Az élelmiszerboltban zárásra készülődtek, esteledett, odakinn már sötétlila volt az égbolt.
A bezárás legfeltűnőbb jeleként elkezdték felmosni a kövezetet, és a pénztáros is unatkozó képpel ült a kasszánál.
Ekkor, váratlanul, vásárló érkezett.
Alighogy belépett, minden szem azonnal ráirányult, és nemcsak azért, mivel egyedüli vásárló volt a boltban, hanem a kinézete miatt.
Ugyanis Mikulás-ruhát viselt.
Ki ne ismerné a piros, fehér szőrmével szegélyezett téli bundát, a piros nadrágot a hótaposóval, no meg az elmaradhatatlan piros sapkát?! És persze a kiegészítő kellékek se hiányoztak: az öregúr haja hófehér volt, hasonlóképpen hosszú, mellét verdeső szakálla, dús bajusza, s a bozontos szemöldök, ami alól barátságos tekintet sütött a bolt dolgozóira.
Még a kasszás is elmosolyodott, és cinkosan összekacsintott a felmosásban épp szünetet tartó kolléganőjével.
Mindketten ugyanarra gondoltak: még három nap van vissza Mikulásig, de lám, itt van egy kedves nagypapa, aki valószínűleg „főpróbát" tart a jelmezében. Kíváncsi, milyen hatást vált ki az emberekből? Vajon hiteles-e az öltözete és a kinézete?
A vásárló mindeközben udvariasan érdeklődött, merre találja a táblacsokikat, a szaloncukrot, és persze az apró csokimikulások is érdekelték.
Miután a szükséges eligazítást megkapta, alaposan megpakolta a bevásárlókocsiját, majd a kasszánál fizetett.
Barátságosan köszönt el a bolt személyzetétől, mire a biztonsági őr még el is kísérte az ajtóig, sarkig tárta azt, és kézzel addig tartotta, amíg az öregúr át nem haladt a kijáraton, és a púposan megrakott bevásárlókocsival el nem tűnt a parkoló irányában.
A bolt alkalmazottai összemosolyogtak, aznap este már nem először.
– Milyen kedves ember ez az öregúr! Már a kinézete is igazán megnyerő volt. Én is szeretnék egy ilyen nagypapát, mivel, sajnos, az enyém már nem él – mondta a kasszás.
A felmosásban ismét szünetet tartó kolléganője még rá is tett egy lapáttal.
– Ráadásul milyen rendes nagypapa! Nemcsak sok édességet vásárolt – a vélhetően szép számú unokái részére –, de ha megfigyeltétek, egyetlen virgácsot se vett! Nagyon szeretheti a gyerekeket...
Már csak fél óra volt hátra a tényleges zárásig, de a biztonsági őr úgy gondolta, a bejárat előtt elszív még egy cigarettát, mielőtt hazaindulna.
Épp rágyújtott, amikor azt kellett látnia, hogy a parkolóból felemelkedik egy ezüstösen csillogó szán.
Az elébe fogott rénszarvasok, nyakukon a csengőt rázva, nagy lendülettel emelték az ég felé, és a szán, melynek bakján a bolt kedves, pirosruhás, aznapi utolsó vásárlója ült, vidáman rikkantva biztatta az állatokat a gyorsabb haladásra.
És a szán csilingelve, nagy fényesen, hamarosan eltűnt az ibolyalila égbolton, kicsit megcélozva a Holdat...
