Sóti Szobonya Emőke Bácsszőlősön született. Nem volt zenész a családjában; az első hangszer, amellyel találkozott négyéves korában, egy templomi harmónium volt, ami teljesen elbűvölte. Édesanyját már hatévesen kérte arra, hogy írassa be zeneiskolába. Az alap- és középfokú zeneiskolát Szabadkán végezte el. Különleges zenei tehetsége és elhivatottsága már ebben az időszakban megmutatkozott. A Zágrábi Zeneművészeti Akadémia zongora szakán szerzett egyetemi diplomát. Az egyetem befejezése után a Szabadkai Zeneiskolában helyezkedett el mint zongoratanár és magánénekes korrepetitor. Negyvenéves pedagógiai pályafutása alatt növendékei megszámlálhatatlanul sok díjjal tértek haza rangos nemzetközi és itthoni versenyekről. Legnagyobb mestereinek saját diákjait tartja és azt a tapasztalatot, amelyet a tanítás útján szerzett. Hosszú évek óta nagy sikerrel dolgozik a legfiatalabbakkal is, már négyéves kortól akadnak tanítványai. Ebben a szakmai tevékenységében – melynek alapja a játékosság – jelen pillanatban nem akad hozzá mérhető a régióban. Emőke zongorakísérőként, színpadon is igazi partner, zongorajátéka kifinomult és érzékeny. Szeretnénk néhány módszertani alapelvet kiemelni Emőke munkásságából:
– Minden gyermek egyforma figyelmet érdemel, zenei képességeitől és tehetségétől függetlenül. Ugyanolyan pedagógiai siker a terápiás célzattal zongorázni tanuló gyermek fejlődése, mint bármelyik versenyző diák mindenki számára látványos eredményei.
– A kezdőknél az élményalapú zongorázás a legfontosabb: hogy szeressen újra zongoraórára menni, és hogy otthon is megkörnyékezze a hangszerét szülői noszogatás nélkül. Emőke fontosnak tartja, hogy négykezes formájában már az elején együtt muzsikáljon a legkisebbekkel is, hiszen a hangszertanulásnak a kezdeti fázisban is örömforrásnak kell lennie, még akkor is, ha a gyermek esetleg késik bizonyos zenei szabályok elsajátításával. A kezdeti fázisban hiba száraz elméleti anyaggal bombázni vagy technikai gyakorlatokkal elhalmozni a gyerekeket, mert az megtörheti a motivációjukat.
– A legkisebbeknél rendkívül fontos a különböző művészeti ágak együtt hatása: a mese a zenéről, annak tartalmáról, illetve mesék felhasználása a különböző zongoratechnikai problémák játékos megoldására. Sokszor saját maga által rajzolt illusztrációkon keresztül tanít még a kottaképek használata előtt. A kották színezését kulcsfontosságúnak tartja. A színeket céltudatosan alkalmazza, pl. az azonos vagy ismétlődő részek jelölésére ugyanolyan színeket használ a kottaképen, ezzel a darab memorizálását segíti, és a dinamikai vagy hangszínbeli különbségeket is színekkel érzékelteti a legkisebbeknek. Később a tanítványai saját maguk is használják ezt a módszert, akár felnőtt korukban is.
– Nagyon fontos, hogy fokozatosan, lépésről lépésre kell megtanítani a gyermeket gyakorolni. Ez egy olyan munka, amit rendszeresen és figyelemmel kell végezni, és erre a munkára bizony rá kell szoktatni az ifjú tanulókat. Emőke ezt kezdetben mindig úgy éri el, hogy ül és együtt gyakorol a diákjaival. A színpadon nem bízható semmi sem a véletlenre, és a siker nagyon sokban függ attól a munkától, amit a zongorista otthon végez. Ha a gyermek megérzi, hogy a jó munka után milyen a magabiztos produkció, akkor szívesen odaül majd gyakorolni tanár nélkül is.
– Mivel a hangszertanítás individuális, egyénre szabott folyamat, bőven nyílik alkalom arra, hogy a gyerek minden erősségét vagy gyengeségét feltérképezze a pedagógus. Minden gyermek másmilyen, és minden problémára van valamilyen gyakorlat vagy módszer, amelynek a használatával a gyengébb képességek is fejleszthetők. A legnehezebben a muzikalitás hiánya orvosolható, de ha rendszeresen foglalkozunk vele, ebben is észrevehető javulás érhető el.
– Emőke a dicséretalapú tanítást tartja a legeslegfontosabbnak: azt, hogy a fejlődés minden apró jelét, a gyermek igyekezetét vegye észre a tanítója, és mielőtt újabb információkkal halmozná el, méltányolja a pozitív előrelépést.
– Emőke soha nem vágyott szólózongorista karrierre, mert úgy értékelte, hogy nem ebben a legjobb, hanem abban, hogy másokat segítsen kibontakozni saját zenei útjukon. Ehhez a döntéshez hatalmas zenei önismeret szükséges, végtelen szeretet és elhivatottság a tanítás és a gyerekek iránt. Mindezért óriási hálával tartozunk neki.
Gratulálunk és örülünk, hogy a Vajdasági Magyar Művészeti Díjjal elismerhetjük Sóti Szobonya Emőke zongoristák és zeneszerető emberek generációit felnevelő, pótolhatatlanul értékes munkáját – áll a zsűri méltatásában.
* Elhangzott december 27-én.
Nyitókép: Bakos Árpád megzenésített verssel, népdalokkal tette ünnepélyesebbé a díjátadót, fotó: Ótos András
