Hétfőn két előadást láthatott a kupuszini közönség. Mindkét előadásban különböző generációk találkoztak. Ez a kérdés nem csak bennem merült fel, László Sándor, a temerini Szirmai Károly Magyar Művelődési Egyesület JÁCCUNK truppjának vezetője elmondta, hogy nagyon kíváncsi volt, hogyan fog működni a csoport a próbafolyamat alatt, hiszen a fiatalokkal eddig, az elmúlt egy évben zártan dolgoztak, így nem tudta, hogyan fognak majd a felnőttekkel boldogulni. De „hétfő után jött a kedd, ennyire egyszerű volt, nem volt tartózkodás egyik fél részéről sem” – mesélte az előadás zsűrizésén. A tavalyi évhez képest, amikor is egy versösszeállítással érkezett a csapat a szemlére, nagyon nagy előrelépésnek lehettünk a tanúi. Színházélménnyel léptünk ki a színházból. Bizsergető, lúdbőröző érzéssel. A kárókatonák még nem jöttek vissza történetét, a Koldustetűt Gyarmati Kata és Mezei Kinga dramatizálták. A fiatalok ezt állították színpadra. Az előrelépésről a zsűri is hangot adott, kiemelve azt, hogy a fiataloknál fontos az érzelmek finomítása, s most már olyan szinten vannak, hogy ezen lehet dolgozni. Tehát nincs más dolga a csapatnak, mint a külső formát megtölteni belső igazsággal. „Tudjátok, hogy mit kell csinálni, azt kell megtanulni, hogyan kell megcsinálni” – mondta Czajlik József, de hozzátette azt is, hogy remek kezekben vannak ahhoz, hogy ez meg tudjon valósulni. Kevés olyan csapatnak adatik meg, hogy rutinos és jó pedagógussal dolgozhasson. A szövegválasztás tökéletes volt, a látványvilág mindenkit magával ragadott: a láp teljes egészében megszületett a három létrával, a bringákkal. Megteremtődött a hangulat.
Este 8 órakor viszont a bácsfeketehegyi Soma Színtársulat lépett színpadra a Mandragóra c. előadással. Hát itt aztán volt minden, Ralbovszki Csaba, a darab rendezője – aki másodízben rendezett a csapatnak, és valójában a szöveget három évvel ezelőtt olvasta, már tavaly gondolkodott rajta, hogy megrendezni, de akkor még nem merte belevágni a fejszéjét – „nem sajnált ki semmit” a darabból. Brestyánszki Boros Rozi kezdett az értékelésbe először, s elmondta „a feketicsi társulat az egyik legpajzánabb Vajdaságban.” Bátrak, jó ízléssel. Az este megtekintett előadás, a Mandragóra egy Machiavelli-darab, melyet Háy János átiratában vittek színpadra. De igazából Machiavelli, Háy, Soma Színtársulat és Ralbovszki Csaba is volt benne. A Háy-féle szöveget átírták, finomították, mert nagyon durva volt. Végül megidézték Besenyő Pista bácsit, Frida Kahlót, Gyalog Galoppot, volt félkezű kaktusz, egyszerű és nagyszerű díszlet, egy pajzán pap, egy tiszta feleség, akit – vigyázat, spoiler! – nem sikerül megrontani, egy balfék férj, aki észhez tér, és a végén happy end. Pozitív egymásnak feszülések, különböző nézőpontok és hosszú zsűrizések napja volt ez.
