Évről évre községről községre figyelemmel kísérhetjük őket, kacagunk a poénjaikon, tapsolunk nekik, és közben sejtjük, micsoda erőfeszítés rejlik emögött a gyakran könnyednek tűnő nyári produkció mögött. Mivel a legtöbbjük nagyon fiatal, zömmel főiskolás – akiket, persze, minden alkalommal néhány tapasztalt társuk is segít –, sorozatunkban rövid portréinterjúkon keresztül igyekszünk bemutatni a szerep mögött a színészt és az embert is.
Búbos Dávid hat évvel ezelőtt kezdett vers- és prózamondással foglalkozni, aminek köszönhetően egy olyan világot ismert meg, amely hihetetlenül izgalmasnak tűnt számára, éppen ezért egyre inkább úgy érezte, nem is kérdés, hogy mivel szeretne majd foglalkozni a középiskolai tanulmányai befejezése után. A varázs azóta is tart. Abban bízik, hogy soha nem fog elmúlni, hiszen máshol nem is igazán tudja elképzelni magát, mint a színház világában, vagy legalábbis annak közvetlen közelében.
A Tanyaszínház előadásnak elkészítésében immár harmadik alkalommal vesz részt. Azt mondja, úgy érzi, ilyenkor valamennyien olyan energiákat tudnak felszínre hozni magukból, amelyekről nem is gondolták volna, hogy bennük vannak, ugyanis szinte egész nap a tűző napon próbálnak, közben énekelnek, táncolnak, ha kell, cigánykereket vetnek, azután díszletet fabrikálnak, színpadon állítanak, estefelé, amikor kezdene lehűlni a levegő, ismét próbálnak, és a nap végére már szinte le is mondanak az alvásról, ami persze a turné során sincs másként, hiszen ott is sok az olyan teendő, amelyet el kell végezniük annak érdekében, hogy zavartalan szórakozást tudjanak biztosítani a közönségnek.
– Nagyon sokat köszönhetek a Tanyaszínháznak, Kavilló olyan számomra, mintha hazajárnék, éppen ezért úgy érzem, ha esetleg úgy hozza az élet, hogy valamilyen oknál fogva már nem tudok részt venni az előadások elkészítésében, akkor is mindenképpen ki fogok majd látogatni, hogy megnézzem, miként dolgoznak az utánunk következő generációk tagjai. Azt hiszem, nem hiába mondják, hogy egy vajdasági színész életében a legszebb és a legizgalmasabb történetek szinte mindig a Tanyaszínházhoz kötődnek, hiszen olyan élményeket szerzünk itt, amelyekre nagyon sokáig szívesen emlékszünk, és amelyekből nagyon sokáig tudunk táplálkozni is – magyarázza Dávid, aki szerint a Tanyaszínház rendkívül sokat segít abban, hogy megtanulják, mekkora felelősséggel és tisztelettel kell viseltetniük nemcsak a színészi hivatás, hanem a színházban jelenlévő összes többi foglalkozás iránt is, hiszen azáltal, hogy az előadás készítésének minden egyes mozzanatát maguk a színészek végzik, abba is belelátnak, mennyire fontos az, hogy mindenki maximálisan odategye magát annak érdekében, hogy a néző olyan produkciót kaphasson, amilyet kapnia kell.
– A Tanyaszínház idei előadása igen aktuális témákkal foglalkozik, de nem az a célja, hogy bárkinek is odamondjon, sokkal inkább az, hogy bemutassa azt, mi hogyan látjuk azt a helyzetet, amelyben élünk. A produkcióban a böllért játszom, aki lényegében maga is áldozat, hiszen egy olyan dologra kényszerítik, amit tulajdonképpen nem akar megtenni. Nagyon örülök annak is, hogy az előadásban lehetőségem nyílik arra, hogy megmutassam, mit tanultam az elmúlt egy év során az akadémián, hiszen úgy érzem, hogy nagyon sokat tudtam fejlődni, amiért rendkívül hálás vagyok – hangsúlyozza Dávid, akinek a saját jövőjére vonatkozóan egyelőre nincsenek konkrét elképzelései, azt azonban tudja, hogy szeretne minél eredményesebben élni a kínálkozó lehetőségekkel. Nem tagadja, minden vágya az, hogy profi színészként dolgozhasson, emellett azonban mindenképpen ki szeretné majd próbálni azt is, hogy milyen érzést rendezőként részt venni egy-egy előadás elkészítésének folyamatában, ami olyannyira foglalkoztatja, hogy azt sem tartja kizártnak, hogy a színészi tanulmányai befejezése után esetleg rendezői szakon tanuljon tovább. Erre azonban egyelőre csupán lehetőségként tekint, olyanként, amelytől semmiképpen sem szeretne elzárkózni.
