Vasárnap elkezdődött a szabadkai Nemzetközi Gyermekszínházi Fesztivál, és ahogyan azt már dr. Zoran Đerić válogatótól megtudtuk, az idei versenyprogramban 13 előadás szerepel: cseh, észt, francia, magyar, német, spanyol, török, horvát, szlovén, montenegrói és bosnyák produkciók.
A fesztivál első napján rendhagyóan már délelőtt láthattunk egy előadást, méghozzá igazán különleges produkciót, amely Németországból érkezett, a Zwickau Bábszínházból. A különlegessége az, hogy a közönséget a virtuális valóságba invitálta, ugyanis VR-bábprodukció volt, amelyet a nézők VR-szemüvegekkel néztek. Hadd jegyezzük meg, hogy mindenkinek ez volt az első ilyen élménye. Az előadást a Kosztolányi Dezső Színházban láthattuk. A megtekintéséhez mindenki kapott VR-szemüveget és fejhallgatót. Ezután kezdődött az előadás, és a közönség elmerülhetett a virtuális valóságban. A produkció történései 360 fokban zajlottak, vagyis a széken ülve körbe-körbe forogtunk, mert bármely oldalról történhetett valami.
Az előadás címe Aranyásók volt, és az emberi mohóságot és hatalomvágyat taglalta, a megtekintése után pedig beszélgetés folyt a látottakról és a produkció készítésének a körülményeiről. Ahogyan azt Dominique Suhr dramaturgtól megtudtuk, az előadás létrejöttének az ötlete a világjárvány idején fogalmazódott meg, amikor szinte lezárták az országot, és a kulturális intézmények sem működhettek. Ekkor azt találták ki, hogy mivel a közönség nem mehet színházba, megpróbálják a színházat eljuttatni a nézőkhöz, és teszik ezt újszerűen: VR-szemüvegekkel. A virtuális valóság bábszínházának az ötletével állami szinten pályáztak, és ők is meglepődtek, amikor odaítélték nekik a legnagyobb összeget. A dramaturg elmondása szerint ők nagyon kis társulat, mindössze tizenöt főt számlálnak, ezért nemcsak meglepte őket a pályázás sikere, hanem némileg meg is ijedtek attól, hogy miként valósíthatják meg a terveiket. Egy produkciós házhoz fordultak, a számítások után pedig kiderült, hogy ez mégsem óriási összeg, de az ötlet nem kivitelezhetetlen. Lázas munka következett. Sok mindenre kellett odafigyelni, hogy az előadás ne legyen se túl egyszerű, se túl kaotikus. Ne legyen túl vontatott sem, inkább dinamikus, de nem túl pörgős, hogy a nézők felfogják a látottakat, ők ugyanis szó szerint szinte belecsöppennek a produkcióba. Továbbá az elődadás túl hosszú sem lehetett, hiszen a VR-szemüvegek elég súlyosak, megterhelik a szemet, és az arc izzadhat alatta. A sajátosságok miatt ez a produkció nem való kisgyerekeknek, csak a tizenkét éven felülieknek. A továbbiakban a dramaturg azt is taglalta, hogy a technikai újdonságokon belül sem gondoltak eltávolodni a bábszínházi formától, semmikép sem akarták, hogy az egész filmszerű vagy videójáték-szerű legyen.
Az alkotók arra is ügyeltek, hogy a bábmozgatók minél kevésbé legyenek észlelhetők (Fotó:Zwickau Bábszínház, Németország)
A VR-bábszínház az újdonság erejével hatott, és pozitív visszhangra talált a közönségnél. Ahogyan azt még megtudtuk, a kezdeti sikereken felbátorodva több ilyen jellegű produkciót is létrehoztak, főleg házi olvasmányokhoz kötődően, jelenleg pedig egy új, kifejezetten fiatalokat megszólító produkción dolgoznak, amely témája az internetes zaklatás.
A Nemzetközi Gyermekszínházi Fesztivál ünnepélyes megnyitóját este tartották meg, és ekkor adták át a fesztivál életműdíjait is az idei díjazottaknak.
Nyitókép: A megnyitón a gyerekek legjobban a lufiknak örültek meg (Fotó:Kovács Attila, Nemzetközi Gyermekszínházi Fesztivál Szabadka)
