Új bemutatóra készül a szabadkai Kosztolányi Dezső Színház, hiszen Kovács Frigyes rendezésében színpadra állítják ma, kedden 19.30-kor Molnár Ferenc Liliom című darabját. A több társulatból verbuválódott színészgárda két tagjával, a Liliomot alakító Mészáros Gáborral és a rendőrszerepet játszó, az előadás körül rendezőasszisztensként is serénykedő Kucsov Borisszal beszélgettünk a premier kapcsán, a rövid kérdezz-felelek célja az volt, hogy kicsit megvilágítsák számunkra, milyen előadásra számíthatunk, ők milyennek látják a próbafolyamatot nem sokkal a vége előtt.
Kezdjük a főszereplővel. Milyen Liliom lesz Gáborból?
Borisz: – Gábor nagyon jó Liliom lesz, általa teljesen más megvilágításba kerül ugyanis ez a darab, mivel egészen más jellegű férfiakkal szokták játszatni ezt a figurát. Igazán különleges, jó értelemben vett érzékenységgel csinálja ezt a karaktert. Ezt azért merem ilyen bátran állítani, mert a kisebb szerepem mellett rendezőasszisztensként is működök, ezért végigkövettem az ő munkafolyamatát, ahogy eljutott idáig, és folyamatosan láttam azt, hogy ő szeretné az érzékenyebb Liliomot is megmutatni, nem csak az érdest, a keményet.
Mészáros Gábor (Molnár Edvárd felvétele))
Gábor: – Tényleg érdekes ez a Liliom. Igazából kíván maga után egy alkatot a szerep. Ez a csibész, nőcsábító férfi, a tipikus férfi, akinek mindig kacsintásra áll a szeme, és úgy van megírva a szerep, hogy egyszerűen nem kíván meg semmilyen érzelmi sallangot maga mögött. Ő tényleg az érdes férfi, aki érzelemmentesen oda tud menni bármelyik nőhöz, és egy pillanat alatt levenni őt a lábáról. A dramaturgiája úgy van felépítve az előadásnak, hogy a végére kiderül, hogy milyen gyenge is valójában az efféle férfialkat. Mindig az erős oldalát mutatja, hogy ő igenis bármire képes, közben meg ugyanolyan érző és törékeny ember, mint a többi férfilélek, csak a külsőségek megkülönböztetik, a pajzsa ilyen. Mindig azt kell, hogy mutassa, hogy ő van a helyzet magaslatán.
Egy olyan Liliomot képzeljünk el, amilyet elvár a társadalom, keményet, határozottat, aki mindig megy előre, aki kezében tartja a gyeplőt?
Gábor: – Nem az egész társadalmat mondanám, hanem inkább úgy fogalmaznék, hogy a női társadalom várja el, hogy ilyen legyen egy férfi. A nők szemében Liliom a tökéletes férfi, minden nő ilyen embert vágyna. Aztán kiderül az előadás során, hogy ennek a fajtának is vannak igencsak nagy hátrányai.
Molnár Ferenc a címadással a liliomtiprás témakörére is utalni akart?
Gábor: – Persze, ez is egy sarkalatos pontja a személyiségének, a végére pedig önmagát is úgymond eltiportatja, mert egyszerűen úgy születik meg a helyzet a darabban. Tulajdonképpen önmagát ítéli halálra.
Hogy látjátok, milyen produkció született a közreműködésetekkel?
Borisz: – Második alkalommal dolgozom rendezőasszisztensként, azt kell hogy mondjam, hogy szeretem az effajta munkát. A fő feladatom, hogy a rendező munkáját mindenben segítsem, hogy gördülékenyen tudjon alkotni. Több szerepem is van az előadásban, de tulajdonképpen egyként tekintek ezekre, hiszen a rendezői koncepció szerint ezek a rendőrszerepek alapján asszociálhat a néző ugyanarra a szereplőre. Én leszek a jóságos, Mikes Imre Elek pedig a kemény rendőr.
Gábor: – A darab a mi interpretációnkban olyan szempontból aktuális, hogy a társadalmi helyzet, illetve a pénztelenség ma is ugyanúgy jelen van, mint Molnár Ferenc idejében. Megjelenik a pénz kérdése, ami miatt Liliom gyötrődik, s ami miatt különféle konfliktushelyzetek születnek, ugyanezek a problémák ma is lehetnek egy kapcsolatnak a törésvonalai. Ellenpólusként ott van a szerelem, amely töretlen, viszont a körülmények nem olyanok, hogy kiteljesedhessen.
