Bádogos és lakatos ősök nyomdokán

Az adai RO-ZO-TI vállalkozás bádogos- és lakatosmunkát végez, de kapható nálunk sokféle termék bádog- és fémlemezből, az ereszcsatornától a rozsdamentes acél kéményéig. Kovács Róbert, a bádogos és lakatos ősök nyomdokain haladva, 2007-ben alapította meg a céget, amelyet folyamatosan fejlesztett és bővített. A nagyobb termelékenység és a piaci versenyképesség érdekében előbb hatméteres mechanikus hajlítógépet vásárolt, majd az anyaországi pályázati támogatásoknak köszönhetően modern élhajlítógépet vett a Bethlen Gábor Alap támogatásával, valamint parapet lemezt gyártó gépet szerzett be a Prosperitati Alapítvány segítségével. Elmondta, hogy a megfontolt és az időben végrehajtott beruházásoknak köszönhetően a bádogostermékek gyártása és szerelése mellett a forgalmazásukat is végzi a nagy- és kiskereskedésben. Sok környékbeli bádogos nála vásárolja az ereszcsatornákat, a hajlított bádogszegélyeket és egyéb kellékeket, mivel rendelésre bádoghajlító szolgáltatást is végez a kért minőségű alapanyagból.

– A nagyapám bádogos volt, édesapám lakatos. Gyerekkoromtól mentem segédkezni a tatámnak, ha szükség volt a bádogosmunkában, apámnak, ha lakatosmunkát végzett. Amikor a tata dolgozott, akkor ő vigyázott rám a műhelyben, ahol nagyon szerettem. Ifjú koromra azonban átfordult a dolog, nem akartam menni sem apámmal, sem a tatával dolgozni, de attól függetlenül mentem, mert muszáj volt. Nem akartam bádogos lenni, hiába győzögettek a szülők és a nagyszülők, már azért is széllel szemben mentem, mint a legtöbb fiatal – mesélte a gépésztechnikus végzettségű Kovács Róbert, aki középiskolásként nyaranta a helyi birtokon szalmabálákat rakodott, majd a tanulmányai befejezése után kötödében és kőművesinasként is dolgozott. Újabb állomásként fémmegmunkáló műhelyben dolgozott, ahol tanult esztergálni, marni és szikraforgácsolón dolgozni, onnan került az adai Termometal vállalatba, ahol több mint négy évig dolgozott CNC-marósként. Kovács Róbert megjegyezte, hogy ott egy fordulat következett be az életében, úgy döntött, hogy kezd magával valamit és a saját ura lesz.

– A nagytatám műhelye megvolt, valamennyi tudás ragadt rám a bádogos és a lakatos szakmából is. Ezért úgy döntöttem, hogy a kettőt egyesítem, és elkezdek bádogos- és lakatosmunkákkal foglalkozni. 2007. október elsején kivettem az ipart, de a Termometalban csak a következő év októberében mondtam fel, mert addig párhuzamosan csináltam a kettőt. Viszont annyi munka felszaporodott, hogy nem győztem a kettőt együtt, ezért maradtam a bádogos szakmánál. Aztán jött 2009-es év elején a világválság, ami azzal járt, hogy az előző évről lemaradt munkákat megcsináltam, de február vége felé már lestem az ügyfeleket, hogy mikor jönnek a rendeléssel. A világválság miatt az embereknek levonták az órabérét, nem az volt az első dolguk, hogy csatornázzanak és különböző bádogosmunkákat csináltassanak, hanem, hogy megéljenek. Aztán tavaszra megindult az élet és lassan szaporodott a munka. Eleinte a barátaim és az idősebb öcsém, Zoltán járt segíteni, aki aztán már főállásban is dolgozott nálam. Tibor, a kisebbik öcsém még iskolás volt, de ha szükséges volt, akkor hétvégenként ő is besegített. A cégnév is a három testvér nevéből jött létre, mivel a Róbert, a Zoltán és a Tibor első szótagjából származik a RO-ZO-TI. Ahogy fejlődött a műhely, úgy alkalmaztam másik munkaerőt is. Zoltán öcsém időközben kiköltözött Ausztriába, ott alapított családot – mondta a bádogos.

ANYAORSZÁGI TÁMOGATÁSBÓL

– 2010-ben vettem egy hatméteres mechanikus hajlítógépet, mert felismertem, hogy sokkal termelékenyebben tudok vele dolgozni és előnybe kerülök a többi bádogossal szemben, ha hatméteres darabokban gyártom le a különböző szegéseket és csatornákat. Így a tizenkét méteres ház oldalán két darabból egy toldással felszereltem a csatornát. Ez jó, mert nincs toldás és kevesebb a hibalehetőség. A csatorna ugyanis leghamarabb ott kezd el rohadni, ahol toldva van. Mások egy-két méteres darabokból raknak össze tízméternyi csatornát, több toldással. A termelékenység miatt is jobb a hosszabb csatorna, mert itthon sincs vele annyi munka és a terepen sem. A szegéseket sem 1x2 méteres táblákból rakjuk össze, hanem tekercsben vesszük a különböző szélességű lemezt, amiből annyit vágunk le, amennyi kell. A Bethlen Gábor Alap támogatásával 2018-ban sikerült nyolcméteres CNC-vezérlésű élhajlító gépet vásárolni, ami a környéken, de Vajdaságban is egyedülálló. Ez a termelékenységet még jobban fokozza, mert nem kézi erővel kell hajlítanunk, hanem a gép hidraulikus rendszere a CNC-vezérlésen keresztül meghajlítja a különböző fokokat egy program alapján. Sőt, a méretezésnél, ha beprogramozzuk, akkor maga adagolja kifelé a lemezt. Emellett nyolc méterig toldásmentesen elkészíthetjük vele a szegőket és ötsarkos csatornákat is gyárthatunk.

Ez a gép számomra elérhetetlen lett volna, ha az anyaország nem támogatja a külhoni magyar családi vállalkozásokat. Akárcsak az a gép, amelyet a Prosperitati Alapítvány támogatásával vásároltam. Ezzel apróbordás, vagyis parapet lemezt gyártunk, ami saját termék. Fa- és kőmintás lemezt is tudunk gyártani, az előbbit kapura rakják, az utóbbiból kerítést készítenek. A bádogosmunkához hozzátartozik a ventilációs és klimatizációs rendszerek kiépítése a gyárakban és az éttermekben. Vödröt, kályhacsövet és egyebeket csak külön megrendelésre csinálunk, de ami bádogból elkészíthető, azt legyártjuk.

Az elmúlt kilenc évben folyamatosan van munka. A bádogosmunka szezonális, de mi a két munkásommal mást is csinálunk. Készítünk nagykaput és kerítést, leszedjük a tetőről a cserepet és beborítjuk trapézlemezzel vagy cserépmintás lemezzel. A lakatosmunkát illetően csinálunk különböző szekrényeket, polcokat és asztalokat. Profilból heggesztjük össze és befestjük, ha kérik, akkor lecinkeztetjük. Kisebb fémkonstrukciós garázsokat és fészereket is készítünk. A téli időszakban mindig van beltéri munka, például klimatizáció-szerelés – tudtuk meg Kovács Róberttől, aki a műhely mellett 2013-ban nyitott nagy és kiskereskedést is. Elmondta, hogy a kereskedést egy szlovákiai cég felkérésére nyitotta meg, amelytől jómaga is vásárolta az alapanyagot. A cég 2018-ban kivonult a szerbiai piacról, de az üzlet közben megindult és egyre több környékbeli bádogos vásárolja nála az alapanyagot és rendel hajlított elemeket Magyarkanizsától Nagykikindán át Óbecséig. A vállalkozó kiemelte, hogy jelenleg a kruševaci B.O.S cég termékeit forgalmazza. 

BÁDOGOS-ÜZLETPOLITIKA ÉS TERVEK

Kovács Róbert szerint a bádogosszakmában nem érdemes hirdetni, mert a legjobb reklám a jól elvégzett munka, az emberek arra figyelnek legjobban.

– A jó bádogosnak először is tisztelni kell az ügyfelet. Ezután a munka, amit kiad a kezéből, az minőséges anyagból kell, hogy legyen megcsinálva és jól felszerelve az épületre. A legfontosabb azonban a becsületesség. Ha elszámolok az ügyféllel, akkor azt bármikor centiméterre utánam lehet mérni. Ez a lényege, a becsületesség, mert próbáltam reklámozni, de abból alig jött össze munka, azóta nem is hirdetek. Ha az emberek körében híre ment, hogy tisztességgel és becsülettel dolgozunk, az a legjobb reklám – mondta Kovács Róbert, aki hozzátette, hogy rengeteg munkájuk van. Adán ugyanis a 60–70-es években épült családi házak felújításra szorulnak, ezért az építőiparnak, köztük a bádogosoknak is van bőven munkája.

– A csatornának vagy bármilyen más bádogból készült elemnek, amit a házra teszünk, 30–40 év az élettartama. Most tartunk ott az elmúlt tizenegynéhány évben, amióta én is ezzel a szakmával foglalkozom, hogy a régi házakon cserélni kell nemcsak a bádogelemeket, hanem a tetőket is. Az ácsoknak és a bádogosnak folyamatosan van munkája, szintúgy a kőműveseknek és az építőiparban mindenkinek. A Prosperitati Alapítványnak köszönhetően nagyon sok községbeli fiatal vett házat, amelyek javításra szorulnak, ami nekünk is munkát ad – nyilatkozta Kovács Róbert, akit kérdeztünk a jövőbeli tervekről is.

– A bádogosszakmában, amit el lehet érni és gépesíteni lehet, azt megtettük. Fejleszteni a kereskedelemben lehetne, összevonva a bádogossággal. Ez azt jelentené, hogy nemcsak kereskednék a trapézlemezekkel, hanem megvenném a trapézlemezt gyártó sort és hozzá a nyersanyagot, majd elkezdeném gyártani. Ez viszont óriási beruházás, de nem vagyok benne biztos, hogy ezt akarom. Rengeteget dolgoztam és dolgozok. A nyolc óra munka szót nem ismerem, még akkor sem ismertem, amikor másnak dolgoztam. A kötödében tizenkét órát dolgoztunk, a kőművesekkel és fémipari cégeknél tízórákat. Úgy érzem, hogy elég, mert az összes időmet a munkára fordítottam, a családdal nagyon keveset voltam. Azon vagyok, hogy csökkentsem a munka mennyiségét és többet legyek a családdal, ami fontos, mert miattuk csináltam az egészet. Ezzel megalapozok egy biztos jövőt a gyerekeimnek, a többi már rajtuk áll, hogy élnek-e vele – mondta Kovács Róbert, aki megjegyezte, hogy a felesége és a tizenéves fia és a lánya is rendszeresen segít a műhely munkájában.