Dr. Mišo Vučković többször is hangsúlyozta, hogy ha a tűzről pattant felesége, Ana Trulja-Vučković nem erőlteti a gyógynövényes kúra alkalmazását, ő soha nem éri el azokat a fantasztikus eredményeket, amiknek köszönhetően ma már rendeződtek az addig kritikus, életveszélyes egészségproblémái. És ha ezt az utat nem járja be saját maga, és nem követik őt első lépésben a közeli rokonai, barátai, majd ma már több száz korábban „idegen” egyén, akkor ma nem állna ennek a már szinte mozgalommá alakult gyógynövényes gyógymódnak az élére. Ana Vučković-Trkulja egy szarajevói „amazon” lendületével igyekezett mihamarabb rábeszélni féltve szeretett férjét, hogy próbálják ki a brdjani füvesember terápiáját, amiről gyermekkorában sokat hallott. Étkezési tanácsaival, vagyis „diktátumával” irányította dr. Mišo mindennapjait, így a kúra ideje alatt feljegyzett tapasztalataik ma már Mirsad Krnjić cukorbetegséget gyógyító készítményei mellé automatikusan járnak a kezdőknek.
Ez volt az egyetlen út…
– Úgy érzem életem egyik legnagyobb sikere, hogy Mišo végül ráállt a gyógynövényes kúrára. Hatalmas ellenállást, és még nagyobb hegyeket kellett ledöntenem, hogy addig eljussak. De elmondhatom, hogy ez volt az egyetlen út, hogy magam mellett tudhassam ma is, hiszen annyira kritikus állapotba került 2015-re. Az egészsége teljes romokban hevert, amikor hazatért az USA-ból, és borzasztó volt látni, ahogy napról napra testileg-lelkileg rosszabbul érezte magát, a komoly gyógyszerek ellenére. Magába roskadt, nem volt hajlandó kimozdulni a lakásból, szinte 50 méter gyaloglás után meg kellett állnunk pihenni az első padnál. Egyszerűen zsákutcába kerültünk, éreztem, hogy ha ez így folytatódik, akkor hamarosan az én egészségem, idegrendszerem is romokban lesz – kezdte a beszélgetést Ana, dr. Mišo felesége, aki őszintén bevallotta azt is, hogy férje kezdetben „büszke” orvosként elutasította, hogy őt egy „erdőből szalajtott boszanac ember” kezelje. Ana elárulta azt is, hogy rendkívül nehéz időszak volt ez az életükben. Majd arról érdeklődtünk, hogyan szerzett tudomást erről a terápiáról.
– Szarajevóban születtem, és kislányként emlékszem rá, hogy többen is emlegettek a környezetemben egy konjići füvesembert, akkor még Mirsad Krnjić édesapját, Omart, hogy neki hála, súlyosnak mondott betegségekből gyógyultak meg, így a cukorbetegségből is. Szerencsére a mi családunkban senki sem küzdött diabétesszel, de a szomszédunk beszámolóira ma is jól emlékszem. Miután Mišo kezelőorvosa felvetette, hogy az eredményei a gyógyszerek ellenére annyira romlanak, hogy hamarosan inzulinfelhasználó lesz, minden praktikát bevetettem, hogy az ellenállását legyőzzem. Három hónapba telt így is, mire zöld utat kaptam, és felkereshettem az immár néhai Osman fiát, Mirsadot. A megpróbáltatások ezzel még nem értek véget, hiszen a füvesember Boszniában, valóban magasan a hegyekben él, és rendkívül körülményes és költséges is volt megszervezni, hogy autóbuszokkal, sofőröket megfizetve, vagy más alternatív úton-módon, a határátkelőhelyen átjutva eljusson hozzánk a szirup és a teák – emlékezett Ana a kezdetekre, majd azt is hozzátette, hogy akkor még az étkezési tapasztalataik, a megengedett és a tiltólistán szereplő étkek kitapasztalása nélkül fogtak bele a folyamatba.
Sikeres gyógyulás
– A startnál egy félreértés miatt mindjárt elkövettük azt a hibát, hogy a szirup adagolásánál az ajánlott 0,5 ml helyett kevesebbet, 0,3 ml-nyit ivott a férjem. Ez így ment 16 napon keresztül, és nem igazán volt effektív eredményünk az egyébként akkor még túlsúlyos Mišónál. Miután kiderült, hamar helyrehoztuk a hibát, és az ajánlott fél decire növeltük a szirupadagokat. Az eredmény ez után szinte azonnal mérhető volt, és meghozta azt a hatalmas megkönnyebbülést és mámoros hangulatot, amit valamennyi súlyos cukorbeteg érez ilyen helyzetben. Na de hogy nekem milyen kommentárokat kellett addig is tűrnöm a nyűgös, de egyben „a tudományt a természetes orvoslás fölé emelő” fölényes orvos férjemtől, aki közönséges pénzcsalást kiáltott már a kezdetektől, az nem volt közönséges – mesélte immár megkönnyebbülve és nevetve dr. Mišo felesége, Ana, aki bevallotta azt is, hogy a kezdeti sikertelenségek után már maga is kezdett kételkedni a gyógynövény-készítmények hatékonyságában, azt gondolva, hogy az elhunyt fűvész a sírba vitte az eredeti, 50 évvel korábbi recepteket.
– A férjem a gyógynövényes terápia előtt 13 körüli értékeket mért folyamatosan, és amikor az adagokat megnöveltük, a 17. napon mért 5,7-es cukorértéktől Mišo annyira ledöbbent, hogy nem akart hinni a saját szemének. Kipróbálta a házban fellelhető összes mérőműszert, lerohant az egyik gyógyszertárba, hogy ott is megbizonyosodjon az eredményről. Bizony sírtunk az örömtől. Mišo felhívta Mirsadot is Boszniában, hogy közölje vele, hogy a gyógynövényes készítményei hatnak. Természetesen a füvesember nevetve közölte, hogy ő ebben nem is kételkedett. Az én férjemmel ellentétben, aki már tervezte is, hogy milyen módon fogja felkeresni, és a fejéhez vágni a sziruposüveget. Sokszor mondják, hogy egy-egy betegség gyógyításának az a kulcsa, hogy a betegnek hinnie kell a gyógymódban. Nos, az én férjem egyáltalán nem hitt a gyógynövényes kúra hatásában, sőt! És lám, mégis meggyógyította – hangsúlyozta Ana.
– Több terápia elfogyasztásával, a vércukorszintjét folyamatosan ellenőrizve, az étkeket tesztelve, az októberi start után májusra tudtuk elhagyni a cukorcsökkentő tablettákat. Először a rendkívül költséges, és erősnek mondott, a hasba injekciózandó Victosa gyógyszert sikerült elhagynia. Eredetileg azt hittük, hogy majd a tablettákat nem tudja elhagyni, de a szúrással, fájdalommal, kellemetlenséggel járó Victosa gyógyszert mindenképpen el akarta hagyni, lépésről lépésre. Ezt decemberre sikerült is megtenni, majd legnagyobb örömünkre, de döbbenetünkre is, icipici adagonként következhetett az Amaril és a Gluformin gyógyszerek elhagyása – mesélte dr. Mišo felesége, akitől azt is megtudtuk, hogy mivel elfogytak a gyógynövényes készítmények, hívták a füvesembert, hogy küldjön nekik további adagokat, hogy szinten tudják tartani az értékeket.
Helyes étkezés, rendszeres mozgás
– Mirsad Krnjić viszont nyugtatott bennünket, és bizonygatta, hogy mivel elhagyta a gyógyszereket, és az eredményei annak ellenére is több napja jók, hogy nem issza a gyógynövényes készítményeket, nincs szüksége további kúrára. Csupán az étkezésére kell továbbra is odafigyelni, valamint a rendszeres mozgásra, és minden rendben lesz a jövőben is. Mi mindenesetre hitetlenkedtünk, és szerettünk volna még magunk mellett tudni ezekből a készítményekből, hiszen hatalmas katartikus örömben éltük meg a napjainkat, Mišo eredményei teljesen jók voltak, és attól féltünk, hogy elromlanak. Biztos, ami biztos, szerettünk volna tartalékolni. A következő napokban is teljesen jók voltak az eredményei, és mi elkezdtük tesztelni az addig tiltott élelmiszereket. Elsőként a babot, majd a burgonyapürét, vagy bizonyos, a cukorbetegek számára ártalmatlan, engedélyezett alapanyagokból készült kalácsokat, és mást is. Először heti egy, majd két alkalommal, és az eredményei továbbra is jók maradtak. És később is, ami azt jelenti, hogy 6-os érték körül voltak – emlékezett vissza dr. Mišo felesége az öt évvel ezelőtt történtekre.
– A terápiát egyébként a gyógyszerek elhagyásától számított fél éven belül javallott megismételni a cukorbetegeknek. De igazából ezek a készítmények bárkinek, az egészséges egyénnek is jót tesznek a szervezetével, én magam például tisztítókúraként szoktam a teákat fogyasztani – hallhattuk Ana asszonytól.
(Folytatjuk)
