezett, a Burok, avagy a táguló idő összehúzódásai című produkcióval, amelynek a rendező-koreográfusa szintén Szabó Réka. A Burok valójában a születésről szól.
A második csütörtöki előadás a Bitolai Nemzeti Színház Noé (új) Macedóniája című produkciója volt, amelyet Kokan Mladenović rendezett. A Noé (új) Macedóniája valójában társadalmi szatíra egyebek közt a politikai megalomániáról, a manipulációkról, a történelmi dokumentumokkal való visszaélésekről és a tények meghamisításáról. Az előadásból visszaköszön a Monty Python-i abszurd világ és rengeteg szóviccet is tartalmaz. A története ott kezdődik, hogy a kutatók egy régi írást találnak, amely szerint Noé bárkája nem az Ararát-hegy csúcsán feneklett meg, hanem a Sár-hegyen és korábban senki sem vette észre az Ararát előtt levő s-betűt. Természetesen a betű banális okokból került az írásra, de mire ez kiderült, a macedónok újrakreálják a múltjukat és kultúrájukat. Az elmúlt években Kokan Mladenović előadásait többször láthatta a Desiré közönsége, egy évvel ezelőtt Vlagyimir Majakovszkij verse nyomán a Felhő a nadrágban című előadást rendezte a KDSZ-ben és több ízben dolgozott már magyar nyelvterületen:
– Azokat a környezeteket keresem, amelyek teret adnak a kreativitáshoz és a szabadsághoz. Úgy érzem, hogy a színházainkból hiányzik a mai időkkel való szembenézés, ezért nagy öröm számomra, hogy létezik a Desiré fesztivál, ahol a szabadon megfogalmazott gondolatok találkozhatnak a közönséggel. A színházak, általában kommersz szempontok alapján összeállított repertoárjaiban nehéz inspirációt találni. Bitolában kiváló társulattal dolgozhattam, ami pedig nagyon fontos, hogy egy nemzeti színházban, és ez nagy bátorságra vall a részükről. Nagyon szeretném, ha a mi környezetünkben is létezne ilyen fajta bátorság. Nemzeti színházakban sajnos csak néhány rendező készít olyan előadást, amely mer szembenézni a mával. Belgrád kapitulált, de remélem, hogy egy napon részt vehetünk a felszabadításában. Jó dolgok történnek a KDSZ-ben, időnként Zomborban, Šabacon, néhány kisebb településen, de Belgrád színházi téren már egyáltalán nem merész és nem tartogat meglepetéseket – fejtette ki Kokan Mladenović.
A 10. Desiré fesztivál ma, azaz szombaton ér véget. A Kosztolányi Dezső Színházban 19 órától a budapesti Tünet Együttes mutatja be a Burok, avagy a táguló idő összehúzódásai című előadást, amelynek rendező-koreográfusa Szabó Réka. A fesztivált 21 órakor a Jadran színpadon a ljubljanai Laibach együttes koncertje zárja. Az idei Desiré Akadémia utolsó rendezvénye a Lifka Sándor Art moziban lesz, ahol szombaton 16 órától a Liberation Day című zenés filmet vetítik. 2015-ben a szlovén Laibach volt az első rockzenekar, akiket meghívtak Észak-Koreába koncertezni. A film ezt a történelmi eseményt örökíti meg.
