Mintha a szabadkaiak soha sem bocsátanák meg a városvezetőknek, hogy 124 évvel ezelőtt megszüntették a villamost. Nemcsak áprilisban kerül elő ez a téma, amikor utolsó útjára indult a piros szerelvény, hanem időről időre felbukkan baráti beszélgetésekben, emlékezésekben, a város értékeinek felsorolásában, sorsok, életek felidézésben, mint ahogyan egy végzetes veszteséggel lenni szokott. Ezért érthető, hogy a legnagyobb közösségi oldalon létezik egy profil, ahol váltakozó intenzitással követelik a felhasználók a szabadkai villamos visszaállítását.
Április van, s 1974. április másodikán szűnt meg a villamosjárat Szabadkán. Nemcsak a dátum miatt jutott most ismét eszembe Szabadka egykori büszkesége, hanem a belvárosban tervezett rombolás okán is. Most a városvezetés, elsősorban dr. Pásztor Bálint, a képviselő-testület elnöke, aki élére állt a tiltakozásnak, igyekszik megakadályozni, hogy újabb végzetes döntés szülessen, s eltűnjön a belváros egy olyan része, amely nem hogy csúfítja a környezetet, de hangulatában, történelmi múltjával gazdagítja ezt a várost.
A 19. és a 20. század fordulóján, a monarchiabeli Magyarországon, a kor követelménye volt a városiasodás. 1910-ben Budapest után Szeged volt a második legnagyobb város, majd Szabadka következett. A villamost a lóvasút előzte meg, ez volt Budapesten és Bécsben is. Elsőként Debrecenben 1884-ben indult be a gőzüzemű vasút a városi forgalomban, majd a villamosok is lassan létjogosultságot nyertek. Így Budapesten 1887-ben, Miskolcon és Szombathelyen 1897-ben, Sopronban 1900-ban, Szegeden pedig csak 1908-ban indultak el a villamosok. Belgrádban 1905-ben, Újvidéken 1911-ben, Nišben pedig 1930-ban vezették be a villamosjáratokat.
Szabadkán 10 évvel a budapesti, de 11 évvel a szegedi villamosok előtt, 1897. szeptember 7-én indult útjára a felvirágozott szerelvény. Soha sem volt olyan lendületes periódus a város életében, mint ebben az időben. 1869-re vasúti közlekedés köti össze a világgal, a magyar millenniumra (1896) megnyitják az első villanytelepet, és egy évvel később, 1897-ben már villamos közlekedik Szabadkán, sőt vasúti sínek kötik össze az abban az időben mondén fürdőhelynek számító Paliccsal. Néhány évvel később elkezdik építeni a város legjelentősebb épületeit, a városházát, a zsinagógát, a díszes bérpalotákat és a palicsi szecessziós épületeket. A város polgárosodásának ma is látható emlékei ezek. A villamos is része volt ennek a fejlődésnek, s 77 éves szolgálata alatt beleivódott a városlakók életébe. A kisbajmoki végállomástól Palicsig közlekedtek a piros kocsik, ami hozzávetőlegesen 10 kilométeres vasúti pályát jelent.
Amikor 1974-ben döntés született a villamosok felszámolásáról, a megindoklásban az állt, hogy nagyon költséges lenne a felújításuk, sokkal kifizetődőbb lecserélni őket városi autóbuszokra. Az eredeti elképzelés szerint március 15-én akarták kivonni a villamosokat a forgalomból, de nem érkeztek meg a buszok, így csak április másodikán került sor a villamos búcsúztatójára és az új buszok „honfoglalására”.
„Az autóbuszközlekedés gyorsabb és kényelmesebb lesz, mint a villamos volt. Valószínűleg az utasok száma is gyarapszik. Ezt mutatja ugyanis a gyakorlat. Újvidéken a villamosjárat beszüntetése után a Városi Szállító Vállalatnak több lett az utasa. Szabadkán évről évre kevesebb az utas a villamosokon. Három évvel ezelőtt ötmillió utasunk volt, két évvel ezelőtt négymillió, tavaly már csak 3,6 millió” – magyarázta a villamos felszámolásának szükségességét Arif Šehapović, a Subotica-trans Közlekedési Vállalat akkori igazgatója 1974-ben. Mint kiderült, 1971-ben, a szabadkai villamos egyetlen vonalán, éves szinten 4,7 millió utast szállítottak. A villamos helyébe lépő 17 autóbuszon egy év alatt 11,7 millióan utaztak.
A villamosok 8 percenként érkeztek, és az egykori vezetők meg jegykezelők elmondása szerint szinte sohasem késtek. Végzetes is lett volna, hiszen munkások ezrei utaztak munkahelyükre a piros kocsikban.
Az utolsó napon virágba öltöztették a villamosokat, és délután fél háromig a rendes menetrend szerint közlekedtek a járatok. Fél háromtól ötig pedig ingyen utazhatott mindenki. Az utolsó útjára Kisbajmokról indult a szerelvény. Nem csak a kocsik voltak tele, de az ajtókban is fürtökben lógtak az emberek, sőt még a villamos tején is ültek fiatalok. Kisbajmoktól autók kísérték utolsó útjára. Megállt az élet arra a fél órára a városban, amíg a végállomástól a remizbe ért a szerelvény.
A városban sorfalat álltak a szabadkaiak. 10 ezer ember volt az utcákon. De nem örültek, éljeneztek, sokkal inkább szomorúak voltak. Én is ott voltam a kisbajmoki állomáson. Nagyon sokan voltunk, s mintha közösségé kovácsolt volna minket a veszteség. Olyan emlékeim vannak, hogy jó volt ott lenni, érződött a tömegben, hogy valami nagyon fontos dolog történik éppen a szemünk láttára. A villamos nagyon szép volt, de nagy-nagy szomorúság ült az arcokon. Nem is tudtuk akkor, mit jelent majd autóbusszal utazni. Addig, ha lekéstük az egyik villamost, pillanatok alatt jött a másik. Palicsra nyitott kocsikkal lehetett utazni. Igaz, fél órába telt az út az egyik végállomástól a másikig, de gyönyörű volt. A villamossal az utazás lényege is eltűnt. Palicsra menvén nem pusztán a célba jutás volt a fontos, hanem maga az út volt páratlan élmény.
A szabadkai villamos utolsó útjáról lapunk 1974-ben a következőket írta:
„A szabadkai ütött-kopott piros villamosok utolsó útja vidám parádés menettel indult. Zászlókkal, virágokkal díszítették fel az öreg járműveket, hangszórókat szereltek fel rájuk, s hangos zenével csörömpöltek végig a régi síneken. Délután 5 óra tájban nagy tömeg verődött össze a kisbajmoki végállomáson. Csúcsforgalomban nem volt ennyi utasa a villamosnak, mint ezen a nevezetes utolsó kocsikázáson. Magnetofonnal felszerelt riporterek, tévéfelvételezők és fotóriporterek hada fényképezett, felvételezett. A lakosság ki gyalog, ki villamoson, ki gépkocsival, várta az indulást. A zötyögő villamost, amelynek még a tetején is ültek fiatalok, gépkocsisor követte hangos tülköléssel.”
Az olcsó üzemanyag tette indokolttá az autóbuszok bevezetését. Újvidéken még 1958-ban, 47 év után számolták fel a villamost. Ahhoz képest Szabadkán még jól tartotta magát a város polgárosodásának egyik szimbóluma. Most azonban ismét egy energetikai fordulóponthoz érkezett a világ: egyre több a hibrid vagy a villamos meghajtású autó. A környezet már nehezen viseli el a jelenlegi mértékű szennyezést. Lehet, hogy most jön majd el az az idő, amikor ismét lesz villamos Szabadkán? Budapesten, Miskolcon és Szegeden is megőrizték a villamosokat, nálunk nem.
A folyamatban lévő vasúti fejlesztés kapcsán az is elhangzott, hogy olyan vasúti pálya épül Szeged és Szabadka között, hogy a szegedi villamosok is át tudnak majd járni Szabadkára. Ez kitűnő ötlet, de sokan, köztük magam is, örülnék, ha a városban is lenne villamos.
Szabadkán már csak a Rudics utcai megállóban látható két kocsi mintegy mementóként. Az egyikben egy kulcsmásoló a másikban egy ajándékbolt kapott helyet, és vannak még kocsik a Subotica-trans parkolójában is. Nosztalgiázunk időnként, ha meglátjuk őket.
47 éve, hogy megszűnt a villamosjárat Szabadkán.
