Rácz János muzslyai képzőművész karikatúráiból, grafikáiból már nem egy alkalommal közöltünk válogatást a Kilátóban. A minap értesültünk halálhíréről.
Fenesi Péter képzőművész felkérésünkre a következőket írta Rácz Jánosról:
– Először 1973-ban találkoztam vele, amikor megérkeztem Muzslyára az Ifjúsági Képzőművészeti Táborba. Rögtön megéreztem, a művészet iránti őszinte elkötelezettségét. Ő volt az első művész, akiről biztosan tudtam, egyértelműen éreztem, hogy számára a művészet szükségszerű, létezésének alapja. Gyorsan kiderült, képzőművészeti képzettsége kiterjedt az alkotási technikák legapróbb részleteire, a klasszikus és modern stílusok képzőművészeti elemeire és az alkotó munka pszihológiai és filozófiai hátterére. Nekem, mint kezdőnek egy praktikus tanáccsal szolgált, nézni kell, amit le akarsz festeni. Addig nézed, amíg nem ugrik be az ötlet, hogyan oldhatod meg az elképzelés bemutatását. Nem kell nekimenni a munkának, amíg nem ugrik be az egész megoldás.
Rácz János 2019-ben a MAKKolorit festőtáborban, a Petőfi nyári színpadán (Hallai Mihály muzslyai amatőr képzőművész felvétele)
A hetvenes évek végén és a nyolcvanas évek elején kísérleti csoportot vezettem. Az alkotásokat többször elvittem Jancsihoz Muzslyára. Beültünk a műtermébe és következetesen, minden alkotást kielemeztünk. Jancsi tartotta magát a modern művészet stílusaihoz, a stílushűséghez, én pedig már meg voltam fertőzve a posztmodernnel, ami szerint a kifejezés érdekében elhagyható a stílushűség, a stílusok képzőművészeti elemei vegyíthetők szabadon. Órák hosszat jókat vitatkoztunk. Jancsi nagyon jól érezte az alkotások terét és az elemek hatását a tér karakterére. Sokszor eszembe jutott egy vitánk: ceruzarajz csendéletbe fehér absztrakt formákat festettem temperával úgy, hogy a rajz virtuális tere belsejében létezzenek. Jancsi azt állította, ha a központi fehér forma néhány centiméterrel jobbra lenne, teljesen más jelentése lenne az alkotásnak. Hosszadalmas vita után meggyőzött, és akkor közösen átfestettük a központi formát. Igaza volt.
Rácz János munkái
Közös kiállításunk is volt Újvidéken a Forum klubban, azzal, hogy a kiállításon részt vett Bálint Imre telepi festő is. Ács József írt erről a kiállításról a Magyar Szó képzőművészeti levelező iskolája rovatban.
Mi hárman, Jancsi, Imre és én Magyarországon, Hódmezővásárhelyen képzőművészeti találkozón vettünk részt. Nem alkotó tábor volt, hanem képzőművészeti kérdések megvitatása volt a cél. A leghevesebb vitát a leglényegtelenebb kérdés váltotta ki: szín-e a fekete, vagy a fekete csak a fény hiánya.
Jancsival megszakadt a kapcsolatom, mivel én a kilencvenes éveket Szegeden töltöttem. Galériát működtettem.
Rácz János életművéhez tartozik a Muzslyai Ifjúsági Képzőművészeti Tábor, ahol mások is indítást kaptak Jancsitól a képzőművészet komoly művelésére. Több képzőművészeti korszakot átölelő alkotásai vannak. Tudtommal sem a muzslyai ifjúsági tábor munkája, sem az ő munkái nincsenek sem elméletileg, sem történelmileg feldolgozva.
Szeretném, ha Muzslya, mint művelődéscentrikus település valahogy megoldaná, Jancsi munkái ne szóródjanak szét, kapjanak megfelelő szakmai figyelmet és megnézhetők legyek – olvasható Fenesi Péter emlékező szövegében.
Rácz Jánosról kevés adat maradt fenn, például az, hogy a fenn említett muzslyai Ifjúsági Képzőművészeti Tábor mellett egyik alapítója volt a Sziveri János Művészeti Színpadnak.
