| A romos templomok jövője – ez volt a témája a 2022. májusában Nagybecskereken megtartott konferenciának, amelyet a Szent Cirill és Metód Nemzetközi Püspöki Konferencia keretében működő Katolikus Egyház Szerbiában szervezett. Az összejövetelre egy lista készült az elhagyatott katolikus templomokról. Ezek szerint Bácskában (főleg a Duna mentén) összesen 14 omladozó templom van, Bánátban 7 olyan szakrális épületet emeltek ki, amely felújításért kiált, Szerémségben pedig hármat. Sorozatunk célja bemutatni ezeknek a templomoknak a sorsát, egy látleletet készíteni, hogy most milyen állapotban vannak és hogyan jutottak ide. |
Kerény Bácsgyulafalva mellett van. Zombortól mindössze 13,5 kilométerre, keletre. Nagy és gazdag német település volt ez hajdanán. Az 1765-ben idetelepült svábok első templomukat megérkezésük után két évvel építették fel, majd kibővítették és a ma is állót 1797-ben, 225 évvel ezelőtt fejezték be. A Sarlós Boldogasszony-templom 1925-ben tűz martaléka lett. A hívek hozzáfogtak az újjáépítéséhez, de ez eltartott egészen 1938-ig. Ebben az időben mintegy ötezer lakosa volt a falunak. A felújított templomot azonban nem sokáig élvezték, mert a második világégés folyamán illetve után kiüldözték a németeket ebből a faluból, és helyükre Likából meg a Kordunról új telepesek érkeztek.
A 2011-es népszámlálási adatok szerint Kerénynek 5045 lakosa volt, közülük 112 katolikus. Egy helybeli fejszámolása szerint ma 18 német él a faluban, valamennyien vegyes házasságban. 1900-ban a település 4843 főt számlált és közülük 4823-an vallották magukat katolikusnak.
225 évvel ezelőtt épült a kerényi Sarlós Boldogasszony-templom (Fotó: Molnár Edvárd)
A barokk stílusban épült templom 45 méter hosszú, 15 méter széles, toronymagassága 45,5 méter. A második világháborút követően szinte hívek nélkül maradt. Medve Katalin bácsgyulafalvi lakos meséli, hogy még a hatvanas években is voltak itt szentmisék időnként, de aztán már csak a Kerényről elüldözött sváboknak tartottak itt liturgiát. Ezek az egykori kerényi lakosok évente egyszer, általában pünkösd környékén, ellátogatnak egykori szülőfalujukba. Minden évben visszatérnek.
HANZI BÁCSI, A TEMPLOM ŐRZŐJE
Élt Kerényen egy Hanzi bácsi, akit csak a templom őrzőjének tartottak. Nála volt a templom kulcsa és ő gondoskodott arról, hogy amennyire lehet, megmaradjon a német lakosság emlékét őrző, méretes épület. Reeb Johann bácsi a kilencvenes évek elején rablógyilkosság áldozata lett. A faluban azt mesélik, elterjedt a hír, hogy Hanzi bácsi sok pénzt kapott Németországból a templom felújítására, és ezért tört be hozzá 1991-ben egy 12 meg egy 14 éves gyerek, és nyolc késszúrással megölték. Tíz eurót meg egy csomag kávét vittek el, ezt Fuderer László óbecsei plébános mondta, aki abban az időben Zomborban szolgált, és az eset után felkereste a helyszínt. Miután a templom őrzője meghalt, a templom árván maradt. Az orgonája 2011-ben Kelebiára került. Franz Lindauer helybeli mester készítette, ez volt az egyetlen munkája, mondta Czini Tibor bácsföldvári harangozó és helytörténeti kutató.
– A kerényi templomot – mivel ebben a faluban nincsenek katolikusok – most a pravoszláv egyház használja, amelynek nincs szüksége orgonára. Ilyen esetben a szobrok, az oltárképek, az orgona a mi egyházunkon belül írásban igényelhető a püspökségen, majd a pravoszláv egyházzal is szerződést kötünk, hogy az ő tudtukkal, beleegyezésükkel kaptuk el ezeket a tárgyakat. Fontos, hogy dokumentálva legyen, mi hova került. Ugyanígy történik most a kerényi orgona kikérése is, de azt is tudni kell, hogy maga az őslakosság tudta és belegyezése nélkül sem szabad kivinni onnan semmit, mert ez eredetileg a németek tulajdona, hiszen Kerény őslakosai németek voltak. Kerényiek élnek Németországban és Amerikában is, mindkét helyen van Kerényi Alapítvány. Ez a két alapítvány – nyilván az idősebb tagjaik, akik némi honvággyal és az őseik tiszteletével gondolnak Kerényre – figyelemmel követi, mi történik a templom dolgaival, hogy ne kerüljenek méltatlan körülmények közé. Ők természetesen beleegyeztek, hogy a tárgyak egy másik templomba kerüljenek, élő közösségbe, vagyis oda, ahol méltón használhatják őket. Kerényen már katolikusok nem lesznek belátható időn belül, tehát nekik is érdekük, hogy az értékeik ne vesszenek el, ezért már korábban felajánlották a kerényi orgonát például Temerinnek és Apatinnak is, sajnos azonban még a szállítási költséget is nehéz kifizetni, hát még a restaurálást – nyilatkozta lapunknak Paskó Csaba kelebiai plébános 2011-ben.
– Ebből a templomból a keresztkút csúcsa Bácsgyulafalvára került, majd amikor elkészült a Duna menti németek múzeuma Apatinban, akkor oda átvitték, mivel az alsó része már a templommúzeumban volt. A két harang a topolyai templomba került (kettő maradt eredeti helyén), és a szobrokból is néhány a topolyai új templomban van. A bácsgyulafalvi plébánián vannak az anyakönyvek és azok digitalizált változata. A dokumentumokat az elüldözött németek digitalizáltatták. A lurdesi Szűz Mária barlangja Nemesmiliticsre került. A kegytárgyak és egyebek kipakolása a templomból akkor következett be, amikor 1993. október 23-án a kerényi templomot képviselő Erhard Róbert és a pravoszláv egyházat képviselő Branislav Igić között létrejött a katolikus templomnak a pravoszláv egyház részére történő átadásáról szóló szerződés – mesélte Pásztor Árpád bácsgyulafalvi plébános, akihez ma a kerényi templom tartozik.
Orcsik Károly adorjáni plébános szerint a Szent Anna-szobor innen Bogarasra került, a Szentháromság-szobrot pedig a zentai Szent Ferenc-templomba vitték. Czini Tibor, a vajdasági harangok jó ismerője szerint a két középső harang került Topolyára.
A SZERZŐDÉS
A két egyház között létrejött szerződés szerint mindennemű ellenszolgáltatás nélkül, határozatlan időre a pravoszláv egyház megkapta a Sarlós Boldogasszony-templomot, használatra. Az egyetlen kikötés, hogy viseljék gondját a templomnak és a parókiának. A szerződés része, hogy továbbra is a kerényi plébánia tulajdona marad az épület, és szükség szerint használhatják is azt. Továbbá a kerényi plébániának ajándékozott földeket a bácsgyulafalvi és csonoplyai plébánia adminisztrátora használja, akinek a parókián egy helyiséget fenntartanak, hogy ott fogadhassa a híveket.
Pásztor Árpád bácsgyulafalvi plébánost arról kérdeztem, a vagyonvisszaszármaztatással a kerényi plébánia kapott-e vissza valamit az elkobzott vagyonából. A válasz nemleges volt. Árpád atya elmondta, hogy rendszeresen érkeznek zarándokok a kerényi templomba és most éppen gyűjtést szerveznek, hogy megjavíttassák a toronysisak lemezeit.
A pravoszlávvá alakított katolikus templom beltere (Fotó: Molnár Edvárd)
Az, hogy egy katolikus templomban tartják a pravoszláv miséket, nem mindenkinek tetszett. Medve Katalin így fogalmazott:
– Nem elég, hogy elvették a földjeinket, a házainkat, a németeket kiüldözték innen, most még a templomunkat is elveszik – mondta láthatóan mély fájdalommal a lelkében.
A helybeli szerbek sem voltak maradéktalanul elégedettek. Amikor a háború után a telepesek megérkeztek a rendkívül szép és gazdag faluba, nem építettek maguknak templomot, a kolonizáció egyik feltétele volt a kommunista érában, hogy az új helyen pasztorális tevékenységet nem folytathatnak. Egyik helybeli úgy fogalmazott, az ő templomuk eddig a kocsma volt. Most, miután a nemzeti öntudatra ébredéssel megnőtt a vallásosság iránti igény, Szerbia-szerte épülnek a pravoszláv templomok. Kerényen 75 év után jutottak el addig, hogy elhelyezték a pravoszláv templom alapkövét, s ma már a falak is állnak. Branislav Spasojev kerényi pravoszláv pap szerint nem tudni, mikorra készül el templomuk. Ottjátunkkor éppen a villanyvezetékeket helyezték el. Ha elkészül, akkor visszaadják az eddig használt katolikus szakrális épületet.
VITRÁZSOK A PADLÁSON
A kerényi templom egyik legjobb ismerője Boris Mašić apatini helytörténész. Ő fedezte fel a templom padlásán azt a három vitrázst, amik aztán dr. Korhecz Papp Zsuzsannához, a szabadkai múzeum restaurátorához kerültek. Az üvegablakok Kratzmann Ede üvegfestő kiváló alkotásai.
– Évek óta kutatok a kegytárgyak után. 2011-ben elmentem a kerényi templomba is, és ilyenkor szeretek mindent átnézni. A padlásra nem vezetett lépcső, egy kötélen másztam fel, és ahogy járkáltam a sok építési törmeléken, hallottam, hogy valami ropog a lábam alatt. Valóságos régészeti munka volt kiásni a kincseket. A barátaimnak vödrönként engedtem le az összetört színes üvegeket. Azonnal láttam, hogy valami kivételes vitrázsról lehet szó és szóltam dr. Korhecz Papp Zsuzsannának, a szabadkai múzeum kiváló restaurátorának, aki, úgy tudom, eddig kettőt már restaurált is közülük – mesélte Boris Mašić. Az egyik üvegablak Avilai Szent Terézt ábrázolja, a másik Szent Lászlót, a harmadik Szent Istvánt.
Hogy mi lesz a sorsa ezeknek a vitrázsoknak, azt egyelőre még nem tudni. Egy ideig még a múzeumban maradnak.
Az értékes vitrázsokat dr. Korhecz Papp Zsuzsanna restaurálta (Fotó: Molnár Edvárd)
