Máté éjjel kettőkor ébredt. Igaz, este már korán elaludt, elcsúszott az alvási ritmusa. Háromkor kiment a konyhába kávét inni, de nem volt egy cseppnyi sem. Neje, Judit nem itta. Máté erős kávés volt. Nem bírt nélküle meglenni. Mindig Judit vásárolt be. Máté most éppen nem dolgozott, ezért többnyire ráért. Ezzel magyarázható az is, hogy néha hajnalban, korán ébredt. Olyankor mindig kávézott, ám most nem tudott. Aztán nyolckor kettesben megreggeliztek.
– Judit! Vásárolj majd be! De nehogy elfelejts kávét venni! Ilyenkorra már hármat is megiszom – mondta Máté.
– Nélkülözni tudod egy kicsit! – mondta Judit.
– Csak az a kérdés, hogy meddig?
Miután ettek, Judit elmosogatott. Máté bekapcsolta a tévét, focit nézett. Judit aztán készült a szokásos bevásárlásra. Felírta egy lapra, mit kell vennie. Szűkösen éltek. Még jó, hogy a kávét megengedhették maguknak. Azért néha egy-egy tábla csokit is. Máté imádta a focit. Neje semmilyen sportot nem kedvelt. Ő a vígjátékokat szerette.
Judit indulni készült.
– Aztán a kávét ne felejtsd el! – szólt még a férje utána.
– Oké. Hamarosan jövök.
– Nem kell sietni sem – tette hozzá Máté.
Judit elviharzott. Máté meg, amint egyedül maradt, kikapcsolta a tévét, aztán a konyhában rágyújtott. Judit nagyjából fél óra múlva meg is jött. Hozott tejfölt, sajtot, uborkát, egy tábla csokit, szalámit és kolbászt, na meg persze kávét. Máté már nagyon kívánta. Judit hozzá is látott a főzéséhez. Ám amikor kész lett az étel, mintha nem lett volna teljesen finom és friss…
– Hiszen ez romlott! – fakadt ki Máté.
Judit is megkóstolta.
– Tényleg! Vissza kell vinnem.
Máté dühös volt. Ilyen napja még nem volt. Dél felé járt az idő, s még nem ivott egy korty feketét sem.
– Visszamegyek a boltba – mondta a neje.
– Rendben.
Ám Máténak ismét sokat kellett várnia. Judit visszavitte az üzletbe a rossz kávét, addig Máté otthon ücsörgött. Aztán eszébe jutott valami. Mi lenne, ha átmenne Gabihoz, a szomszédhoz? Neki mindig van friss feketéje. Nem teketóriázott többet. A fürdőszobában megigazította a haját, felkapott egy inget, átment és kopogtatott.
Gabi ajtót nyitott.
– Hát maga? – kérdezte Gabi.
– Elfogyott a kávénk. A nejem hozott a boltból, de az meg romlott volt, visszament kicserélni. Arra gondoltam, hogy esetleg megkínálna-e egy csészével, amíg megjön?
– Hát… Csak fáradjon be!
Gabi a konyhába vezette Mátét. Már régen volt itt. Gabi neje a postán dolgozott. Gabi máris nekilátott főzni egy csészével.
– Üljön csak le! – kínálta meg hellyel a szomszéd.
Máténak egy kicsit hevesebben vert a szíve, mint általában. Régen látta a szomszédját.
– Jól vannak? – kérdezte egy kis szünet után.
– Persze. És maguk?
– Mi is. Habár én most nem dolgozom. Szabadságot vettem ki. A nejem is. De elvagyunk.
Gabi ezután átnyújtotta a kávét, cukorral és tejjel ízesítve. Máté pillanatok alatt felhajtotta. De nem tudta, ezután milyen témába fogjon bele a szomszéddal. Beszéljen az időjárásról? Vagy a fociról? Gabi is szerette… Tudta, hogy Gabinak van egy lánya, aki Pesten tanul…
– Jól tanul a lánya?
– Hát persze. Sínen van az élete. Ha elvégzi az egyetemet, tanár lesz.
– Nahát!
– Kicsit szétszórt manapság, de hát fiatal még nagyon, az egész élet előtte áll.
– Én nagyon irigylem. Már negyvenhat éves vagyok. Nem tudom az életem újrakezdeni.
– Nem is kell. Mindig van új remény.
Aztán kopogtattak. Máté Juditja volt az. Gabi ajtót nyitott, s beengedte.
– Hát te mit csinálsz itt? – kerekedett el Judit szeme.
– Ittam egy feketét. Tudtam, hogy Gabinak van.
– Már én is hoztam. Mégpedig nem akármilyent…
– Már meg is ittam a napi első kávémat. Nagyon szeretem Gabiét is.
– Maga nem kér? – kérdezte Gabi Juditot.
– Nem vagyok oda érte. Idegesítő fekete lé…
A két férfi mosolygott. Gabi aztán rágyújtott, és megkínálta Mátét is.
– Na jól van. Magatokra hagylak benneteket – mondta a nő.
– Mindjárt megyek – válaszolt Máté.
S fújta a füstöt a falnak. Miután elnyomta a csikket, felállt.
– Mennem kell!
– Menjen csak! Máskor is szívesen látom, ha otthon elfogy a kávéja.
Máté elmosolyodott. Derekát fájlalva megindult kifelé, s elköszönt. Judit otthon addigra meg is főzte az újabb kávét.
– Nem kell? – nézett rá az asszony.
– Most már nem.
– Ez előbb is eszedbe juthatott volna!
– Mi?
– Hogy átmégy a szomszédhoz!
– Igaz, Gabi rendes ember – zárta le Máté őszintén.
Majd Judit elkezdett takarítani a lakásban. Máté meg bekapcsolta a tévét, s nézte tovább a focit. Kedvenc csapata játszott. S bár újra csak kávét ivott, mégis, valahogy olyan unalmasnak tűnt a meccs, hogy elaludt közben. Judit ránézett, s kacagni volt kedve, de csak halkan.
– Mi értelme akkor a kávéivásnak? – kérdezte magában, majd ment a dolgára.
Nyitókép: pixabay.com
