Olcsó repülőjegyek, last és first minute típusú utazási csomagok, sokéves részletfizetési lehetőségek... Manapság valóban könnyen eljuthatunk álmaink úticéljára. De milyen áldozat fejében? Amióta az ún. „fapados” légitársaságok elérhetővé tették a repülést milliós tömegek számára, Európa nagyvárosai repülőtereinek várótermei menekült gyűjtőközpontokra emlékeztetnek. Turbános, fezes, hihetetlenül idegennek tűnő, távolról érkező, még távolabbra utazók milliói hömpölyögnek a folyosókon, papucsban és trikóban, gatyájuk zsebében egy-egy bankkártyával, az olcsó Kelet-Európába érkező, inni és szexelni „átröppenő” német suhancok, vagy a napszemüvegben, a ciprusi naptól vörösre felégett, útlevél-ellenőrzésre sorban álló, félmeztelen, félrészeg britek, és sorolhatnánk…
Az átszállásra várók a rendszeres, sok órás késések miatt rendszerint a várótermekben ragadnak, hiszen a mai, hatalmas repülőterekről eljutni-bejutni a közeli nagyvárosba, esetenként több órát vesz igénybe (és leggyakrabban méregdrága vállalkozás). Az olcsón (és értelemszerűen bizonytalanul) utazók többsége ezért inkább a váróteremben éjszakázik. Ezekben a lábgomba és az idegen útikaja szaga dominál, vegyülve az izzadtság és a fing többnyire ismerős bűzeivel. Az olcsó utazás nem való mindenkinek, szinte biztos, hogy ha egy karton cigaretta áránál kisebb költségvetésből tervezzük megvalósítani a kalandot, akkor azt nem fogjuk megúszni kellemetlenség nélkül! A kényelmet eleve felejtsük el, mert még abban az esetben is kénytelenek vagyunk bele-belekóstolni a fent felsoroltakba, ha drágán vettük meg a repülőjegyet. A magas ár (hacsak nem valamiféle királyi luxuscsomagról beszélünk) többé nem szavatol zökkenőmentes utazást. A repülőtereken az utasokat – anyagi, társadalmi és egyéb státuszaiktól eltekintve – többnyire egyformán kezelik, a biztonsági ellenőrző kapukban, ha a helyzet megkívánja, benyúlnak a szultán bugyogójába is. Ők azonban megengedhetik maguknak a repülő szőnyeget, és a hangzatos nevű légitársaságok szuperjó kínálatait nagy ívben elkerülik.
Hangulatfotóink december derekán (az ünnepi tömegáradat előtt), csütörtökre virradó éjjel készültek a Róma melletti, Fiumicino tengerparti városkához tartozó, Leonardo da Vinci repülőtéren, amelyik az utasáradat, a késések, és még néhány, stresszkeltő faktor tekintetében egy átfogó véleménykutatást követően a 7. helyre került – világviszonylatban. Ezen az elrettentő listán a londoni Gatwick, az isztambuli és a müncheni repülőterek osztoznak az első három helyen.

Meglepetééééés! Az indulás időpontját sajnos kénytelenek voltunk kitolni – a tervezett 6.05 helyett 14.05-re. A légitársaságok az újratervezésről valóban „idejében” értesítik az utast, ez a jegyvásárlási-utazási feltételekkel összhangban történik. A fotón látható nyolcórás késést 7 órával a felszállás előtt, este 11 óra körül jelentette az automatizált rendszer, egy, az utas által megadott e-mailre küldött, piros betűs, nagy betűs, Sorry! felirattal kezdődő üzenetben. Az utazók többsége ennyi idővel a felszállás előtt már nagyban úton van, hiszen a légitársaság „melegen ajánlja”, hogy a felszállás előtt legalább 3 órával már legyünk a repülőtéren. Figyelembe véve mindent, a 7 óra, de esetenként még ennél is rövidebb idő egyszerűen nem elég az utazás újratervezéséhez. Nagy valószínűséggel „beragadunk” a repülőtéren. A késések többsége repülőtéri mulasztás vagy hiba eredménye, elegendő hozzá az, ha a kétszáznál is több utas közül csak az egyik nem úgy viselkedik, ahogy azt a szabályzat előírja. Manapság az állandó tiltakozások, munkamegtagadások és a munkaerőhiány is súlyosbítja a helyzetet, nemrégiben Palermóban leszállás után háromnegyed órát vártunk a fedélzeten, mert az olasz munkások éppen sztrájkoltak, és bizony eltartott, mire felszabadult az a „munkaminimumos” csapat, amelyik odatolja a lépcsőt az Airbus 4-5 méter magasságban lévő ajtajához. (A szerző felvétele)

A pocakos utazót nem terroristák terítették le. Egyértelmű, hiszen emberünk lefekvés előtt kilépett a cipőjéből (A szerző felvétele)

A kevésbé „utasbarát” repülőtereken a várótermek műanyag ülőhelyeit magas kartámasz választja el egymástól, ellehetetlenítve a három ülőhelyen, hosszában történő elfekvést. Az ott éjszakázók többsége kénytelen a padlón aludni. (A szerző felvétele)

Futószalagszerű tömegturizmus. Uniformizált repülőgépek ezrei szállítják az utasok millióit Európa-szerte, a kifutópályákon egymásba ér a faruk. A biztonsági előírások megkerülhetetlensége, és az ilyen alapú „időbehozás” beiktathatatlansága miatt a legkisebb hiba vagy incidens is rendszerint sok órás „lánckésés-sorozatot” eredményez (A szerző felvétele)

A helyzet nyáron, a nyaralási idényben talán még aggasztóbb, mint a téli ünnepek idején. Amióta a britek kiléptek az Unióból, sok-sok millió angol kénytelen velünk, megkülönböztetettekkel együtt kivárni az útlevél-pecsételést. Ez különösen a görög, ciprusi és a hasonló, európai desztinációkon okoz torlódást. A Brexit előtti időkben az útlevél-pecsételtetési kényszer Európán belül többnyire csak a mi kiváltságunk volt. Egy-egy ilyen ellenőrzés akár egy órával is meghosszabbíthatja az utazást. (Brankica Brankov felvétele)

Nyitókép: Szeli Balázs felvétele