Kedden a késő esti órákban zárult le a 7. Új Várszínházi Fesztivál Čortanovcin, amely a Stanković-villa autentikus erkélyein került megrendezésre. Az elnapolás és az akadályok ellenére a közönség a részvevőkkel és a szervezőkkel együtt élvezte az idei fesztivált, és mindannyain örültek annak, hogy a művészet és a színház végre „kitárta” kapuit a közönség előtt.
Négy sikeres nap után a fesztivál döntőjében a közönség újra láthatta Az ember ára c. előadást, amely a bemutatóját a fesztivál megnyitó napján érte meg. A kedd esti reprízt megelőzően ünnepélyesen átadták a díjakat, amelyeket ebben az évben a legjobb női és férfi alakításért, továbbá a kollektív játékért ítélt oda a zsűri.
A 7. Új Várszínházi Fesztivál – Sanja Ristić-Krajnov színésznő, Laslo Blašković irodalmár és Nataša Gvozdenović kritikus összetételű – bírálóbizottsága úgy döntött, a legjobb női szerepért járó díj Elor Emináé Az ember ára c. előadásban Vera Kroner szerepéért. „Elor Emina autentikusan formálja meg Vera Kronert, mély játékával személyének mélyebb rétegeit tárja fel, Elor Emina alakításában Vera Kroner egyrészt a szenvedés jelképévé, másrészt a halál túlélése felé vezető út megnyitásának jelképévé válik, és a nézővel közeli, közvetlen kommunikációt épít ki.”
A legjobb férfi szerepért a zsűri Német Attilát díjazta Karenin szerepének megformálásáért az Újvidéki Színház Anna Karenina c. előadásában, amelyet Dejan Projkovszki rendezett. A megokolás szerint Német Attila Karenint precízen, koncentráltan és világosan formálta meg. Ragyogó játékában Karenin a merev és hazug értékek szimbóluma olyannyira, hogy a nézőt arra készteti, hogy vele szemben a saját nézeteit és a saját sztereotíp viselkedését felülvizsgálja.
A bírálóbizottság különdíjjal jutalmazta a kollektív játékot az Újvidéki Színház Anna Karenina c. előadásában és Az ember ára c. előadásban, amely az Új Várszínházi Fesztivál, az Újvidéki Színház, a szarajevói East-West Center és a Budvai Városi Színház együttes produkciója. Az indoklás szerint az előadásokban használt különböző rendezői módszerek ellenére a színpadon az egységes játék megvalósulásának ritka példáját láttuk, ezzel a közönségnek lehetőséget nyújtva számos személyes asszociációra és egyfajta katarzisra.
