Tamási Áron születésének 125. évfordulója kapcsán indított emlékév egyik jelentős része, eseménye a Tamási Áron-játékok. Egy huszonéves fiatal pár valamivel több mint félóra alatt, egy másik valamivel kevesebb, mint félóra alatt jutott ki a virtuális Tamási Áron-szabadulószobából. Pedig abból csupán öt nyom vezet ki, s ezek némelyike kifejezetten könnyű. De elég, ha csak egyetlenegy nyom nehéz, máris megakadunk, nem tudunk továbbhaladni, és bent ragadunk a szobában. Vagy mégsem? Ha csoportban játsszák a diákok a Tamási Áron-játékokat, s főleg a szabadulószobát, bizonyára valakinek eszébe fog jutni, hogy miként lehet azon az egy nehéz nyomon is könnyedén átjutni. A játékokról azok egyik fejlesztőjét, Fülep Márk informatikust kérdeztük.
Beszélgetésünk október végi idején mit mutatnak a megtekintési adatok, nyár eleje óta hány játékos látogatott el a www.tamasiaronjatekok.hu oldalra?
– Konyhanyelven ezt úgy tudnám megfogalmazni, hogy több mint ezerötszáz internetelőfizetésről tizenegyezret meghaladó oldalmegtekintés történt. Ez kiemelkedően magas szám, s ha hozzávesszük, hogy a legtöbb esetben egynél több személy, akár osztálynyi diák játszott egyszerre, ez bizony a valóságban lényegesen nagyobb látogatószámot jelent. Ennek nagyon örülök, mert így jó sokan el tudtak ezáltal is mélyedni Tamási Áron munkásságában.
Melyik játékelem: a szabadulószoba, a kvíz vagy a keresztrejtvény a legnépszerűbb a játékosok körében?
– Látogatottságban az első helyen a kvízek állnak, szorosan utánuk, kevéssel lemaradva következik a szabadulószoba, a végen pedig a keresztrejtvények. Ez nem is meglepő, hiszen a keresztrejtvényfejtés inkább az idősebb korosztály időtöltése, a játékoldal pedig – az emlékév eredeti célkitűzésének megfelelően – a fiatalok felé próbált nyitni. A keresztrejtvények sorsának igazságához hozzátartozik még, hogy azokat két másik felületen, a www.eletunk.net és a www.kalejdoszkopfolyoirat.eletunk.net oldalakon is el lehet érni, tehát ha a rejtvényfejtő játékosok valóságos számát szeretnénk megkapni, össze kell adnunk a három weboldalon játszókat együttvéve. Így pedig a rejtvényfejtők összességében nagyon is utolérik a kvízek és a szabadulószoba látogatottsági számait.
Lehetőség van arra is, hogy a játékosok, név nélkül és nem nyilvánosan, szöveges véleményt is megfogalmazzanak az oldal szerkesztői felé. Érkeztek ilyen vélemények?
– A világban megfigyelhető egy olyan trend, hogy pozitív véleményeket nemigen küldenek az emberek, inkább a negatívakat fogalmazzák meg, ezért is lepett meg, hogy negatív vélemény nem érkezett. Akik írtak, azok mind dicsérték a játékokat a „szuper" jelzőt használva, illetve a „jó volt" megállapítást jelezve. Egyik játékosunk például azt írta a szabadulószobából való kijutása után, hogy: „Érdekes, sok információval ellátó játék", egy másik pedig „csupán" annyit írt, hogy „jó", de – karakterszámjelzőn megnéztük – száztíz darab ó betűt írt ebbe a kétbetűs szavacskába!
Hogyan lettél informatikus, mi vonzott erre a pályára?
– Nagyon korán, már ötödikes koromban eldöntöttem, hogy erre a pályára fogok menni, de nincs egy konkrét pillanat, ami erre terelt volna. A számítógépes játékok vonzottak e felé, és a szüleim is támogattak ebben. Ha jobb hardware-t szerettem volna, akkor magamnak kellett kitalálnom, beépítenem. Idejekorán sikerült a Linux-rendszerrel közeli, bár szorosnak nem nevezhető barátságot kötnöm. Jelenleg hálózatüzemeltetéssel foglalkozom, és ebben sikerült is megtalálnom önmagam. A Kormányzati Informatikai Fejlesztési Ügynökségnél dolgozom immár öt éve, és egyéni vállalkozóként más cégeknek, szervezeteknek, intézményeknek is bedolgozom.
Az informatikus és a rendszergazda fogalmak ugyebár nemigen egyeznek meg a webfejlesztő, webmester fogalmakkal. Nálad miként találkozott össze a kettő, és milyen oldalakat építettél eddig?
– Ajaj, a fejlesztő meghatározástól elhatárolódom... megtanultam paraméterezni, testreszabni úgynevezett dobozos szoftvereket. Az első ilyen jellegű munkám 2020-ban a www.eletunk.net volt. Itt fejlődtem, növekedtem, ez volt az én kis homokozóm. Varga Gabi biztos tudna mesélni erről: egy problémára hétfőn még nem tudtam a megoldást, péntekre rájöttem, szerdára elfelejtettem... Azóta már sok víz lefolyt a Dunán és jelenleg – a teljesség igénye nélkül – a következő weboldalakat üzemeltetem: www.eletunk.net, www.hitelmuzeum.hu, www.kalejdoszkopfolyoirat.eletunk.net, www.jakabantal.eletunk.net, www.magyarsaghaza.net, www.tamasiaronemlekev.hu, www.tamasiaronjatekok.hu...
Hogyan tudsz lépést tartani az informatika rohamos fejlődésével?
– Az informatika egy végtelen körhinta. Aki nem fejlődik, nem olvas, nem követ szakmai fórumokat, kiesik.
Kisfiad, Marcika egyéves és te vagy vele gyeden (nagyon aranyos látni, hogy a szó gyakorlati értelmében életed társával, Mónival együtt tápláljátok, fürdetitek, teszitek tisztába, játszotok vele, altatjátok...). Hogyan tudod összehangolni a gyermeknevelést a rengeteg munkáddal?
– Az ágyam nagyon hiányol... De egyelőre még megy, reméljük, a jövőben is menni fog.
Tatabányán élsz. Milyen ott az élet?
– Nyugodt, forgalmidugó-mentes és parkolni is lehet. Ez nekem már elég. Egy-két dolog persze lehetne közelebb.
A Misszió Média Kiadó és a Magyarság Háza jóvoltából megvalósult www.tamasiaronjatekok.hu projekt az ötlettől a megvalósításig a ti családi munkátok gyümölcse. Milyen volt Mónival együtt dolgozni?
– Nem tette próbára a házasságunkat. Jól működött, e-mailben kommunikáltunk akkor is, amikor egymás mellett voltunk, mert így mindenki akkor és úgy tudta beilleszteni ezt a többi munkája közé, amikor ideje és kedve engedte. Megjegyzem: a kikapcsolódás nagyon fontos, még akkor is, ha vár a mosatlan. Az nem fog elfutni.
Amikor majd vége lesz a Tamási Áron-emlékévnek, vajon hogyan fogsz visszagondolni rá?
– Eddigi legnagyobb nyilvánosságot kapott projektem, izgalmas és kihívásokkal teli. Amúgy a kedvenc részem a honlapon a főoldal. Nagyon szép lett, köszi, Panka!
