Egyetemes költségek

Az egyetemista évek kétségkívül a legemlékezetesebbek mindenki életében, a nagy és korszakalkotó gondolatok, életre szóló barátságok, szerelmek születésének évei ezek. Az egyetemisták kreatív energiái pedig pont attól tudnak leginkább szárnyalni, hogy nem nyomja vállukat a mindennapok felelőssége és gondjai. Sajnos azonban a vajdasági családok nagyon kis százaléka képes teljes mértékben levenni ezt a terhet a fiatal vállairól, kevés az a család, ahol egyedül a gyermek ambíciói és képességei dönthetnek a továbbtanulásról. A költségek itt már tetemesek, ám a segítség is adott, többek között a jól kidolgozott nemzeti érdekképviseletnek köszönhetően.

Nyúljunk a pénztárca mélyére!

Dr. Gábrity Molnár Irén egyetemi tanár egy korábbi, a vajdasági magyarság köz- és felsőoktatásával foglalkozó tanulmánya szerint a szerbiai felsőoktatási intézményben tanulók 50 százaléka Újvidéken, míg másik fele Szabadkán választ felsőoktatási intézményt, és a fiataloknak csak nagyon kis hányada tanul tovább Vajdaság, illetve Szerbia más városaiban. A tanulmány arra is rámutat, hogy a fiatalok többsége aszerint választ felsőoktatási intézményt, hogy az mennyire esik közel a lakhelyéhez, illetve részben, vagy egészében folyik-e az intézményben magyar tannyelvű oktatás. Nagy előnye van azoknak a hallgatóknak, akik már a felvételit követően állami költségen kezdhetik meg tanulmányaikat, de ellenkező esetben is érdemes igyekezni, ugyanis az önköltségen induló hallgatóknak is lehetőségük van állami költségen tanulni, amennyiben másodévtől sikerül megfelelniük az általuk választott oktatási intézmény erre vonatkozó kritériumainak. Éves szinten a tandíj az Újvidéki Egyetemen karonként eltérő, 50.000‒120.000 dinár közé tehető. Ez olyan tétel, amely jelentősen megterhelheti a családi költségvetést, ez a kötelezettség viszont a fiatalok teljesítményétől, tanulmányi eredményétől függ leginkább. A lakhelyhez közelebb eső intézmény választása legtöbb esetben a szülői sugallat eredménye és gazdasági természetű, hiszen nem elvetendő kérdés, hogy az egyetemista fiatal hol lakik majd tanulmányi évei alatt. Legnagyobb előnye természetesen azoknak van, akik a szülővárosukban tanulnak valamelyik karon, a magyar ajkú, Újvidéken tanuló egyetemisták legnagyobb hányada azonban a tartomány más helységeiből érkezik.

Az ingatlanpiacon évek óta folyamatos a drágulás, a koronavírus-járványt követően hatalmasat ugrottak az árak, az ukrán-orosz háború kitörését követően pedig valósággal az egekbe szökkentek a lakások bérleti díjai is. Sok egyetemista került ekkor kilátástalan helyzetbe, hiszen a lakástulajdonosok vérszemet kapva egyik napról a másikra megduplázták, sőt a főváros vonzáskörében megháromszorozták az albérletek árait.

Jelen esetben valamelyest mérséklődött a helyzet, a folyamatos emelkedés megtorpant, sőt néhol vissza is estek az árak. Ebből a szempontból Szabadka számít legkedvezőbbnek, felszereltségtől és az elhelyezkedéstől függően 5 és 7 euró közé esik a lakások bérleti díja négyzetméterenként. Újvidéken viszont ennek duplájával kalkulálhatunk, tehát 10‒15 euróval szorozzuk be a lakás négyzetméterét, hogy megkapjuk az aktuális bérleti díjakat. Mindehhez hozzá kell számolni a szintén növekvő fenntartási költségeket, és azt is, hogy már a nyár elején rá kell állni a keresgélésre, hogy a jobb ajánlatok között tudjunk válogatni és lefoglalni azokat.
Nem mellékes az étkezés havi költsége sem. Itt nagyon sokat nyerhetnek azok a diákok, akik állami költségen tanulnak, hisz jogosultak a menzán való kedvezményes étkezésre. Ebben az esetben már 120 dinárért meleg ételhez jutnak, amely igen kedvezőnek mondható. Ellenkező esetben az étkezés 10‒15 ezer dinár körül mozog havi szinten.

A két legnagyobb tételt, a lakhatást és az étkezést leszámítva számolni kell még az utazás költségeivel, amely természetesen attól függően változik, hogy milyen sűrűn, milyen távolságról, illetve milyen közlekedési eszközzel utazik az egyetemista fiatal. A legdrágább opció a busz, a legolcsóbb, ha egy személygépjárművel többen tudnak utazni, megosztozva az üzemanyag költségein.

A fentieket leszámítva a vizsgák, a beiratkozás díja, valamint bizonyos felszerelések beszerzése is terheli a fiatalok és szüleik pénztárcáját, igaz ezek időszakosan előforduló költségek.

Ezeken felül pedig ott a legváltozóbb, és leginkább a szülők anyagi helyzetétől függő tétel, mégpedig a zsebpénz, a szórakozásra szánható összeg. A mozik, a színházak, a kávézók mind az egyetemisták kedvelt találkahelyei, a kapcsolatok építése, művelődés szempontjából pedig fontos, hogy egy fiatal társadalmi életet is éljen. Sajnos azonban nincs az az összeg, amit ezen a címen nem lehet elkölteni, így itt nagyon nehéz meghatározni, hogy mennyi az annyi. A havi 10‒15 ezer dinár viszont ebben a témakörben is kiindulóösszegnek, afféle minimumnak mondható.

Próbáljunk élni a lehetőségekkel!

Téves lenne azt állítani, hogy minden a szülők zsebét terheli, hisz az állami működtetésű intézményekben különböző ösztöndíjprogramok is próbálják segíteni a diákok továbbtanulását. Az oktatási minisztérium honlapján már olvashatók az idei tanévre vonatkozó ösztöndíjat és diákhitelt illető feltételek, pályázni október első napjaitól lehet. A vajdasági magyar egyetemisták vonatkozásában pedig a legfontosabb segítség az a jól felépített támogatási program, amely a Magyar Nemzeti Tanács által közvetítve részben anyaországi forrásokból megvalósuló, több fontos itthon marasztaló alprogramból áll. A diákok a pályaválasztástól egészen a doktori ösztöndíjig szinte minden területen útmutatást és/vagy támogatást kaphatnak. A komplex ösztöndíjprogram tartalmi elemei között van például a tájékoztató füzet kiadása, a felsőoktatási tájékoztató körút, a pályaválasztási tanácsadás. Jelentős a felvételi-felkészítő program, a demonstrátori program. A lakásárak égbe szökő költségein is van mód enyhíteni: Szabadkán a mindössze 3500 dináros havi bérlettel működő Dr. Rehák László Kollégium nyújt jelentős segítséget a magyar ajkú egyetemistáknak, az Újvidéken tanuló hallgatók a Vajdasági Magyar Pedagógusok Egyesülete által működtetett Apáczai Diákotthon szolgáltatásait vehetik igénybe, és 2015-ös megnyitása óta töretlen népszerűségnek örvend az Európa Kollégium is.

Ennek az épületnek a lakója Gusztony Endre, a Művészeti Akadémia októbertől harmadéves színész szakos hallgatója is. Temerini lakosként könnyen ingázhatna napi szinten, mégis a bentlakást választotta. Ennek oka a művészeti iskolák specifikus programja. Endre elmondása szerint az akadémián sok esetben éjszakába nyúlnak a próbák, amikor egy szakmai gyakorlatra készül az osztály, így pedig nem egyszerű megoldani a hazajutást. Első éven többedmagával bérelt lakásban lakott, majd a hirtelen dráguláshullámot követően kénytelen volt azt feladni.

‒ Másodévtől az Európa Kollégiumban lakom, ami az előző helyzetemhez képest hatalmas változás anyagi szempontból, mivel havi szinten 3000 dinár körül mozog a lakhatási költség. Ezzel együtt is azt kell mondanom, hogy legalább havi 30 ezer dinárra van szüksége egy egyetemistának Újvidéken. Sajnos az oktatási programunk miatt nem tudok a megfelelő időben a menzán megjelenni, így az étkezést nem tudom ott megoldani, főzni pedig nem igen jut időm. Napi szinten veszek valami készételt, vagy közösen rendelünk ebédet az évfolyamtársaimmal. Számomra az étkezés számít a legtetemesebb költségnek. A szabadidőmet színházlátogatással töltöm, és fontosnak tartom, hogy az Újvidéki Színház előadásain kívül rendszeresen kövessem a zentai és a szabadkai színházakét is. Sokat ingázok tehát ezeken a vonalakon, így az útra is sokat költök. Az MNT első évtől támogat, másodévtől az oktatási minisztérium ösztöndíjára is sikeresen pályáztam. Ez a két ösztöndíj már lefedi az egész havi költségeimet, az otthonról kapott zsebpénzzel kiegészítve pedig mondhatom, egyetemi viszonylatban elég kényelmesen élek. Fontos számomra, hogy magam gazdálkodom ki az Újvidéken töltött hónapokat, és így felkészülök lassan az önálló életre.

Dávid Andor Bácskossuthfalváról indult neki az egyetemisták kihívásokkal teli, ám kalandos életének. Számára nem volt ennyire egyszerű az otthontól való elszakadás. Az újvidéki Bölcsészettudományi Kar Magyar Nyelv és Irodalom Tanszékének végzős hallgatója is az Európa Kollégiumban talált második családra.

‒ Leszámítva a kezdeti bizonytalanságokat elég gyorsan feltaláltam magam, mert társadalmi szempontból aktív személyiség vagyok. Csatlakoztam az Európa Kollégiumban több diákok számára szervezett körhöz, és a Vajdasági Magyar Diákszövetséghez (VaMaDiSz) is. Az egyetemen is kis létszámú, családias a közösség, ezt az egész négy évet úgy éltem meg, mintha egy második családban lettem volna. Ami az anyagiakat illeti, nagyon is érezhető a folyamatos drágulás. Abban a helyzetben voltam, hogy a Magyar Nemzeti Tanácstól kapott 15.000 dináros ösztöndíjam nemhogy elég volt első éven, hanem még havi rendszerességgel félre is tudtam tenni belőle. A tavalyi tanévben viszont ugyanezt az összeget már ki kellett pótolnom. Az ismerőseim körében mindenki igyekszik minél kisebb terhet róni a szülőkre és kihasználni a diákmunka kínálta lehetőségeket. Jómagam is vállaltam kisegítő tanárként munkát, illetve megragadok minden támogatási lehetőséget. A tanulmányi eredményem alapján jogosult vagyok a Topolya község által egyetemistáknak odaítélt támogatásra, ami kisebb összeg, de nagyon jól jön. Az MNT demonstrátori támogatása másodévtől pályázható meg. Ebben az esetben meghatározott feltételeknek kell megfelelni, és a meglévő alapösztöndíjat 70 euróval egészíti ki ‒ sorolta Andor.

A dr. Gábrity Molnár Irén egyetemi tanár már fentebb említett elemzéséből az is kiderült, hogy a megkérdezett, érettségi előtt álló fiatalok jövőképe meglehetősen bizonytalan. A képzettség viszont lehetőség a felemelkedéshez, s erre megfogyatkozott közösségünknek nagyon nagy szüksége van.