Zomborban a helyi ’76- os Képzőművészeti Csoport (Likovna grupa ’76) szervezésében nyílt Silling N. Mária bácskertesi (kupuszinai) autodidakta festő önálló kiállítása, a Fő utca 24. alatt lévő galériában.
A merőben új tematikájú, ám továbbra is színekben gazdag alkotásokról Silling N. Mária az alábbiakat nyilatkozta:
– Ebben az új sorozatban a kék szín dominál. Ezeknek a képeknek nagy részét télen festettem, és a hideg, a környezet kiváltotta hatás érzékelhető bennük, rajtuk. Továbbá a ,,kupusziniak” kedvenc, illetve tradicionális színe is a kék, és meglehet, mindez így manifesztálódott a tudatalattiból. Kék kötény, blúz, kék ablakok, ajtók jelennek meg a festményeimen.
Léda lányom hozott nekem Szabadkáról kék festékeket, pasztellkrétákat és lassan hozzafogtam az alkotáshoz, amelynek folyamatán, hogy úgy mondjam, ez a szín ,,vezetett” végig.
Kiket elevenítenek meg ezek a figuratív, egyéni színek velejét-erejét hordozó képek?
– Figurák, embercsoportok, hárman, négyen vagy többen szerepelnek a képeken. Mikor milyen hangulatban voltam, olyan képet festettem. Például farsangi jelmezesek vagy egy-egy család, kisebb és nagyobb figurák… Az arcokról nem mindig lehet sokat leolvasni, a színek viszont eléggé ,,beszédesek”.
Igen kifejezők. Ennél a sorozatnál, ahogy az előző, az ,,angyalos" képeknél is, inkább a sötét dominál, ám talán a vonalvezetés dinamikája miatt, mégis ,,világosnak" hatnak a szemlélő számára a színek.
– Valóban, ezek a képek is eléggé komor hangulatot árasztanak. Hozzá kell tenni, hogy a képeket fekete papírra festettem, tehát már alapjában véve nem vidám hangulatú festmények ezek.
A fekete, a kék vagy fehér körvonalak azonban megadják a dinamikát.
Először lerajzolom a körvonalakat, és akkor alakul, hol lesz például az ember feje, a ruhája, a karja… Majdhogynem mértani formákat is megjelenítenek ezek a képek.
Végzettségem szerint mérnök vagyok és meglehet, hogy esetemben mindez a technikai rajzok hatása. Van itt félkör, négyzet vagy az ember feje mondjuk, háromszög alakú… Ki hogyan látja, a szemlélőre bízom, mit képzel bele az alkotásokba.
Meglátásom szerint az angyal(i) alak(zat) ott ,,lebeg" most is egy-egy kép ,,felett", mintegy az örökös hit hordozója. Miben hisz Silling N. Maria alkotói és közösségi emberként?
– Hiszem, ha az ember valamit nagyon szeretne, akkor azt véghez tudja vinni. Példa erre az én kis festészetem, amelyet kisgyerekkortól előszeretettel művelek. Jómagam a festészettel szabadidőmben foglalkozom. Számomra ez a tevékenység megnyugvást ad és áraszt. Habár a képeken nem túlzottan látszik ez, de nekem a harmóniát jelenti.
Ahhoz, hogy leüljek festeni, tulajdonképpen unatkoznom kell. Persze nem a szó szoros értelmében, hanem egyszerűen kell hogy legyen szabadidőm hozzá. Egyszer meg is jegyezték a munkatársaim: ,,te akkor festesz, amikor esik az eső". Valóban, például nyaranta is, esik az eső, én pedig kint a gangon alkotok. Télen szintén, amikor nincs a kerti munka, illetve nem vagyok mással elfoglalva, akkor le tudok ülni festeni.
Amikor kertészkedem, kapálgatok, nézem a virágokat, növényeket, szintén lenyugszom, és ebből a belső nyugalomból is erednek ezek a rajzok.
Úgy sejtem, mindez mégsem csak magányos tevékenységként van jelen az életében. Mit jelent, nyújt a különböző alkotói csoportosulásokhoz való tartozás, a művesztelepeken való részvétel?
– A zombori ’76- os Képzőművészeti Csoportnak (azért ez a neve, mert abban az évben alakult) 1988 óta vagyok tagja. Rendszeresen járunk együtt kiállításokra. Most is készülünk Belgrádba, Uroš Predić kiállítását nézzük meg. Művésztelepekre is járok, legalább évente egyszer. Vannak szervezett művésztelepi alkalmak a falvakban, de Zomborban is. Így az Egészségház szintén szervez ilyen aktivitásokat. 15-20 alkotó legalább egy ott készített alkotást otthagy ajándékba, jótékony célra, illetve amire éppen szüksége van az intézménynek, amely meghív bennünket.
Mindezek során egymástól is tanulunk, elmondjuk egymásnak a véleményünket. Amikor elkészülnek a képek, akkor sorba rakjuk őket, nézegetjük, melyik hogy sikerült, igényel-e javítást, vagy szükséges-e újat festeni, mert annyira sikertelen.
Jómagam nem mindig tudok alkotni ezeken a helyeken, inkább beszélgetek az alkotótársakkal. Természetesen azért egy-egy festmény mindig születik, de nem ott készülnek a lélekből jövő képek. Inkább festünk tájat, növényeket, mindent, ami éppen körülvesz bennünket.
A mostani kiállításomat ennek az ’76-os Képzőművészeti Csoportnak az elnöke, Zdravko Borojević nyitotta meg. A kiállítás ideje alatt, tehát két héten át, mindennap 17 órától 19 óráig a zombori kiállító teremben leszek, várom a látogatókat, elbeszélgetek velük – hallottuk Silling N. Mária autodidakta festőtől.
Nyitókép: Silling N. Mária legújabb, kék központú alkotásai / Silling István felvételei
