A kutyaszánhúzó versenyek világában

A törökkanizsai Domonkos László neve biztosan ismerős azoknak, akik a kutyaszánhúzó versenyeken részt vettek már. Hosszú évek óta foglalkozik a kutyákkal és jár versenyekre. Tavaly találkoztam velük először, amikor is egy egész más témában kerestem fel Domonkos Lászlót és feleségét, Karl Ágnest. Nem sokkal később, 2022 novemberében nézőként én is részt vettem a Sleddog Sport Klub által szervezett kutyaszánhúzó versenyen, amit a törökkanizsai Farkastanyán rendeztek meg. Mondanom sem kell, teljesen magával ragadott ez a sport, mindenkinek ajánlom, aki szereti a kutyákat és ég benne a versenyszellem.
Domonkos László elmesélte, hogy 2006-ban a feleségével közösen megvették az első szánhúzó kutyájukat, egy szibériai huskyt. Hozzátette, hogy a következő években folyamatosan nőtt a kutyák száma az otthonukban.

 

–  2006-ban egyik budapesti ismerősünk mondta, hogy ha már van husky kutyánk és szeretünk mozogni, akkor foglalkozhatnánk ezzel a sporttal is. Abban az évben, szeptember harmadik hétvégéjén, Budapest mellett volt is egy nagyon jó kis verseny Dunaharasztiban, és akkor oda kimentünk, majd ott elkezdtünk ezzel foglalkozni. Kezdetben csak kutyás futás volt, majd később bringázás is, és ahogy nőtt a kutyák száma itthon, úgy tértünk át a kettes, a négyes, illetve a hatos fogatra, amikkel Magyarországon, Szlovákiában, Ausztriában, Bulgáriában, Szlovéniában, meg persze itthon is versenyzünk. Kezdetben magyar színekben indultunk, mert itthon nem volt rá lehetőség. 2010-ben hazaköltöztünk Budapestről, majd 2012-ben megalapítottuk az itthoni sportklubot, amely a Sleddog Sport Klub nevet viseli, mely 2–3 év működés után felvételt nyert a FISTC nemzetközi szövetségbe. Ez az első, és eddig egyetlen ilyen sportklub Szerbiában, a tagjaink száma pedig 20 és 30 között van jelenleg. Régebben évente két versenyt szerveztünk, de az utóbbi években visszavettük egyre. Ezt általában októberben, novemberben, vagy decemberben tartjuk meg, így tudjuk beszorítani a nemzetközi naptárba. Nyáron és meleg időben nem lehet, mivel a kutyák nem bírják. Szigorúan tartjuk magunkat ahhoz, hogy a kutyákkal is csak akkor edzünk, ha 18 fok alatt van a hőmérséklet, illetve minél közelebb van a hőmérő higanyszála a nullához, annál jobb. Nyáron inkább regenerálós, pihenős időszak van, akkor különböző játékokkal, sétákkal, túrázásokkal, illetve tiszai fürdésekkel próbáljuk a kondíciójukat tartani, majd augusztus közepétől elkezdünk éjszaka, vagy hajnalban kijárni edzeni, de akkor is, amikor a hőmérséklet engedi. Ekkor futni szoktam a kutyákkal itt a mellettünk lévő rétben, erdőben, és utána szeptemberben vesszük elő a biciklit, a rollert és az edzőkocsit – fogalmazott Domonkos László.

 

A törökkanizsai versenyző hozzátette, hogy évi egy versenyük van itt Szerbiában, Magyarországon általában 6–7 futam van évente, mindemellett Ausztriába, Szlovákiába, Szlovéniába és Bulgáriába is járnak versenyezni.
– Négy kutyával már lehet normális versenytempót is produkálni, kettőnek én elég nehéz vagyok. Igazából mindegy, hogy nőstény vagy hím kutyával versenyzünk, annyi, hogy a nőstények félévente nagyjából egy hónapra kiesnek, a hímek viszont egy kicsit bolondok, ha lehet így fogalmazni. Egy kant és négy szukát tartunk itthon, abból a négyből egy nyugdíjas, ő már nem versenyez, házi kedvenc lett, s élvezi a nyugdíjas éveit. A többivel hetente 3–4 alkalommal edzünk munka mellett. Ahhoz, hogy nagy, nemzetközi versenyre menjünk, bizonyos papíroknak rendben kell lenniük. Törzskönyvük kell, hogy legyen a kutyáknak, illetve bizonyos oltásokat is fel kell, hogy vegyenek, emellett a jó kondíció sem árt. A környékbeli országokban az Európa- és világbajnokságra nincsenek selejtezők, mivel nem űzik olyan sokan ezt a sportágat, de vannak olyan helyek, ahol selejtezők után lehet kijutni az Eb-re, vb-re. Nekünk csak be kell nevezni és mehetünk, de persze kell az edzettség. Szerintem Szerbiában jó irányba fejlődött ez a sportág, köszönhetően annak is, hogy Belgrádban van 1–2 olyan ismerősünk (Marija és Vanja), akik nagyon lelkesek és sokat próbálnak tenni ezért a sportért. Ők a saját baráti körüket már „megfertőzték”, és egyre többen vannak, akik sportolnak. Itt a környékünkön mi is beszerveztünk már nagyjából 10 embert, akik rendszeresen el is jönnek a versenyekre, viszont egyelőre nem tartozik a népszerű sportágak közé. Felénk még úgy vannak vele az emberek, hogy a kutyát csak az udvarban tartjuk, és ki sem visszük, ha nem muszáj. Magyarországon jóval népszerűbb, már van egy 500–800 fős bázisa, akik művelik ezt a sportot. Mi itt a fajtatiszta szánhúzókkal versenyzünk, alaszkai malamuttal, szibériai huskyval, szamojéddel és a grönlandi kutyával, viszont bármelyik kutyával lehet ezt a sportot űzni. A huskyk a hosszú távokat 20–22 km/h-ás sebességgel a végtelenségig tudják csinálni, nagyon kevés energiafelhasználással. Az új fajták erre a sportra lettek tenyésztve, ők 35–40 km/h-ás sebességekre is fölgyorsulnak, viszont 5–6 kilométer után kiégnek. Olyanok, mint az agarak, rövid távon nagyon gyorsak. A távok különböző hosszúságúak, négy kilométertől nyolc-kilenc kilométerig vannak a sprint távok, tíz kilométertől huszonöt kilométerig a középtávok, és 30 kilométer fölött vannak a hosszútávú versenyek. Európában kettő-három akad, ami több száz kilométeres. Háromszáz a leghosszabb Európában, és az is Norvégiában vagy Finnországban van. Nekünk az az ideális, hogy ha középtávú versenyekre nevezünk be, mert ezek a kutyák akkor tudják kihozni magukból a maximumot – mondta a versenyző.

Domonkos László kiemelte, hogy közel száz versenyen vett már részt és több dobogós helyezést is bezsebelt.
– Magyarországon és itthon is egykutyás biciklivel voltunk dobogósak, valamint kétkutyás biciklivel, egykutyás rollerrel, vagy scooterrel (ami a roller nemzetközi neve) is első, második és harmadik helyezést értünk el. Futásban, azt hiszem, a legjobb eredményem egy harmadik hely volt, de az nem a kedvencem, viszont szeretem csinálni, csak nem vagyok gyors. Kettő, négy, illetve hatkutyás edzőkocsiban volt első helyünk Magyarországon, meg Ausztriában is. Középtávú versenyeken az osztrák Eb-n, Ottenschlagban elsők lettünk 2016-ban, a magyarországi Eb-n, Magyarpolányban is aranyérmet szereztünk 2019-ben, valamint idén sprint távon harmadikok lettünk a csehországi világbajnokságon kétkutyás fogatban. A vb Abertamyban volt, nyugat Csehországban, közel a német határhoz, november 10–12. között.

Amikor megérkeztünk, állatorvosi vizsgálat következett, majd  átvilágításon estünk át. Átnézték a kutyákat, a felszerelést, a papírokat, egyszóval mindent. Miután minden rendben volt, megkaptuk a versenyengedélyt meg a chipeket. Kissé megnehezítette a dolgunkat, hogy egész héten folyamatosan esett az eső a verseny előtt. A pálya úgy elázott, hogy helyenként húsz-harminc centi mélyen sár volt. Ott, ahol az edzőkocsik meg a bringák mentek, szerintem már hiányzott is egy réteg a pályából. Első nap, pénteken, szakadó esőben mentünk, olyan szél volt, hogy az eső majdhogynem vízszintesen esett. Szombaton havazásra ébredtünk, fehér volt minden. Amikor mi mentünk ki versenyezni, akkor persze a szél is újra föltámadt, ami tovább nehezítette a versenyt. Szombaton egészen délutánig ilyen volt az idő, aztán kicsikét felmelegedett, nagyjából öt fokig, majd vasárnap ismét szakadt az eső. Szerintem a kutyák is nagyon élvezték, mert amúgy nem volt olyan rossz pálya, kicsit dimbes-dombos, itt-ott tele gyökerekkel, kavicsokkal, de egyébként maga a pálya vonala, vezetése, az szerintem elég élvezhető volt – emelete ki Domonkos László.
 

A versenyző elmondta, hogy eredetileg az volt a terv, hogy futni fog két kutyával, viszont a nemzetközi szövetségből szóltak, hogy azt a kategóriát nem nyitják meg, így másikban kellett indulnia.
– Végül kétkutyás fogatban indultam el, és őszintén megmondva nem sokat edzettünk előtte. Tisztában voltam azzal, hogy a kutyák bírni fogják, hiszen van bennük bőven erő. Az edzőkocsink nem is volt nálunk, mert kölcsön adtuk az ismerőseinknek és a verseny előtt kaptuk vissza. Úgy mentünk el a vb-re, hogy egyszer sem álltam rá a kocsira, de valahogy azért csak sikerült a harmadik helyet összehozni. A versenyeken mindig a legjobb idő számít, ugyanúgy mérik, mint a maratoni futóknál. Van egy GPS jeladó a fogaton, vagy a biciklin, esetleg a futó lábán, ami minden ellenőrző ponton leadja a jelet és egyből rangsorolja a versenyzőt. Két chipet kaptunk, az egyik az időmérésre szolgált, a másikhoz pedig hozzárendelték a kutyák azonosító számát. A célban ezáltal ellenőrzik a kutyákat, hogy ki lettek-e cserélve, és ha igen, akkor kizárják a versenyzőt. A kétkutyás fogatoknál muszáj két kutyával befejezni a versenyt, a négyes, illetve hatos fogatoknál, ha valamelyik kutya lesérül, azt ki lehet venni. A négykutyás fogatnál három kutyával is be tudsz érni, nem gond, valamint a verseny többi napján is engedélyezett három kutyával indulni. A hatosfogatnál minimum három kutyával kell célba érni. Az sem probléma, ha egy háromnapos futamban 6 kutyával indulsz, aztán másnap 5-tel, a harmadik napon pedig 4-gyel haladsz, csak lényegében saját magaddal tolsz ki, mert kevesebb kutya kevesebb húzóerőt jelent – mondta Domonkos László.

Beszélgetésünk után a versenyző hozzátette, hogy ez a szenvedély a munka mellett egy jó kikapcsolódás is, és mindenkit arra buzdít, próbálja ki. A Sleddog Sport Klub ajtaja nyitva áll az érdeklődők előtt, minden állat- és sportbarátot szívesen látnak a rendezvényeiken. December első szombatján a törökkanizsai Farkastanyán rendezték meg a XI. Nemzetközi kutyaszánhúzó versenyüket, amelyen 59 versenyző 10 kategóriában mérte össze gyorsaságát és tudását.