Soha nem volt még ennyiféle programot felölelő, ennyi személyt megszólító, ekkora összefogással készülő jubileumi rendezvény Vajdaságban, mint most, a nagy magyar költő születésének 200. évfordulója kapcsán, Mozdulj! Petőfi! címmel. Lapunk Hétvége mellékletében egy, heti rendszerességgel megjelenő sorozat indul Petőfiről másként címmel, amely szerves része a programsorozatnak.
A Mozdulj! Petőfi! programsorozat logóját egész évben számos helyszínen, eseményen láthatjuk majd Vajdaság-szerte. Lovas Ildikó számára egyértelmű volt, hogy a logóhoz kiindulási pontként, alapként csakis Almási Gábor, az első vajdasági magyar akadémiai szobrászunk Petőfi-szobrának a fotója szolgálhat. Az 1948-ban készült szobor ugyanis nincs meg, csak a gipszmásolatok, amelyek számos vajdasági könyvtárban megtalálhatók. Sorozatunk e részében a logó megszületéséről, kialakításáról Lovas Ildikóval, Almási Gábor Petőfi-mellszobráról, alkotásainak sorsáról Virág Ibolyával, a művész hagyatékának gondozójával beszélgettünk.
Lovas Ildikó író, a program ötletgazdája és kidolgozója (Molnár Edvárd felvétele)
– Az egyetemi éveim végén az Újvidéki Televízióban Kartag Nándor szerkesztő három életútinterjúval bízott meg: Pataki Lászlóéval, Petrik Páléval és Almási Gáboréval. Személyesen akkor ismertem meg szobrászművészünket. Furcsa ember volt, különleges, egyedi tartással. Amikor elolvastam Szobortalan égaljról jöttem című önéletrajzi kötetét, akkor értettem meg, mi ez a tartás, hogy honnan jött, mi az, amit a neveltetése által magában hordozott. Egyszerre volt meg benne a földhöz való ragaszkodás és a feltörő hihetetlen művészi energia – emelte ki Lovas Ildikó. – Almási 1948-ban készítette el a szabadságharc és forradalom centenáriumára a Petőfi-mellszobrot, ami – nem tudni, mikor – eltűnt. Lehetett arról tudni, hogy nincs meg, a Magyar Szó is megírta ezt 2014-ben. Az Almási-hagyaték az özvegy halála után a Szabadkai Városi Múzeumba került. Kérésemre végigbogarászták a leltárkönyvet, de a szobor nem szerepelt benne, nem lehet tudni, hogy hol van. Ez számomra egy szimbolikus dolog, hogy ahogyan Petőfi eltűnt, úgy ez a mellszobor is. Amikor elkezdtünk a logón gondolkodni, egyértelmű volt, hogy csakis ez a szocialista-realista módon megfogalmazott, vad forradalmár kerülhet a logóra. A fotóról rekonstruáltuk, mert a fénykép megvan erről a mellszoborról. Lackó Lénárd a képen szereplő Petőfi-fejet ilyen szilánkosra alakította át, és ez így fantasztikus hatást kelt. Fontos volt, hogy a logóban és az egész rendezvénysorozatban benne legyen a mi teljesítményünk, az, amit mi tudunk adni az egyetemes magyar kultúrának. Ezért volt lényeges számomra, hogy az első akadémiai szobrászunk alkotása is benne legyen, fontos volt, hogy megmutassuk: ezek vagyunk, a földet mindennél többre becsüljük, de ez nem zárja ki a tehetséget, a művészetről való gondolkodás szabadságát – mondta Lovas Ildikó.
A Petőfi-szobor egyik gipszmásolata a szabadkai könyvtárban van (Puskás Károly felvétele)
Almási Gábor Szobortalan égaljról jöttem című, 1981-ben az Életjel kiadásában megjelent önéletrajzi kötetében csak annyit említ, hogy 1948-ban a Petőfi-centenáriumra elkészítette Petőfi mellszobrát, és a könyvben szerepel az alkotás fotója is. A Vajdasági Magyar Digitális Adattárban is a szobrai felsorolásánál mindössze annyi olvasható: Petőfi Sándor (patinázott gipsz, 1948).
Bela Duranci nem egy alkalommal leírta, a modern vajdasági szobrászat Almási Gáborral kezdődött.
Virág Ibolya nyugalmazott könyvtárost, a szobrászművész hagyatékának gondozóját, aki a hatvanas évektől jól ismerte Almási Gábort, először is arról kérdeztük, mit tud a Petőfi-mellszobor sorsáról:
– Az 1948-ban készült Petőfi Sándor-szobrot nem láttam, és Gabi bácsitól sem kaptam választ soha, hogy hol van. Ő nem vezetett pontos nyilvántartást, soha nem mondta, hogy a nevezett szobrot kinek adta el, vagy melyik intézménynek ajándékozta. Számos vajdasági könyvtárban megtalálhatók ennek a kis gipszmásolatai. Már 1941-től készített portrékat, és az évtizedek során más költőkről, írókról, zeneszerzőkről készült alkotásai is jól ismertek.
Virág Ibolya, az Almási-hagyaték gondozója (Molnár Edvárd felvétele)
A Szabadkai Városi Múzeumnak még Almási Gábor özvegye, Weil Liza (1920–2005) életében átadták a szobrok egy részét. Majd az ő halála után Virág Ibolyához került a fennmaradt hagyaték, erről precíz listát készített méret és fajta szerint – mert Almási leginkább fával és agyaggal dolgozott –, és ezeket is átadta a múzeumnak. Nála csak azok maradtak, amelyeket Almási Gábor még életében neki ajándékozott. Mint Virág Ibolya megjegyezte, neki még a gipsz Petőfi-szobor másolata sincs meg. Ő a művész halálának huszadik évfordulója alkalmából 2014-ben a horgosi könyvtárban szervezett egy kiállítást, otthagyott 3-4 gipszmásolatot, ahogy értesült, egyik összetört, reméli, nem a Petőfi-gipszszobor, mert nincs már belőle több.
– Fontosnak tartom megjegyezni, hogy szándékomban áll előkészíteni a hagyaték további gondozására vonatkozó koncepciót, amelyet – alkalmas időpontban átadva – a feladatot tovább vivő gondozó személy (vagy intézmény) használhat majd fel. De ennek még nem érkezett el az ideje. A napokban egyébként azzal a kéréssel fordultam a szabadkai Községközi Műemlékvédelmi Intézethez, hogy az Almási házaspár kriptája fenntartásával járó költségek fedezését vegyék át. Anyagilag nem tudom tovább vállalni, és azt szeretném, ha jó kezekbe kerülne, én messzemenően mindenben segítséget nyújtok – mondta Virág Ibolya.
Almási Gábor sírja Szabadkán, a Bajai-úti temetőben (Molnár Edvárd felvétele)
Több vajdasági településen található Almási Gábor által készített szobor, a legismertebbek Szarvas Gábor mellszobra Adán, valamint Kosztolányi Dezső és Csáth Géza mellszobra Szabadkán. Ezek azok, amelyeket szinte minden vajdasági magyar ember ismer. Mint Virág Ibolya megjegyezte, a köztereken, egyes intézményekben álló szobrait az emberek ismerik ugyan, de jó lenne, ha Almási munkái egészében hozzáférhetőek lennének az érdeklődők számára, jó lenne erre megoldást találni, hisz e jelentős alkotónk megérdemli, hogy jobban jelen legyen a köztudatban.
Virág Ibolya azt is felidézte beszélgetésünk során, hogy a művésznek nagy szívfájdalma volt, hogy a Petőfi brigádról készült monumentális szoborvázlatát a bírálóbizottság csak dicséretben részesítette, mert megvalósítása túllépte volna a megszabott anyagi keretet. Virág Ibolya gyermekkorától ismerte Almási Gábort:
– Közvetlen, barátságos, szerény ember volt, a képességeihez, a tudásához képest túl szerény. Nagytudású, minden iránt érdeklődő ember volt, a beszélgetés során bármi került szóba, minden mondata, gondolata csak gazdagította a témát, mindenhez csak hozzátett, de olyan finoman, olyan érzéssel, ahogyan a szobrait is mintázta. Becsülendő az az életút, amit végigjárt. Nehéz sorsa volt, megtapasztalta a jó és a rossz váltakozását, és ebből alakult ki a természete, a jelleme és művészete is – hallottuk Virág Ibolyától.
