A romos templomok jövője – ez volt a témája a 2022 májusában Nagybecskereken megtartott konferenciának, amelyet a Szent Cirill és Metód Nemzetközi Püspöki Konferencia keretében működő Katolikus Egyház Szerbiában szervezett. Az összejövetelre egy lista készült az elhagyatott templomokról. Ezek szerint Bácskában (főleg a Duna mentén) összesen 14 omladozó templom van, Bánátban 7 olyan szakrális épületet emeltek ki, amely felújításért kiált, Szerémségben pedig hármat. Sorozatunk célja bemutatni ezeknek a templomoknak a sorsát, egy látleletet készíteni, hogy most milyen állapotban vannak és hogyan jutottak ide.
5–6 évig folyamatosan fosztogatták (Fotó: Molnár Edvárd)
A Zombor melletti Küllőd (Kolut) a török időkben a szultán csapatainak fontos táborhelye volt. A mohácsi csatára is innen indultak, itt keltek át a Dunán, akárcsak ezt megelőzően a nándorfehérvári diadal hőse, Kapisztán János vagy később Savoyai Jenő, akit kora legjobb stratégájának tartottak. Mivel a törökök tartósan Küllődön táboroztak, így szükség mutatkozott egy dzsámi felépítésére. Az imaház Mikity Ede zentai plébános szerint a régi katolikus templom falait felhasználva épült. A törökök kivonulását követően a területre sokácok érkeztek, akik a dzsámi falait felhasználva a 16. század második felében építettek maguknak imaházat. 1754-ben a dzsámi elülső falát áttörték és hozzáépítették a mai templomhajót. A Keresztelő Szent Jánosnak ajánlott templomot nemcsak a horvátok, hanem a két évvel később erre a területre telepített németek is használták. A település fénykorát a 18. században élte.
A német lakosság 1825-ben egy új tornyot építtetett a templomra, és két sekrestyével bővítette a szakrális épületet. Az idők során a horvátok kerültek kisebbségbe a faluban, többségük átköltözött Béregre vagy Monostorszegre. A második világháború után a német lakosság elűzésével csak kevés katolikus maradt Küllődön. A németek helyére 436 család érkezett Likából meg Gorski Kotarból.
A freskók a templom egykori szépségéről árulkodnak
Először 1931-ben újították fel a Keresztelő Szent János-templomot, majd 1960-ban egy újabb felújítás következett. Czini Tibor óbecsei harangozó és helytörténeti kutató szerint öt harangja volt a küllődi templomnak. A szakrális épület 36 méter hosszú és 12 méter széles. Egészen 1952-ig tartottak itt szentmiséket. Ezt követően is felújították a dzsámi alapjaira épített templomukat. Ám a kilencvenes években, mint annyi más templomnak, ennek a sorsa is megpecsételődött. Ismeretlen tettesek betörtek a templomba és kifosztották. Az 1990-es évek végén és 2000-es évek elején beszakadt a templom szentélye, 2003–2004-re az egész tetőszerkezet beomlott és a torony is nagyon megrongálódott, közveszélyessé vált.
Ma Küllődön a 2011-es népszámlálási adatok szerint 128 horvát és 28 magyar él. 1900-ban a településen 2794-en laktak, s a nagy részük katolikus volt, 2011-ben a lakosok száma 1327-re apadt. A legutóbbi népszámlálási adatok szerint 152 katolikus van Küllődön.
Boris Mašić apatini helytörténész működteti Apatinban azt a templommúzeumot, amely a Duna menti németek vallási életének nyomát őrzi. Így a plébániák archívumát és könyvtárát is igyekszik megmenteni, és a fellelhető kegytárgyakat is. A múzeumban megmutatta a küllődi templom szószékén álló négy evangélista egyik szobrát, amit Beck Antal, a zombori székhelyű német egyesület alapítója vásárolt meg a zombori piacon és ajánlotta fel a múzeumnak.
– A templomot a kilencvenes években fosztották ki. Így utólag az a benyomása az embernek, hogy a régiségkereskedők vagy a műgyűjtők sokkal jobban tudták, hogy milyen értékek vannak ebben a templomban, mint maga az egyház. Ma a zombori kocsmákban itt-ott még fellelhetők a küllődi templom fragmentumai. Elképesztő, hogy a kilencvenes években megrakott kamionnal szállították el a műtárgyakat ebből a templomból – mesélte a helytörténész.
Nikola Čutura bezdáni orgonaművész a következőket mondta a templom sorsának alakulásáról:
– A németek kitelepítése után még 1952-ig tartottak szentmisét ebben a templomban. Az utolsó plébános Anton Belt volt, aki 1952-ig szolgált ebben a faluban, de hivatalosan 1972-ig tartják aktív plébániának a küllődit. Párszor betörtek a helybeliek a templomba, de nagyobb kárt tulajdonképpen nem okoztak. Mivel a Küllődről elüldözött németek évekig visszajártak szülőfalujukba, buszokkal jöttek minden évben, pünkösd környékén, egy alkalommal mire jöttek, a helybeliek döglött disznókat vittek a templomba. Amikor ezt a Németországból érkezők meglátták, azóta nem jönnek. A templom kifosztása tulajdonképpen a délszláv háborúk után kezdődött. Volt 6-7 ember, aki folyamatosan fosztogatta a templomot. 2000-re teljesen üres lett. Az utolsó, ami kikerült ebből a templomból, az a kórus kerítése volt, amit a béregi atya bontatott le, ugyanis az ő hatáskörébe tartozik ez a templom. Én úgy tudom, hogy a padok Zomborba kerültek, de nem láttam abban a templomban, amelyről azt mondták, hogy oda vitték. A harangok is eltűntek, de nem tudjuk, hol vannak – mondta a fiatal orgonaművész.
Nikola Čutura évek óta próbál megoldást találni rá, hogy felújítsák a templomot. Számos levelet és kérelmet írt a szerbiai és a németországi intézményeknek, állami és egyházi szerveknek, szervezeteknek. A templom a szabadkai püspökséghez tartozik. Onnan azt a választ kapta, hogy a püspökségnek nincs pénze a templom felújítására és értelmét sem látja annak.
A dzsámi falaira épült templom (Molnár Edvárd felvételei)
A német megkeresésekre sem érkezett egészen pozitív válasz. A helytörténeti kutató szerint az egyetlen megoldás az lehetne, hogy egy civil szervezeten keresztül érkezzen Németországból a támogatás, és azt a templom felújítására fordítanák. Nikola úgy látja, a küllődi templom kiemelt jelentőségű műemlék, hiszen az egyetlen olyan szakrális épület, amelynek falai dzsámira épültek. Tavaly a Németországba küldött sok levelére érkezett válaszok között volt Joachim Felders anglikán plébánosé is, akinek az édesapja küllődi születésű volt. A plébános azt írta neki, lehet Németországban pénzt találni a felújításra, de egy ökumenikus liturgiát befogadó templomnak kellene lenni a mostani templomromnak. Nikola ennek nyomán egy szakmai becslést kért egy bácsi mestertől, hogy mennyibe is kerülne a templom felújítása. Elsőként a tetőt kellene megjavítani, ami az előszámlák szerint 79 ezer euróba kerülne.
Semmi sem maradt meg, se az orgona, se a padok, se a kegytárgyak
Mint mondta, azért tartja szívügyének a küllődi templom felújítását és megőrzését az utókornak, mert édesapja abban a templomban volt elsőáldozó. Nikola azzal is érvelt, hogy Küllődön ma szerinte hozzávetőlegesen 200 katolikus él, annyi, amennyi Őrszáláson, ahol még mindig minden vasárnap van szentmise. Miért ne lehetne ebben a templomban is? Elmesélte azt is, hogy karácsonykor a béregi templomban az éjféli misén több volt a küllődi hívő, mint a béregi.
Magától adódott a kérdés, hogyan tovább? Nikola elmondta, hogy a fentebb említett Joachim Felders anglikán plébánossal megbeszélték, hogy 2020-ban ellátogat Küllődre és megbeszélik a további tennivalókat. A koronajárvány miatt ez a látogatás elmaradt. A helytörténeti kutató abban reménykedik, hogy idén ősszel sor kerül majd erre a találkozásra.
Ebbe a templomba is bejártak a kifosztása után
Fotós kollégámmal azzal a tudattal indultunk Küllődre, hogy nem kell senkitől kulcsot kérni, mert a templom olyan romos állapotban van, hogy nyugodtan be tudunk jutni. Nagy volt a meglepetés, amikor odaértünk, és a templomajtón egy rozsdás láncon lakat lógott. Még fel sem ocsúdtunk a meglepetésből, amikor hozzánk lépett Đuro Miljus, helybeli lakos, aki azonnal felajánlotta a segítségét, hozza a flexet, levágjuk a lakatot és máris be tudunk jutni, mondta. Hiába mondogattam, nem veszünk részt ilyen akcióban, ő csak biztatott, hogy megoldjuk, és ha elvégeztük a munkánkat, újra lelakatoljuk a templomajtót. Semmiképpen nem akartam belemenni ilyesmibe, és megindultam a templom hátsó oldalán, hátha van valahol egy ablak, amin be tudunk mászni, hiszen Bácsszentivánon is a kibontott falon át másztunk be a templomba. A bozótosban a templom végénél találtam egy ajtót. Az egykori sekrestye ajtajának helyét. Bejutottunk.
Hatalmas a templombelső. Ami első pillantásra szembe tűnt, hogy a falakat összetartó vaspántok alatt harminc centiméter magasan a templomot keresztbe szelő galambürülék-csíkok voltak. A vaspántokon tanyáznak a galambok. A templom festéséről látszik, hogy valamikor szép lehetett. Most tele van galambbal, de nem ez a legnagyobb baj, hanem, hogy teljesen ki van fosztva, a szentély felett, a dzsámi falaira épült boltíven hatalmas repedés látszik.
Đuro Miljus arról mesélt, hogy gyerekként ő sokat járt ebbe a templomba. A hatvanas években a templom gondnoka, akinek a nevére úgy emlékszik Kátai István volt, minden vasárnap beengedte a helybeli szerb gyerekeket a templomba, és ott orgonálni tanította őket. A ma 72 éves férfi szerint azért tette ezt, hogy ne törjön be senki az üresen álló templomba.
Đuro azt is elmondta, hogy mint más telepes falunak, nekik sem volt ezidáig templomuk. Amikor ő 2011-ben Újvidékről hazatelepült Küllődre, kezdeményezte, hogy a katolikus templomot javítsák meg és legyen ez az Isten háza a katolikusok meg a pravoszlávok számára is. Ő azt állítja, nem találta a katolikus templom tulajdonosát, és akkor kezdeményezte egy ortodox templom építését. 2011-ben megszentelték a földet, ahová majd a templomuk épül, és felállítottak egy keresztet is a telekre.
Elballagtunk a kocsma melletti telekre. Az még mindig úgy áll, ahogyan 11 évvel ezelőtt. Đuro szerint széthúzás van a faluban, meg pénz sincs. Nem tudja, mikor lesz itt pravoszláv templom.
