Már másodjára nyerte el a Business Women Awards elnevezésű rangos vállalkozói díjat Batalo Balázs Melinda, aki tanult és választott hivatását tekintve zenetanár, továbbá négygyermekes édesanya, feleség. Ezek mellé az életfeladatok mellé társulnak a vállalkozói létből fakadó elfoglaltságok is, amelyeknek a teljesítése mögött megannyi küzdelem és ébren töltött éjszaka van. A fiatalasszony időről időre kiemelkedő sikereket ér el zamatos házi joghurtjaival, valamint különleges fűszeres sajtjaival, amelyeket a családi gazdasághoz kapcsolódó tejüzemben készítenek. Az elért eredmények sora, a bámulatos teljesítmény hátterében (asszony) embert próbáló kitartás, határtalan odaadás és áldozatos munka rejlik. Melindával az újabb rangos és megérdemelt elismerés apropóján a dolgos mindennapokról, a (női) kihívásokról és szülői felelősségvállalásról beszélgettünk.
Zomborban készül ez az interjú, néhány perccel ezelőtt tetted ki a lányod a helyi zeneiskola előtt. A pályád a zenével indult. Hogyan jutottál a gazdálkodáson át a női vállalkozói attitűdig?
– A zenével még gyerekkoromban kezdtem foglalkozni, ahogy most a lányom is. Tanultam zongorázni, harmonikán játszani. Egyre inkább vonzott a zenei út, elkezdtem nótákat írni, részt vettem a VIVE (Vitkay-vetélkedő / Magyar Nóták és Csárdások Fesztiválja) vetélkedőn. Vannak saját szerzeményeim, köztük csárdások és könnyűzenei darabok is. A sajtkészítés szintén a gyermekkorom részét képezte, mivel akkoriban a nagymamám foglalkozott vele, ahogyan mezőgazdasággal is. Egyáltalán nem volt tehát idegen ,,terep” számomra. Miután férjhez mentem, megérkezett az életünkbe a négy gyermekünk, így a zene a saját karrierem szempontjából kissé háttérbe szorult. A zenei tevékenységek által nem tudtam volna megfelelő anyagi hátteret biztosítani a családom számára, ezért valamilyen más irányban kezdtem el gondolkodni.
Jól sejtem, hogy mindehhez megvolt a személyes vonzódás, ugyanakkor az újonnan választott tevékenység a családi gazdasággal is összefüggött?
– Igen, mivel a gazdaságunkban tejtermeléssel és marhahizlalással foglalkozunk, adott volt az alapanyag, a tej, és úgy gondoltam, jobb lenne, ha nem csupán átadnánk a megtermelt tejet a tejgyárnak, hanem megpróbálnánk valamivel többet kihozni belőle. Így indult el ez az egész, először a rokonoknak és a barátoknak készítettük a portékát. Nem számítottunk arra, hogy ilyen kiugró sikert aratnak a termékeink, és ekkora lesz a kereslet irántuk.
Milyen termékekkel indultatok?
– Házi joghurt készítésével kezdtük, azt próbáltam ki elsőként. Emlékszem, a fiam még kicsi volt, amikor megcsináltam az első terméket és szerettem volna rajta, mint értő kóstolón, letesztelni. Ő azonban nem akart élni ezzel a lehetőséggel, ezért cselhez folyamodtam, bolti flakonba öntöttem a termékünket, és így sikerrel jártam: ízlelgette, ízlelgette, majd azt mondta, kicsit mintha más lenne, mint amit megszokott, sokkal finomabb lett a joghurt! Akkor elárultam neki, hogy ez valójában házi termék. Attól kezdve ő és a többiek is hajlandók voltak készséggel fogyasztani a saját készítésű joghurtot. Aztán jöttek a sajtok. Először klasszikusat készítettem, majd itt is előjött belőlem a kreativitás, szerettem volna mind ízvilág, mind kinézet tekintetében színesebbé tenni a kínálatot. Akkor kezdtem hozzáadni a különféle fűszereket, szinte maguktól jöttek a jobbnál jobb ötletek. Jelenleg tizenkét fajta sajtot készítünk: klasszikusat, füstöltet, csípős törött paprikás ízűt, olívabogyósat, oregánósat, fokhagymásat, csalánosat, diósat, mogyorósat, stb.
Melyik a legkelendőbb közülük?
– Jelenleg talán a füstölt és a csípős paprikás ízesítésű a legkedveltebb a vásárlók körében.
Nem ez az első díjad női vállalkozóként. Mi a díjazás folyamata, illetve milyen eddigi elismeréseid vannak?
– Az első női vállalkozói díjamra egyik kollégám jelölt engem. Belgrádból jött egy telefonhívás, közölték, hogy jelöltek az elismerésre, és megkérdezték, hajlandó vagyok-e részt venni az egész folyamatban. Miután igent mondtam, le kellett vinni a mintákat pontozásra, továbbá mesélni kellett a gazdaságunk történetéről, illetve mindennapjairól. Ezt követően sikeresen meg is kaptam ezt az első női vállalkozói díjat. Mivel már ott is óriási sikert arattak a termékeink, automatikusan felterjesztettek Beogradski pobednik nevű elismerésre, majd a Balkan Awardsra is, amelyeket szintén megnyertem.
Hasonlóan történt mindez idén is?
– Igen, szintén a kollégámnak köszönhető az ajánlás, a felterjesztés. Azzal a különbséggel, hogy amikor felhívtak, azt mondtam, a mögöttünk álló év után nem érzem úgy, hogy járna nekem ez a díj.
Mi volt az oka annak, hogy így éreztél?
– Az, hogy egy különösen nehéz esztendő után vagyunk a mezőgazdaságot illetően. A díj odaítélői azonban azt mondták, éppen ezért, ha a kedvezőtlen körülmények között, egy ilyen kihívásokkal teli időszakot követően, amely tele volt gonddal, álmatlan éjszakával, erőn felüli igyekezettel, mégis fenn tudtunk maradni, akkor igazán csak gratulálni lehet mindehhez, és igenis megérdemelt az elismerés.
Az elmúlt időszakban bevezettetek-e valamilyen újítást, hogyan zajlik a sajtok immár üzemi gyártása?
– A sajtkészítés otthon indult, egy nyári konyhát alakítottunk át gyártóhelyiséggé, arra kértük az első engedélyt, hogy ott dolgozhassunk. Később különböző pályázati támogatások segítségével megalakítottuk a kis tejüzemünket. A Prosperitati Alapítványnak is köszönhetően pályáztunk azokra a gépekre, amelyekkel most rengeteget dolgozunk.
Gondolom, a faluban elfogadták a tevékenységeteket, és büszkék arra, amit létrehoztatok a gazdaságban, Csonoplyán.
– Szerintem az emberek eleinte kissé kételkedtek abban, hogy az elképzeléseinket siker koronázhatja-e majd, hiszen általában elég nehéz elindítani egy vállalkozást, a mi esetünkben azonban valamiféleképpen összeálltak a kirakós darabjai, úgyhogy végül minden a helyére került, jó visszajelzéseket kapunk, szép díjakban részesülünk.
Folyamatosan találkozhatunk veletek, a termékeitekkel a különböző vásárokon is. Hol érhetőek el a sajtok, a joghurtok állandó jelleggel?
– Nálunk, otthon nullától huszonnégy óráig elérhetőek a termékek. Rendelkezünk háztáji árusítási engedéllyel, tehát eljönnek az emberek és kiválasztják, mi tetszik nekik, mit szeretnének vásárolni. Emellett részt veszünk különféle rendezvényeken is, ugyanis igyekszünk minél több helyen jelen lenni, mindenütt a legjobb formánkat mutatva.
Mennyire nehéz női vállalkozóként, négygyermekes családanyaként boldogulni a mindennapokban, folytonos kihívásokkal szembesülve?
– Őszintén szólva ez a helyzet minden, csak nem könnyű. Sok áldozatos munka, éjszakai ébrenlét van mögötte. Leginkább arra törekszem, hogy családanyaként mindenki számára ott legyek, ahol és amikor éppen szükséges. A legfiatalabb gyermekem most lesz nyolcéves, a legidősebb pedig tizennégy. Iskolába menetel, edzések, házi feladatok, szakkörök, versenyek stb. Mindez nem kevés logisztikai tervezéssel jár. Mindenhol ott kell lenniük, ahogy nekünk, szülőknek is, a munkát nem végzi el helyettünk senki, a mi gazdaságunkban nekünk kell a legügyesebb munkásnak lennünk. Szóval megtervezzük az adott napot és a végén általában teljesen másként alakul minden, mert közben zajlik az élet mindegyikünknél.
A zene valamilyen módon még mindig része az életednek? Egyáltalán milyen ötletek, tervek határozzák meg a vállalkozás jövőjét?
– A zenei vonalat a gyerekeken keresztül viszem tovább, nekik igyekszem átadni minél több tudást. Ami a vállalkozást illeti, ötletek, tervek természetesen mindig vannak. Azt reméljük, hogy sikeresen tudunk tovább dolgozni, és akkor sikerül majd megvalósítanunk ezeket a céljainkat és különféle újítások bevezetésére vonatkozó elképzeléseinket, terveinket.
Nyitókép: Batalo Balázs Melinda a kiérdemelt női vállalkozói díjjal (Fotó: Privát archívum)